Vissza
Őszi képeslapok
2022.12.26. | Vargha Márk
A Séf és a Kertész romantikus birtoka, a nyüzsgő Palermo műemlékei, győri ínyencfalatok, bécsi felfedezések és egy meglepetés Bakonyi Pétertől. Vargha Márk a nyáriak után őszi képeslapokat küldött a Borsmenta olvasóinak…
1. Látogatás a Séfnél és a Kertésznél Pócsmegyeren
Amikor tavaly ősszel a Borirodában Horváth Gábor és Török Patrícia hetedhét országra szóló borvacsorát adott Gernot Heinrich borai társaságában, megfogadtam, hogy élek az egyik meghirdetett kertlátogatás lehetőségével, és felkeresem az akkori cikkem címében szereplő kókuszízű fügefalevél otthonát. A kert a Szentendrei-szigeten, egy kiserdőn át vezető földúton közelíthető meg. Egy hasonló őszi napon a legtöbb veteményes már hervad, itt buja zöld minden ágyás, és a fóliasátrak alatt is vadul nőnek a zöldségek.
Ahogy a látványban, úgy az ételekben sem kellett csalódnunk. Egy finom, háromfogásos gurméebéd köré szerveződik az infotainment, vagyis a növények bemutatása a nápolyi bazsalikomtól a golgotavirágon át a perui földicseresznyéig. A természetesen isteni ebéden túl a séf bemutatja azokat a zöldségkrémeket is, melyek kitűnő köretei akár olyan hétköznapi ételeknek, mint a lágytojás vagy olyan ünnepi ritkaságoknak, mint a hátszín. A téli szünet után ismét kinyílik a kert kapuja, így érdemes itt töltenünk valamelyik tavaszi vasárnapunkat, akár nagyobb társasággal: friss levegő, madárcsicsergés, színek, illatok, ízek és történetek várnak mindenkit Pócsmegyeren.
2. A megunhatatlan Palermo
A vidéki Szicília ételei és italai másokat is rabul ejtettek – erre Puskás Panni korábbi sorozata is bizonyíték –, de azt hiszem, hogy a tartomány megismerése nem lehet teljes a székhely, vagyis Palermo felfedezése nélkül. A közvetlen járat megmaradt Budapest és Palermo között, és úgy alakult, hogy tíz hónap alatt háromszor is megfordultam a városban és a környékén. Az ételeken és az italokon túl – amelyekben a legnagyobb ínyencek sem találhatnak hibát – engem leginkább a különleges, speciálisan csak itt található normann–arab műemlékek nyűgöztek le. A városban hét van belőlük, azon kívül pedig rövid helyi buszjárattal érhető el Monreale, kicsit hosszabb vonatozással a Tirrén-tenger partján kelet felé pedig Cefalù katedrálisa, melyek szintén ezt az egyedi építészeti stílust hordozzák. Mind a kilencet a Világörökség részeként tartja számon az UNESCO.
Jelentőségüket tekintve nehéz választani közülük, de ha csak rövid időnk lenne Palermóban, és a csúcsokat ostromolnánk, a királyi palota Capella Palatinája és a monrealei kirándulás kerüljön fel a listánkra. A két szakrális tér aranymozaikjai egészen káprázatosak, nehezen lehet szabadulni a látványtól. De a királyi palota más termei miatt sem fogjuk bánni, hogy viszonylag korán kelve már nyitáskor beálltunk a nagyon hamar nagyon hosszúra duzzadó és nem túl gyorsan haladó sorba. Monrealéban pedig a tető körbejárását és a kerengőt se hagyjuk ki!
Ha csak egy hosszú hétvégét szánunk Palermóra kézipoggyásszal, nem kell aggódnunk amiatt, hogy nem tudjuk majd magunkkal hazahozni a legjobb szicíliai ízeket. A repülőtér vámmentes boltjában ugyanis az egyik legjobb borválaszték fogadja az utazókat, és persze nem csupán a legnevesebb szicíliai pincészetek palackjai sorakoznak a polcokon, hanem kitűnő vörös pesztók és olívaolajok is.
3. „Jobb későn, mint soha”: Lamaréda, Győr
Már nyáron, az első falat mennyei előétel után is elkésettnek éreztem a sarudi Sulyom kipróbálását. Ám biztosan van még legalább egy étterem, amit eddig ugyan nem szándékosan, de érthetetlenül kerültem el. Egészen egy kora őszi napig, amikor is Győrbe szólított a munkám, és a legkésőbbi vonat indulása előtt volt idő egy kényelmes vacsorára a legínyencebb győri vendéglőben. A belváros szívében diszkréten megbúvó Lamaréda letisztult, fehér abroszos enteriőrje, csendje, egész falat elfoglaló borhűtője azt üzeni: viselkedj rendesen. De azért feszengeni nem kell. Az ételek hozták, amit vártam. Szarvasgombás csicsókaleves, sült zeller, pirított dió, ropogós csicsóka – ezzel a gyomrot és lelket egyaránt melengető finomsággal indítottam.
