Kinyílott a kutyatej!
Jó hír a laktózérzékenyeknek és a vegánoknak! Kutyatejtermékek forgalmazására adott engedélyt a NÉBIH. A dietetikusok, kozmetikusok, politikusok és hermetikusok ajánlásával reklámozott termékcsalád forradalmasíthatja az emésztést és a neodarwinista gasztronómiát (vö.: Csak az élelmiszerláncaitokat veszíthetitek!).
A Mecsek lankáit beborító hatholdas kutyatejmező szegélyén, a pécsi Tettye romantikus romjainál rendezett, kóstolóval egybekötött kiállítás felvázolja a kutyatej káprázatos jövőjét és szédítő dimenzióit. A valaha még többnyire állati tejből (esetleg magvakból sajtolt olajokból) készült „túrót”, „vajat” és „sajtokat” nyugodtan az ételmúzeumokba és gasztro-történelemkönyvekbe száműzhetjük. Ezt elősegítendő Lisztharmat Csaba, Vízimolnár Tamás, Lőre József, Szithál-Rosthál Judit és még számos sármos szakíró máris rávetette magát a tehén-, juh- és kecsketejarchívumokra – és hogy könnyebben menjen a munka, jelentős készleteket helyeztek el privát hűtőházaikban, folyamatos visszakóstolással igyekezvén megőrizni szakmai hitelüket és jó kondíciójukat.
A találóan Pitypang Projekt névre keresztelt átfogó reform legérzékenyebb pontja a napelemes növényfejő gépek kifejlesztése és telepítése. Amíg ez megnyugtatóan rendeződik, marad a sokkal kevésbé hatékony, ugyanakkor komoly népi hagyományokon alapuló kézi kutyatejlefejés (francia szakszóval:lait du chien méthode traditionnelle).
Hasonlóan komoly gondot okoz az amúgy is óvó- és tanítónőhiányban szenvedő közoktatásban elérni az előrelépéshez elengedhetetlen szemlélet- és vasútmodellváltást. Képzett és ideológiailag fejlett tanszemélyzet híján félő, hogy olykor óvatlanul (vagy akár szándékosan) jámbor juh, bárgyú boci és kedves kecske tűnik föl az ovis játszóházakban a kaszáló repkefejűhaszonnövénye helyett.
A pitypang PR-ja önmagában is felvet kérdéseket. Már látni: nem elég annyit mondani: „kinyílott, megírom”, és a többit a fantáziára bízni. Míg a korábbi mesekönyvek és környezetismeret-munkafüzetek játékos rajzai a pitypang-pihefújást afféle természetes, sőt kívánatos gyermeki tevékenységnek tüntették fel, a modern kor nevelőitől azt várjuk, hogy megtanítsák a csemetéket a növény tiszteletére.
