Reggeli a Vietnámi Gulyásban
Elfogult vagyok: régebben Huszár Krisztián és Mogyorósi Gábor éttermeiben (Beszálló, Laci!Konyha?) ünnepeltem meg, ha valami jó történt velem. A helyek megszűntek, de a séfek megvannak, és most a Margit-híd budai hídfőjénél, a Vietnami Gulyásban alkotnak. Az ebéd és a vacsora menüje ritkán változik, ellenben a minőség annyira konzisztens, a fantasztikus ázsiai–magyar fúziós ízek – olykor balkániakkal és peruiakkal „színezve” – mindig úgy robbannak, hogy nekem fél évtizede ez A Helyem. Az étlapon az előételek közül a signature dishnek számító zöldmangósaláta (ennek az öntete mágikus, az utolsó cseppig megiszom), a főételek közül pedig a rántott csirke a kedvencem (Aranyszalagos Kurcza-parti csirke melle vagy combja pankóba forgatva, szusirizs, uborkasaláta, házilag füstölt tejföl). De bármit, és tényleg: bármit rendel itt az ember – télen például semmi nem esik jobban itt, mint a hely névadó levese –, azt nem győzi fotózni, majd újságolni a barátainak (ha még nem voltak ott, vagy épp nem velük volt!) és másnap az irodában a kollégáinak, és – meglehetős késéssel – a Borsmenta felületén az olvasóknak. 
A hely pezseg. Amikor reggelit kínálnak, akkor ez a pezsgés inkább idegeskedés formáját ölti, de nem ez a lényeg, hanem a kínálat. Merthogy néha – előre meghirdetve – isteni reggelit is felszolgálnak itt. A kávéválaszték nem a legszélesebb ugyan, de az ételek tényleg olyanok, amilyeneket máshol hiába keresnénk: ez igenis csak a Vietnami Gulyásra jellemző választék, aminek nem kell felnőnie az ebéd és a vacsora színvonalához és ízkavalkádjához, mert az első perctől fogva egy szinten van azzal. Hiszen az alapanyagok minőségét illetően itt sincs kompromisszum, a meglepetést, mi több, ámulatot pedig a szakácsok személye garantálja. Legyen szó tojásételről, újraértelmezett rántott húsos szendvicsről vagy grízpudingról, ez bizony egyetlen más budapesti brunch-hoz sem hasonlítható! 
Cím: Budapest, Frankel Leó utca 10.
Fun fact: a reggelin kívül volt idén más is, ami nagyot szólhatott: nyáron többféle ceviche is megjelent az étlapon: Szent Jakab kagyló-zöldalma-mangó-pisztácia, tonhal-málna-licsi kojo-brazil dió, makréla-sárgabarackkompót-ribizli-espelette paprika. Ezeket sajnos nem tudtam kipróbálni, de remélhetőleg lesz még rá alkalom, főleg ha hosszabb ideig tartják majd őket az étlapon.