Nagyszerű volt a főétel is, melyet egyik kedvenc borommal, a Pannonhalmi Főapátság Pincészete vörös Heminájával párosítottam: glaszírozott „borjúroll”, citrusos gyökérzöldségpüré, minilángos, savanyított gomba. A desszert pedig ricotta mille-feuille, bodza, citrom, kapor – maga a könnyed elegancia. A kapott élmény minőségét a következő titokba tudom belefoglalni: azon gondolkodom, milyen rendezvényre hívassam meg magam, hogy ismét Győrben legyen dolgom, és kipróbálhassam a Lamaredában Horváth Szilveszter más kreációit…
4. Amerikai festők az Albertina Modernben, amerikai gyorsételek a Five Guysban
Bécs közeli, könnyen felfedezhető és barátságos nagyváros. Állandó látnivalói viszonylag hamar kipipálhatóak, képtárainak színvonalas időszakos kiállításai miatt azonban érdemes minden évszakban ellátogatni a „sógorok” fővárosába. Az Albertina Modernben – itt se jártam még ezidáig – épp egy remek és nagyon átfogó absztrakt expresszionista kiállítás látható, mely rajongóknak alighanem kötelező. Aki inkább a figuratív festészetet kedveli, annak látókör-szélesítés céljából szintén nagyon ajánlott, hogy január 23-áig megnézze Mark Rothko, Jackson Pollock, Lee Krasner, valamint más amerikaiak és európaiak, köztük Reigl Judit munkáit.
Nem elsősorban e tárlat, hanem egy konferencia okán jártam Bécsben egy hideg novemberi napon. Reggel hó hullott, este pedig a hivatalos program végeztével alig vártam, hogy lengyel társammal minél gyorsabban ételhez jussak egy fűtött helyen. A Stephansplatzon, a karácsonyi vásár tömegében szlalomozva akadt meg a szemem a Five Guyson, mely a Graben 30-as ház emeletén működik. A kollegina nagyon lelkes lett, és hamar meggyőzött, hogy ezt a gyorséttermet válasszuk, melynek sem náluk, Lengyelországban, sem pedig nálunk nincs egysége.
Tabudöntögető lehet, hogy a Borsmentán amerikai fast foodról jelenik meg méltatás, de a helyzet az, hogy a Five Guys tényleg jó. Vagy legalábbis sokkal-sokkal jobb hamburgert és sült krumplit ad, mint az itthon ismert két lánc. Itt nincs többféle szendvics, ugyanis azt mi állíttathatjuk össze, és akár az összes táblán olvasható összetevőt is kérhetjük a zsömle és a húspogácsa mellé. A burgonya jó minőségű, ez a hely legnagyobb erőssége, a falakon olvasható magasztaló újságcikkrészletek többsége is ezt emeli ki. Ketchupból és majonézből pedig korlátlan mennyiséget nyomhatunk magunknak a kihelyezett dobozokból, plusz díj nélkül. Az első Five Guyst az ötgyermekes Murrell család nyitotta 1986-ban, Arlingtonban. Nagy utat tettek meg, de az osztrák–magyar határt még nem sikerült átlépniük. Remélem, már nem kell sokáig várni erre, szívesen kiállnám a kígyózó sort Budapesten is.
5. Bakonyi Péter verjus-je Villányban
Bakonyi Péter régi ismerősöm, szeretem a borait, és szeretek írni róluk, akárhányszor alkalmam nyílik kóstolni, legyen az egy laza hétvége Villányban vagy a Franc & Franc konferencia. A szakmai rendezvény napja, majd a másnapi kóstolók után, mielőtt bevetettem volna magam a pécsi Balkán Bisztróba, enyhe másnapossággal küzdve kértem meg Pétert, mutasson újdonságokat. A borokról talán lesz még alkalom hírt adni, egy „képeslapnyi” helyen viszont pont elfér: a borász verjus-vel, azaz a cabernet franc zöldszüretének terméséből készült citrusos lével rukkolt elő. Egyáltalán nem bántó, de határozott savasságával ez a szódával fogyasztandó ital – 5 rész szóda, 1 rész verjus arányt javaslok – a nyár egyik slágere lehet. Persze csak akkor, ha mások is követik Péter példáját, és a gasztronómiába is szép lassan beszivárog a termék, mely kiválthatja a hullámzó színvonalú, gyakran két szélsőség – túl sok cukor, túl sok jég – között mozgó honi limonádékat.
Fotó:
facebook
Vargha Márk
