A mikrozöld nem csíra!

Az egészségtudatos és nem mellesleg bolygókímélő étkezés már nem ördögtől való elmélet, sőt szinte alapvetés mindenkinél. Nyakig ülünk a pandémiától és junk foodtól megtépázott világunkban, mindennapossá vált immunrendszerünk erősítésének kérdése, egyre többet foglalkozunk szervezetünk ellenállóképességével. Ez hívta életre az urban farming reneszánszát is, aminek jótékony „mellékhatása” a mikrozöld elnevezésű, egyre népszerűbb és ismertebb superfood. Az icipici növényekről – amik nem csírák – Mezey Tamás őstermelő, MikroKertész mesélt.

„A mikrozöldek jelentőségét Amerikában fedezték fel, ott a hetvenes, nyolcvanas években már nagy divat volt. 2010-ben a Marylandi Gazdaságtudományi Egyetemen végeztek egy átfogó kutatást, amelyben az összes mikrozöldet hatóanyag-, tápanyag-, vitamin- és ásványianyag-tartalom szempontjából elemezték. A vizsgálatot meg is kellett ismételni, ugyanis a kutatók sem hitték el az eredményt. A mikrozöldek tápanyagtartalma akár negyvenszer magasabb, mint a kifejlett növényé. A céklamikróban található C-vitamin mennyisége például harmincszorosa a felnőtt gumóénak” – mesél Mezey Tamás a mikrozöldek hivatalos karrierjének kezdetéről.

Na de még mindig nem tudjuk, hogy mi ez, csak azt, hogy nem csíra! „Kicsi, ehető növényi hajtás. A mikrozöldnek már levele van, ellentétben a csírával. Az az alapvető különbség a két állapot között, hogy teljesen más ültetési szisztémában szükséges termeszteni a két dolgot. A csírák vízkultúrában vannak, tiszta környezetben, sötétben, és nem várjuk meg, míg levele jön. A csíra nem más, mint egy elfojtott gyökérmag, egy pici szárkezdemény. A mikrozöldnek ezzel szemben szára és sziklevele van. Magasabb tápanyagtartalmát annak köszönheti, hogy fényt is kap, azonban teljesen zárt rendszerben termesztjük őket. A mikrozöldeknek fogalma sincs, hogy milyen évszak van és hány óra. Vagyis „tudatlanságuknak” köszönhetően télen és nyáron is termeszthetők, akár mínusz 20 fokban is arathatók, és föld helyett kókuszrostban nevelkednek. Aki egészségesen akar táplálkozni, az előbb-utóbb szembetalálja magát a mikrozölddel. Megkerülhetetlen” – mondja a MikroKertész. És hogy miért? Mert ha valami, akkor a mikrozöld tényleg mindenmentes. Öntözésük is bevizsgált, klór- és vízkőmentes vízzel történik. „Ezeknek a növényeknek még nincs szükségük tápoldatra. A magban lévő keményítő az üzemanyag, amitől megnő a szár és a levél. Tápoldatra akkor van szükség, ha tovább akarjuk növeszteni. Ahhoz, hogy kifejlett növényt kapjunk – akár paradicsomot télen –, már valóban kell neki nitrát, kálium és a többi. A mikrozöld ezzel szemben tényleg bio.”

Nem a méret a lényeg: a csíránál nagyobb, de a növénynél kisebb szupercsodák beltartalmi értéke kenterbe veri minden nagytestvérét. A növények mikrozöld fázisában a kifejlett növényhez képest a vitaminok sokszorosát találjuk. (A vörös és a lila káposzta, az amaránt, a cékla 40-60-szoros K-, C- vagy E-vitamint tartalmaz.) C-vitaminban és vasban leggazdagabbak a lila, K-vitaminban a zöld színű mikrozöldek. „A titok a fitotápanyag, amit a növények a védekezésre termelnek. Ellenállóvá teszi őket a rovarok, a vírusok és a gombák ellen. Ezt a pajzsot juttatják a mi szervezetünkbe is.”

A legtöbb zöldségnek van mikrozöld változata, így csak a fantáziánkon és az ízen múlik a választék. A felnőtt növény kistestvére rendkívül koncentráltan tartalmazza az adott zöldségre jellemző ízt, vagyis a brokkoli mikrozöld brokkoliízű. Akad persze olyan is, ami annyira keserű, hogy nem érdemes termeszteni. „A legnagyobb sláger a borsó, a napraforgó és a retek. Ez utóbbinak a színe is nagyon különleges, és picit pikánsabb, csípősebb is a többinél, de egyre népszerűbb a koriander mikrozöld is.” A tömény vitamin- és ásványianyag-bomba növényke látványnak sem utolsó. Nem véletlen, hogy népszerűségét a fine dining éttermeknek is köszönheti. A mikrozöldek ehető díszként már évek óta megtalálhatók a legmenőbb éttermek tányérjain.

Kalandvágyó, bátor kis kertészek: urban farmingra fel! A mikrozöld otthon is nevelhető, de csak óvatosan. „Nappaliban, spéci polcon nagyon jól néz ki otthon is, üde látvány. Az ideális méretűre megnőtt mikrozöld azonban hamar kidől. Nem pusztul el, de elég vastag talajszerkezet nélkül a gyökerek nem találják a helyüket, és a növény veszít az értékéből. A mikrozöld nem dísznövény, bármilyen jól is néz ki, meg kell enni. Mi a minitálcás borsót kínáljuk ilyen formában, ami otthon tovább nevelhető, és akár kétszer, háromszor is szüretelhető” – mondja Mezey Tamás, de hozzáteszi, hogy a megfelelő mikrozöldnek azért szakértelemre, tapasztalatra és leginkább türelemre van szüksége.

És hogyan kerüljön a tányérra otthon a mikrozöld? Salátaként, pici olívaolajjal és balzsamecettel – ahogyan a MikroKertész is eszi, hiszen így a zsírban oldódó vitaminok is megfelelően landolnak a helyükön. Mehet tükörtojás vagy vajas kenyér mellé, magában, rágcsaként, tévé elé, ebéd után, vacsora helyett, reggelire. Mindegy, csak együk, és együnk belőle sokat. Immunrendszer-védelemre fel, hajrá mikrozöldek!