Vissza
Ízes séta a Pajta ösvényein
2022.04.06. | Barossné Koós Andrea
Az Őrség kapujában lassan 10 éve működő Pajta étterem csapata különleges degusztációs menüvel várja a vendégeket. A rendhagyó ízutazáson a Borsmenta is részt vett…
Az őriszentpéteri Pajta étterem szilveszterkor ismét hadat üzent a konvencióknak. A Farkas Richárd séf által komponált, Ösvény nevű, 12 fogásos degusztációs menü nem csak a vidék jellegzetes ízeit és fogásait mutatja be, de körbe is vezet minket a birtokon. Kedves Olvasó! Készen áll egy hatalmas kirándulásra? Ha igen, akkor vágjunk bele!
![](/userfiles/20220319-%C3%A9tlap%202.jpg)
Az étlapunk rendhagyó módon egy térkép, amelyen látjuk az utat és az állomásokat, azt viszont nem tudjuk, hogy mi vár bennünket az egyes helyszíneken. A meglehetősen kacskaringós ösvényen az étterem segítői vezetnek majd végig bennünket. Érkezésünkkor, mint egy jó vándort, kenyérválogatással fogad minket a Pajta, hogy legyen erőnk a hosszú úthoz, amit közösen teszünk ma meg. Ekkor még nem is sejtjük, milyen fantasztikus élményekben lesz részünk az következő órákban.
A terasztól a mezőig
Igaz, hogy sétánk csak fiktív, hiszen mindvégig nem mozdulunk el az asztalunktól (bár meg is tehetnénk, a gasztroút könnyedén bejárható), de ahogyan a Pajta által szervezett valóságos mezei túráknál, most is csomagolnak nekünk útravalót. A kérdés egyszerű: hideg, vagy meleg útipakkot szeretnénk vinni? Bár még nincs itt az igazi tavasz, kívánhatnánk a meleg elemózsiát, de valahogy a kíváncsiság a hideg felé terel minket. Érkezik is az első tányér, amit meglepetésünkre a szakácsok hoznak ki (nagy örömünkre az este folyamán ez többször is előfordul), így most ők mutatják be a megálmodott „Terasz” fogást. Balról jobbra haladunk, tokhalkaviár, tatár, hajdinamálé a fő elemek. Sós és friss ízek keverednek, szinte robbannak a szájban.
![](/userfiles/20220319-2_terasz.jpg)
Folytatjuk utunkat, második állomásként a „Konyha” köszön be hozzánk. Itt rendhagyó módon zárják palackba a nyarat, de abból is az egyik legklasszabb dolgot, a szalonnasütés élményét. Az üveg fedele alatt cseresznyefüst rejtőzik, ami a tető cisszenésével az arcunkba ömlik, és ebben a pillanatban megannyi szívünknek kedves emlék jut eszünkbe. Az együttlét öröme, a tűzgyújtás, az odapörkölt falatok és a kellemes, utánozhatatlan illatok mind egyszerre vannak jelen. A mangalicaszalonnát pirított kenyérrel, égetett burgonyával, kápia- és újhagymakrémmel tálalják, ettől válik olyan valódivá az élmény.
![](/userfiles/20220319-3_konyha.jpg)
A konyhaajtót „kitárva” az ismeretlen „Mező”-re lépünk, ahol roppanós hajdinával, juhsajttal és ordával tálalt medvehagyma-krémlevessel várnak minket – a fogás zöldjében jól mutat a füstölt fürjtojás sárgája. Az enyhén savanykás, kellemes, telt ízekkel teli leves a tavasz első pillanatait idézi meg. Minden kanálhoz a Meinklang nevű, itthon is jól ismert osztrák pincészet Grüner Veltliner borát kortyolgatjuk: a kellemesen testes bor nagyon jól passzol ehhez a fajsúlyosabb, erőteljesebb leveshez. A mező az éttermi csapat számára is fontos helyszín, reggelente ugyanis innen szedik azokat a virágokat, amelyek esténként a vendégek asztalait díszítik. Miközben felszolgálónk mesél, látjuk a szemében a csillogást, ebből is érezhető, hogy számukra is nagyon sokat jelentenek a közös séták.
![](/userfiles/20220319-4_mezo.jpg)
A kaszálótól a kertig
Utunk a „Kaszáló”-n vezet keresztül, ahol a Bussay Pince Mura rozéját töltik a poharunkba. A tányéron szépen elterülve pihen a füstös ízekben gazdag rakott burgonya, tökmag- és szarvasgombamártással, tejföllel, házi csalamádéval. Bár a mártás alapanyagai önmagukban igen dominánsak, mégsem tolakodnak előre, nagyon jól megférnek a többi közt, csupán az illatuk az, ami körbelengi a tányérokat. A rozé a megszokottnál kicsit testesebb, így remek választás a fogáshoz, mondhatni kéz a kézben visznek minket tovább, egészen a „Szala-patak” partjáig.
![](/userfiles/20220319-5_kaszalo.jpg)
A patakban réges-régen még pisztrángok is úszkáltak. Az emléknek tisztelegve most halétel érkezik, amit a Gróf Degenfeld Szőlőbirtok 2021-es évjáratú furmintjával kísérnek. A bor önmagában friss, ropogós, mi még biztosan hagynánk pihenni egy-két évig a palackban, a pisztránghoz azonban remek választásnak bizonyul. Köretként csicsókát kapunk, dióval megbolondítva, és a pürét a többféle textúrában is megjelenő csicsóka pirított héjával fedik le a szakácsok. Ezt a kis „teknőspáncélt” egy hirtelen mozdulattal érdemes feltörni, hogy az ízletes falatokat könnyebben ki tudjuk kanalazni alóla. Így hát az egész étterem halk kopácsolásba kezd, hogy mindenki biztosan eljusson a rejtett kincsekhez. Az ízek érdekes játékot játszanak velünk, egyik falatnál a csicsóka, míg a következőnél már a dió dominál, és mindezt megbolondítja a hal tetejére halmozott kaviár sóssága.
