Reggeli a Róka és Mackóban
Egy idei nyári hétvége Szarvason (lehetett volna több is, későre jutottam el a városba…) egyenlő volt a Holt-Körösben fürdéssel, egy vadasparki sétával, egy szórakoztató előadással a Vízi Színházban, valamint három egészen kitűnő vendéglátóipari egység kipróbálásával. A trió: Újváros Bisztró (remek hely valóban, innen is gratulálunk nekik a két Gault & Millau-sapkához!), Ildikó Cukrászda (széles és minőségi süteményválaszték, hatféle országtortát is lehet kóstolni – máshol vajon miért nem követik a példát, ha következetesen ápoljuk ezt a hagyományt minden év augusztus 20-án?...) és a Róka és Mackó barátkozóhely.
Merthogy a várost átszelő főút mellett működő egység így hívja magát: nemcsak reggelizőhely, itt később is lehet falatozni – szendvicseket, quiche-t, házi krémest és még sorolhatnánk –, specialty kávézni, békésszentandrási sörökkel a poharunkban hűsölni, egyszóval valóban barátságos környezetben időt tölteni. Bárcsak minden Szarvas méretű magyar városban lenne egy hasonló hely! Az, hogy ott van, két korábbi sportoló érdeme: Molnár Andrásé (Róka) és Herjeczki Balázsé (Mackó), akik visszavonulásuk után találkoztak, és először egy jóval kisebb épületben nyitották meg a több mint kávézót, aztán annak kényszerbezárása után a mostani sarokházban működő helyiség lett egyre ismertebb és került be a kalauzokba. 
Láthatólag bejött a két barát számítása, mert nagy a forgalom, és amit kínálnak, az nagyon finom, és ami ugyanilyen fontos: lehetőleg helyi termelő szállítja nekik. Sőt, mivel a Róka és Mackó delikátesz is, az alapanyagok meg is vásárolhatók. S hogy mit ettünk? Délután csodás süteményeket a buszunkra várakozva, reggelire pedig egy isteni melegszendvicset, amivel kapcsolatban feltevődik a kérdés, hogy miért csak munkahelyi büfékben lett elterjedt „műfaj” Budapesten. Reggelizőhelyek miért nem kínálják tömegével, mitől tartanak? A leírás szerint: „Lali barátunk 2 sarokkal arrébb sütött kiflije (vagy zsemléje) félbe vágva, gazdagon megkenve zöldségkrémmel. Rá vékonyra szelt sonka vagy kolbász, jól megszórva reszelt sajttal. Sütőben aranybarnára sütve, mellé friss vagy savanyított zöldségek.” 
Cím: Szarvas, Szabadság út 32.
Fun fact: a szendvicsben a kifli nem ropogott, de elbizonytalanodtam, hogy kellett volna-e neki. Megkérdeztem a mesterséges intelligenciát, hogy kell-e ropognia az alapnak. A válasz: „A jó melegszendvics aranyszabálya: Kívül enyhén ropog, belül szaftos, és minden rétegnek oka van, hogy ott legyen.” Nos, rendben. Lehet, hogy ezt a készítő is tudja, ugyanakkor a fentebb idézett leírás azt is tartalmazza, hogy „Egyszerű és nagyszerű fogás a nap bármely szakában, amit próbálunk ugyan, de még sosem sikerült kétszer pontosan ugyanúgy elkészíteni…”
