Vissza
Visz a lendület
2020.05.08. | Szabó Edit
Felröppent a hír, hogy május 8-án részlegesen ugyan, de kinyit az ország egyik legkedveltebb szállodája, a noszvaji Nomád Hotel & Glamping. A részletekről a tulajdonost, Balogh Barbarát kérdeztük…
Tényleg kinyittok?
Igen, nekifutunk a 2020-as szezonnak.
A részleges nyitás azt jelenti, hogy csak a külön bejáratú szobákba fogadtok vendégeket.
A járványügyi ajánlások alapján végiggondoltuk, hogy mi mire alkalmas a Nomádban. Most vagyok csak igazán hálás az elmúlt 25 év össze-vissza építkezéseiért! A területünk hatalmas, és mivel mindig tele voltunk ötletekkel meg speciális adottságokkal, amiket szerettünk volna kihasználni, így az évek során rengeteg furcsa szálláshellyel gazdagodott a Nomád. Ez most nagyon jól jön, mert sok nálunk az egymástól távol eső, külön bejáratú épület. Annyi ajtónk van, hogy szinte minden vendégnek jut egy. Már nem is haragszom annyira a bátyámra a nyílászárómániája miatt.
Hány főt tudtok biztonságosan elhelyezni, mit jelent a „telt ház” a mostani fogalmaink szerint? Milyen szobákat kapnak majd az érkezők?
A központi épület teljes logikátlansága óriási segítség most, mert így viszonylag kevés szobát kell kivonni a forgalomból. Az idén bizonyára nagy lesz a kereslet a teljesen különálló, önellátásra is alkalmas faházaink és a konténerházunk iránt. Ezek leginkább családok számára alakítottuk ki, két hálószobával és teljes komforttal. Ami meglepő, hogy a deluxe és giga buborék is szuper ebből a szempontból, hiszen túlnyomás tartja fent, és folyamatos a friss levegő áramlása. Ezek is szeparáltak, és az erdő közepén vannak, saját fürdőszobával. A klasszikus glamping sátraink közül csak kettőt adunk ki egyelőre, külön vizesblokk tartozik majd hozzájuk, egy a nőknek, egy a férfiaknak, és a Fürdőház épületében is van 3 szoba, melyek kívülről megközelíthetőek. Teljes telt ház esetén nagyjából hatvan vendégünk lesz majd, 3 hektáron szétszórva. Szóval nem lesz tömeg…
Mi mindent tesztek annak érdekében, hogy a vendégek tökéletes biztonságban érezhessék magukat?
Kikértük egy járványügyi szakember véleményét, és az ő ajánlásai alapján dolgozunk a jövőben. Minden apróságnak tűnő tanácsot megfogadunk, így mindenki biztonságban lesz. A mi családunk is itt él, háromgenerációnyi Balogh, szóval számunkra is létkérdés a biztonságos működés. A kesztyű és a maszk természetes, de vásároltunk ózongenerátorokat és szenzoros kézfertőtlenítőt a vendégeknek. Bízunk a jó időben, hogy minél többet lehessünk a szabadban. Eddig is a kert volt az élet középpontja a nyári időszakban, van hangulatos kerti bárunk, óriási fedett és nyitott terasszal, amit a vendégek ugyanúgy birtokba vehetnek, ahogy tavaly vagy tavalyelőtt. Az viszont fontos, hogy akkor sem szivároghatnak be a nappaliba és a játékszobába, ha estére lehűl a levegő. Majd egy pléddel többet vesznek magukra.
A szállodátok egyik legvonzóbb szolgáltatása a Nomád reggeli, amiről mindenki ódákat zeng. Ez a csoportos étkezési forma sajnos most nem működhet. Elárulod, milyenek lesznek az étkezések, amíg vissza nem térhet az élet a normál kerékvágásba?
Na, ez volt a legnagyobb dilemma. Hogy lehet úgy megoldani a Nomád reggelit, hogy az ne veszítsen a fényéből? Ezen még most is dolgozunk, de szerencsére a fiúk elég kreatívak a konyhán, és átérzik a probléma súlyát. Az már tisztán látszik, hogy az új reggelinek sokkal nagyobb lesz a munkaerőigénye. Tervezzük a breakfast box bevezetését is. Egyelőre abban maradtunk, hogy az első hetek tapasztalatai alapján fogjuk majd kialakítani a végleges verziót.
Nyilván mindenki elővigyázatos, de figyelnünk kell egymásra. A vendégek számára is alkottatok extra szabályokat?
Természetesen, hiszen az kevés, ha csak mi vigyázunk rájuk. Nekik is felelősen kell viselkedniük. Túl sok kellemetlenséggel nem jár a biztonsági előírások betartása – vagyis nekem igen. Hiányozni fog a sok ölelés, egyelőre nem tudom, hogy lehet úgy törzsvendéget fogadni, hogy nem borulok a nyakába.
Ismerünk benneteket régóta, a tétlenség szó nem szerepel a szótáratokban. Mivel töltöttétek a karantén időszakát?
