Sütőben sült bécsi palacsinta
Kedves balatoni barátaink születésnapi ünnepségre hívtak. A menü nem volt kispályás, de az egész társaság a desszertet várta, mert a sütőből áradó édes vaníliaillat belengte az egész házat. Ez volt első találkozásom a bécsi túrós palacsintával, aminek a receptjét azonnal elkértem. Évek óta sütöm, de valahogy mindig elfelejtettem lefényképezni, ezért csak most osztom meg a Borsmenta olvasóival.
Ahogyan fent is írtam, ez nem egy „ripsz-ropsz, megvagyunk” recept, hiszen nem csupán a palacsintákat kell egyenként kisütni, hanem még utána is sütőbe kerül az egész, de aki egyszer rászánja az időt, és elkészíti, időről időre elő fogja venni újra és újra, mert megunhatatlan.
Senki ne kérdezze, nem tudom, hogy miért bécsi, és őszintén szólva nem is akarom kideríteni. Ezt a receptet a Mi a kő tulajdonosaitól, Márványi Katalintól és Trombitás Tamástól kaptam, és hálás vagyok érte.
Hozzávalók:
A palacsintához
- 25 dkg liszt
- 2 tojás
- 2 dl tej
- 1 csipet só
- 1 csipet cukor
- szódavíz
- 0,3 dl napraforgóolaj
A töltelékhez
- 30 dkg félzsíros (nem rögös) tehéntúró
- 3 tojás
- 8-10 dkg cukor
- 1 citrom reszelt héja
- 1 vaníliarúd belseje, kikaparva (vagy 1 evőkanál vaníliakivonat, esetleg 2 zacskó vaníliás cukor, de akkor kevesebb cukor kell hozzá)
- 1 marék mazsola, beáztatva (elmaradhat)
- 10 dkg vaj
Az öntethez
- 3 dl tej
- 5 dkg cukor
- 2 tojás
Elkészítése:
1.Először keverjük be a palacsintatésztát, mert annak állnia kell. A liszthez adjuk hozzá a csipetnyi cukrot (tényleg ne legyen több, mert leragad a palacsinta) és a csipetnyi sót, üssük bele a két tojást, és folytonos keverés mellett adjuk hozzá a tejet. Nagyon sűrű masszát fogunk kapni, amit a szódavízzel lazíthatunk. Továbbra is folyamatosan kevergessük a tésztát, és adjunk hozzá annyi szódát, hogy a végeredmény tejszínsűrűségű legyen. Ha kész, tegyük félre, és pihentessük legalább 30 percet, de lehet hosszabban is. Ha letelt az idő, átkeverjük, és szükség esetén adunk még hozzá szódavizet. (Általában szükséges, a tészta állás közben sűrűsödni szokott.)
2.A palacsintasütőben felhevítjük az olajat, és amikor már forró, levesszük a tűzről, jól megforgatjuk az edényben, majd a felesleget beleöntjük a tésztába, és gyorsan össze is keverjük, nehogy összerántsa. (Ennyi zsiradék elég a tésztába meg a palacsintasütőbe, nem szükséges sütés közben újra és újra adagolni – bár ahány ház, annyi szokás és annyi palacsintasütő.)
3.Szép sorban kisütjük a palacsintákat (aki ügyes, két serpenyővel is dolgozhat párhuzamosan, akkor gyorsabban végez), és a kisütött darabokat egymás tetejére halmozzuk. Ebből a mennyiségből általában 10-12 palacsinta lesz, és annyi nekünk elég is. (Ha közben sűrűsödik a palacsintatészta, keverjünk még hozzá egy kevés szódavizet.)
4.A töltelékhez válasszuk szét a tojásokat. A sárgáját keverjük el a cukorral, a vaníliával (vagy a vaníliakivonattal vagy a vaníliás cukorral), keverjük hozzá az időközben megpuhult vajat, majd adagoljuk hozzá a túrót, és az egész masszát keverjük a lehető legsimábbra. Végül mehet bele a citromhéj és a mazsola is. A tojásfehérjét verjük kemény habbá, és forgassuk bele óvatos mozdulatokkal a túróba.
5.Egy tűzálló tálat kenjünk ki alaposan vajjal. A palacsintákat töltsük meg a töltelékkel, vágjuk ketté mindegyiket, és szép sorban helyezzük el a tálban úgy, hogy a dundi, vágott részük nézzen fölfelé. Az a jó, ha egy kicsit fedik egymást, nagyjából a palacsinták harmadánál kezdődik a következő sor.
6.A sütőt melegítsük elő 180 fokra, és készítsük el az öntetet. A tojásokat üssük fel, keverjük össze a cukorral, majd adagoljuk hozzá folytonos keverés mellett a tejet. Ha kész, öntsük az egészet a palacsintára, és oszlassuk el a tálban egyenletesen.
7.Csúsztassuk a tálat a sütőbe, és süssük 20-25 percig. Akkor jó, ha az öntet krémes állagúra sűrűsödik, a palacsinta pedig egy kicsit megpirul. (Vagy jobban. Ahogy szeretjük.)
Porcukorral meghintve, melegen is, hidegen is mennyei.
