Vissza
Vinikli – nem csak bringásoknak!
2020.07.25. | Vargha Márk
Mérnökhallgatóként a környezetbarát életmóddal foglalkozott, aztán borbárt nyitott Budapesten. Bár egyben kerékpárszaküzlet is, a Vinikli nem csak a bringásoké. Nagy Bencével beszélgettünk…
A Múzeum körúton megbújó Vinikli meglehetősen ritka színfolt a budapesti borbárok egyre szélesedő palettáján, ugyanis egyben kerékpáros kiegészítők forgalmazójaként is működik. Otthonos környezet, kedves kiszolgálás és minőségi, kompromisszumokat nem ismerő választék fogadja a betérőt. Nagy Bencével, a tulajdonossal előbb piacoztunk a Rákóczi és a Fővám téren, aztán egy pohár bor felett folytattuk a beszélgetést…
Úgy tűnt, nagyon otthonosan mozogsz a piacokon, látszik, hogy fontos színterei az életednek. Milyen gyakran fordulsz meg ezeken a helyeken?
Hetente többször. Az árusok többségét személyesen ismerem, és számomra fontos, hogy megkóstolhatom a gyümölcsöt, mielőtt megveszem. Leginkább helyi termelőktől vásárolok, így az áru nem utazik nagyon sokat, mielőtt hozzám kerül. Egyébként meglepő, hogy sokszor a külföldről érkező termékekből is jobb minőségű és olcsóbb a piacok, mint a boltok kínálata. Ezt legutóbb épp a zöldcitrommal kapcsolatban tapasztaltam. Az áruházakat persze nem tudom teljesen megkerülni, alternatív tejeket például kizárólag ott lehet beszerezni.
A borbár választéka nagyon gazdag, a (magyar) whiskytől a hazai craft sörökön és a debrecenin át egészen a süteményekig terjed a skála. Hogyan találtál rá a beszállítóidra?
A kipróbált beszállítók mellett vannak olyan partnereim is, akiket az ismerőseim ajánlottak, de az élet más területein is szívesen fogadok tanácsokat, fontos számomra a személyesség.
Hogyan értesülsz az újdonságokról?
Ez is sokszor személyesen történik, ugyanis Budapesten belül általában nem szállíttatom ki az árut, hanem magam megyek érte. Biciklivel vagy gyalog közlekedem. Bringával minden közel van, és ha már ott vagyok a beszállító saját közegében, rengeteget tanulok, és feltűnnek az újdonságok is.
Hazai termelők, üzemanyagmentes kiszállítás… Úgy tűnik, a fenntarthatóság nagyon fontos számodra!
Valóban, bár ezt nem hirdetjük sehol. Nem akarok hasznot húzni ebből a szemléletből, de annak örülök, hogy mostanában egyre divatosabb. Két éve még el kellett magyarázni a vendégeknek, hogy az elmosható szívószálat ne vigyék el, s főként ne rágják meg, mert újra felhasználható. Ma már ez is kezd természetessé válni.
Számodra mindig természetes volt?
Már a gimnáziumban foglalkoztatott a környezetbarát életmód, később az egyetemen is ezzel a területtel foglalkoztam. Ez nem valami magasztos eszme, annyi pénzt meg lehet vele spórolni, hogy mindenképp megéri. Budapesten sem azért kellene csillapítani a forgalmat, hogy én szabadabban biciklizzek, hanem mert a nagy autóforgalom kimutatható gazdasági kárt okoz. Nem hiszem, hogy bárki visszasírná például a Váci utca és a Vörösmarty tér korábbi állapotát, vagy vitatná a sétálóövezetté alakításuk hasznosságát. Ezt az irányt kellene tovább vinni a belváros többi részén, vagy például a Lánchídon is.
Miért választottad a vendéglátást, miért nyitottál épp egy ilyen helyet?
Már egyetemistaként éreztem, hogy a vállalkozói életforma az, ami igazán nekem való. Bringásként feltűnt, hogy nemcsak Budapesten, de még Hollandiában sincs olyan hely, ahol a biciklisek megpihenhetnek, feltöltődhetnek, találkozhatnak, és mondjuk felpumpálhatják a kereküket, ha éppen szükséges. Ez a piaci rés volt a kiindulópont, de szerencsére nem csupán bringások járnak hozzánk. Nem is nagyon tudnánk megélni, ha csak egyetlen vendégkörre fókuszálnánk. Az üzletünk a Nemzeti Múzeummal szemben található, nyüzsgő környéken, kerékpárút mellett. Két évig kerestem az ideális helyszínt, és további egy évig tartott az átépítése. Kívülről nem tűnik nagynak, belépve viszont meglehetősen hosszú. Ha jó az idő, egy kicsit meg is nő, mert az utcára is teszünk ki asztalokat.