Az első pár nap dermedtsége után hoztunk egy pár karanténszabályt. Például hogy naponta maximum 8 órát dolgozunk (ez nem jött össze maradéktalanul), illetve hogy vasárnap egyáltalán nem dolgozunk. 38 éve foglalkozunk vendéglátással, így eddig nem nagyon értettük ezt a hétvége dolgot… Most már értjük. Jó! Egyébként pedig igyekeztünk nagyon hasznosak lenni: burkoltunk, átépítettünk, csiszoltunk, festettünk, kertet rendeztünk, szortíroztunk… Még kevés is volt a két hónap, mert bármihez fogtunk, azonnal lett mindenkinek egy-két remek ötlete… Egyúttal teljesítettük a központi elvárást is a képzések terén, mert az összes csapattag legalább két új szakmát tanult a karantén alatt. A hierarchia is átalakult, most a karbantartó csapat dirigált.
Téged személy szerint mennyire tett próbára az eltelt közel két hónap? Meg tudtad tartani a munkatársaidat?
Az első két hét olyan volt, mintha lefagyasztották volna az agyam. Cikáztak a gondolatok, de túl sok volt az egymásnak ellentmondó információ, ami erősen megnehezítette, hogy megfontolt döntéseket hozzunk. Amikor eldöntöttük, hogy bezárunk, összehívtuk a csapatot és elmondtuk, hogy nem tudunk semmit. Egy biztos: senki nincs kirúgva. Végeztünk számításokat mindenféle forgatókönyvre, felmértük, hogy mit tudunk eladni, ha szükséges, az embereinktől pedig azt kértük, hogy legyenek rugalmasak. Vezetőként az a legrosszabb, hogy nem tudsz olyat mondani, amihez tarthatod magad, annyira sok a változó, és annyira gyorsan változik is minden. Ez okozta a legtöbb álmatlan éjszakát. Általában nincs bajom a szövegértelmezéssel, de a kormányzati intézkedések jó sok fejtörést okoztak. Izzottak a vonalak a SVÉT-es éttermek és a Stílusos Vidéki Szállodák között. Megnyugtató volt, hogy nem vagyok egyedül az érzéssel…
Mindenki azt jósolja, hogy komoly válságot fog elszenvedni az ágazat, és csak a legkitartóbbak, legstabilabbak maradnak talpon. Neked is ez a véleményed?
Sok ezzel foglalkozó cikket olvastam. A tisztítótűzről, a bérek alakulásáról, arról, hogy új időszámítás indul, hogy megváltozik majd a munkaadók és a munkavállalók viszonya… Az a helyzet, hogy mi boldogan élünk itt, a falu végén, a mi kis buborékunkban, és nem nagyon látunk bele a nagy vendéglátóipari helyzetképbe. Óriási szerencsénk van, mert régi cég vagyunk, stabil alapokkal és stabil vendégkörrel. Mindig mindent visszaforgatunk a Nomádba, így maradt kellő tartalék, hogy átvészeljük ezt az időszakot. Sok változást éltünk már meg és túl, reméljük, ezzel is így leszünk. Elég kicsik vagyunk ahhoz, hogy gyorsan tudjunk reagálni, és bízom benne, hogy időben felismerjük, merre van az előre.
Örökmozgó, energikus ember vagy, csupa lendület, csupa életkedv. Az ember már attól feltöltődik, ha a közeledben lehet. Mi az, aminek a hiányát a legnehezebben viselted az eltelt időszakban?
Általában visz a lendület, bár az utazásaim során megélem az elcsendesedés élményét. Jóban vagyok magammal, így nem okoz gondot, ha nincs társaságom, de ilyenről most szó sem volt. Ez a két hónap nálunk a családról szólt, olyasmiket éltünk meg, amiket egy „normális” család a hétköznapokban, és próbáltuk a helyzet jó oldalát látni. Az öcsémnek még az elején volt egy lelkesítő gondolata: egyik este nyársalunk, jó? Na, idáig még nem jutottunk el… Van egy 11 hónapos unokaöcsém, aki teljesen kitöltötte az űrt, ezért egy picit tényleg ajándékidőnek éltük meg a karantént. Itt idézném Csapody Balázs szállóigévé vált mondatát: kicsit drága nyaralás, de legalább jó a hely…
Szerinted milyen lesz az életünk, ha véget ér a járvány?
Garantáltan változnak majd az utazási szokások, a biztonsági előírások, a preferált utazási módok, a felkapott desztinációk, és a szállástípusokban is más lesz majd a vonzástényező. Sok mindent nehéz előre látni, de nem is izgatom magam egyelőre, mert szerintem Noszvaj az adottságait tekintve tökéletes úti cél egy tudatos, környezetbarát utazó számára, a Nomád pedig elég sokféle igényt ki tud elégíteni. Kicsit vicces, hogy amit a glampingekről évek óta mondogatok, az most naponta szembejön a jövő utazási szokásait firtató cikkekben.
Nagy utazó vagy, szinte minden évben a nyakadba veszed a világot, új országokat, új kultúrákat fedezel fel. Mi lesz a legközelebbi célpontod?
Van egy restanciám idénről, amiről nem szívesen mondok le: Kolumbia. Hogy mikor és hogyan? Na, az nagy kérdés…
Van-e személyes üzeneted, kérésed, tanácsod?
Annyi tanácsot kapunk naponta, hogy semmi újat nem tudnék hozzátenni; viszont ha kérhetek, akkor sokunk nevében kérek mindenkit: ha belefér az életetekbe, hogy az idén nyaraljatok, akkor azt tegyétek itthon! Fedezzétek fel a vidéket, és próbáljátok a kis családi vállalkozásokat segíteni a talpraállásban! Nagyon sok ember élete, jövője múlik most ezen.
Fotó:
Busák Attila
-
Facebook