![](/userfiles/20220319-6_patak.jpg)
A hatodik fogás végeztével el is érkezünk a sétánk feléig. Biztos sokunknak ismerős az az érzés, amikor egy szép tájon tett barangolás során csakúgy repül az idő. Hát most mi is ezt gondoljuk, viszont lassan ideje elindulnunk visszafelé. A „Kert” bejáratánál újabb választás elé kerülünk. Az étteremnek saját kertje is van, és a kertész által gondozott ágyásokban termett zöldségek mindegyikét felhasználja a konyha, de van egy füstölő is a közelben, ahol a finom „disznóságok” készülnek. Merre induljunk? A választás nem könnyű, mindkét opciót izgalmasnak gondoljuk, viszont eddig már több füsttel körbeölelt fogással találkoztunk, így most a zöldségek mellett tesszük le a garast. Ételünkhöz nem tartozik külön borpárosítás, de elfogadjuk a sommelier ajánlatát. A poharunkba Gellavilla olaszrizling kerül, a tányérunkra pedig a vidék ikonikus fogása, a dödölle. A krumpliból készült helyi specialitás mellé barna vajon készült hagymalekvárt, tejfölhabot és szalonnaropogóst tettek. A fogás nincs túlgondolva, fölöslegesen megbonyolítva; egyszerű, mégis tökéletes.
![](/userfiles/20220319-7_kert(1).jpg)
A fenyvestől a fűszerkertig
Virtuális sétánk következő állomása a „Fenyves”, ahol szarvasgerinc vár minket, zellerszeletek közé bújtatott erdei gombákkal, fenyőmaggal, fenyőmajonézzel és fenyőrüggyel. Az ízletes, izgalmas falatokat és hozzá a Tánczos Pincészet cabernet franc-ját kóstolgatva azon morfondírozunk, hogy mégis hogyan lehet fenyőből majonézt készíteni. Hiszen a majonéz alapanyaga nem más, mint tojás és olaj. Nem voltunk restek megkérdezni, a titok pedig egyszerűbb, mint gondolnánk. A fenyőágat beáztatják az olajba, ami átveszi annak illatát, zamatát, és a majonézt ezzel az olajjal készítik el. Vállalkozó kedvű olvasóink akár ki is próbálhatják.
![](/userfiles/20220319-8_fenyves.jpg)
A szarvasgerinces fő fogás a „séta” egyik legintenzívebb ízvilágú étele. Az ízlelőbimbóink mostanra teljesen elfáradtak, úgy érezzük magunkat, mint a túrázó, aki a sűrű erdőből kiérve alig várja, hogy megpihenhessen a tóparton. Mi is megérkezünk a „Tóka” állomáshoz, ahol eldönthetjük, hogy a virágok között szeretnénk pihenni, vagy inkább elvesznénk a gyümölcsök rengetegében. A virágos rétet választjuk, ahol sorbet vár minket, kamillával, mézzel, virágokkal, citrommal átitatva, némi hajdinával megbolondítva. A kanálnyi hideg falat igazi felfrissülést jelent, újra lendületbe jövünk, és készen állunk a további kalandokra.
![](/userfiles/20220319-9_t%C3%B3ka.jpg)
A desszertet a „Fűszerkert”-ben tálalják. Kukoricamálé kerül a tányérra, szilvalekvárral, törökmogyoróval, szőke csokoládéval (a fehér csoki lassú és hosszú melegítés hatására karamellizálódott változata), a társa pedig egy pohár 2017-es évjáratú Oremus szamorodni. Tökéletes az összhang, és az édesség a nagymamánk süteményét juttatja eszünkbe.
Az étteremtől a lugasig
A „kirándulás” végén visszaérünk az „Étterem”-be, ahol az utolsó, négy búcsúfalat vár ránk. A petit fourban ismét felsejlik a tökmag, a hajdina és az erdei gombák szokatlan, mégis csodálatos összhangja, és mostanra össze is áll a nagy kép a fejünkben: az egész vacsora a vidék jellegzetes alapanyagaira, a tökmagra, a hajdinára és a gombára épült, amelyek hol dominánsabban, hol kedvesen megbújva jelentek meg az ételekben.
![](/userfiles/20220319-11_%C3%A9tterem(1).jpg)
Zárásként választhatunk egyet a „Lugas” ajándékai közül. Az apró fiolába magvakat zártak, amelyeket otthon a kertbe vagy cserépbe ültethetünk. Ha a magocskák kikelnek, és a növények virágot nevelnek, újra felidézhetjük a Pajta hangulatát és a mai vacsora emlékét.
Feledhetetlen ízutazásunk során őszintén a szívünkbe zártuk az Őrség eme csodálatos kis ékszerdobozát. Szívesen visszatérünk majd nyáron, hogy étkezésünk alatt a napfényben fürdő tájban is gyönyörködhessünk. Farkas Richárd séf elárulta, hogy ha beköszönt a jó idő, lesz még néhány kinti „mozgolódás” a Pajta körül. Érdemes figyelni rájuk!
![](/userfiles/20220319-12_lugas.jpg)
A fotók utómunkáját Bánhelyi József végezte. Köszönjük a segítségét!
Fotó:
Barossné Koós Andrea