A Vinikli neve és szlogenje („A borod és a bringád”) arról árulkodik, hogy személyedben komoly borrajongót tisztelhetünk. Miért éppen ezt az italt társítottad a kerékpárhoz?
Furán hangozhat, de azért, mert jól keverhető vízzel. Nagy tisztelője vagyok a magyar fröccskultúrának, és ha a víznél izgalmasabbat szeretne inni valaki, akkor az első dolog nyilvánvalóan a szódavízzel kevert bor. Az itallap a specialty kávé mellett sok jóféle borral indult, s mostanra már 40 tételnél tartunk. Csapolt sört kezdetben nem is akartam, de a többiek addig unszoltak, hogy ma már többféle jó kisüzemi sör kóstolható nálunk csapolva, és röviditalokból is kielégítő a választék.
Mintha a borokban is a „minél közelebb Budapesthez” elve tükröződne…
Igen, van pilisi, monorierdei és szigetcsépi borunk is. Sokan azt gondolják, hogy ezen a környéken nincsenek magas minőségű borok, pedig a szigetcsépi Gál Pincészet lelke, Gálné Dignisz Éva Az év borásza is volt, ráadásul nőként kapta meg ezt az elismerést. Ha megkóstolják az olaszrizlingjét vagy a rozéját, leesik az álluk.
De fröccsnek nem Gál-borokat öntesz fel, ugye?
De, akár azt is, hiszen igazán jó fröccsöt csak jó minőségű borból lehet készíteni. Számunkra fontos, hogy mindenkinek tudjunk a belépő borok után egyre jobbakat mutatni, és megérthessék, hogy az árkülönbség ideális esetben egyben minőségi különbséget is jelent. A Budapest környéki pincéken kívül Tokajból van nagyobb választék, ezen kívül igyekszünk az egész országot lefedni, sőt terveink között szerepel a Kárpát-medence borvilágának bővebb bemutatása is.
Hogyan látod, miben lesz más, jobb a Vinikli az idei év végén, mint egy évvel korábban volt?
A borlapot folyamatosan újítjuk, de a belső kialakítást is fejlesztjük. Mindig az volt a célom, hogy olyan közösségi tér legyünk, ahol rendezvényeket is tartanak. Volt már jó néhány színvonalas komoly- és könnyűzenei kamarakoncertünk, de fellépett nálunk Sándor György humoralista is. Vinikli Estek néven beszélgetéssorozatot indítottunk, Katona Csaba történész pedig a rendkívül sikeres BorHistory sorozatunk állandó előadója.
Ha valaki a mostani beszélgetésünk hatására tér be hozzátok életében először, mit kérjen?
Van egy különleges italunk, ami hihetetlenül népszerű, a törzsvendégeinktől tanultuk a receptjét. Vodka az alapja, és szinte mindenki nagyon szereti. A kesernyés és a savanykás ízvilág egyszerre jelenik meg benne, de az összetevőit nem árulom el. Kalocsai balhé a neve, de semmi köze az alföldi városhoz, még kevésbé annak fűszerpaprikájához és népművészetéhez. Aki viszont megkóstolja, garantáltan nem balhés, hanem törzsvendég lesz nálunk.
Kiegészítés: interjúnk a karanténidőszak előtt készült. A kényszerű bezárás pozitív hozadéka az volt, hogy néhány halogatott tervet sikerült megvalósítani. Az emeleten elkészült – és igencsak jól mutat – a szódásszifon-kiállítás, a házról fellelt különféle rajzok és tervrajzok, bélyegek az emeleti asztalok üveglapjai alatt idézik a múltat. Újdonság a BoRosta, ami a karantén ideje alatt megnövekedett kóstolási igényt igyekszik magasabb szinten kielégíteni. Aki szeretne otthon házi borkóstolókat tartani, annak Bencéék új szolgáltatása tökéletes segítséget nyújt. A részleteket szívesen elmesélik ők maguk.
Fotó:
facebook
Vargha Márk
