Fekete kagyló fehérborral és tejszínnel
Sokszor mondtam már, hogy rajongok a halakért és a tenger gyümölcseiért, de elkészítésük sokáig megoldhatatlan volt, hiszen ezekhez a friss alapanyagokhoz régebben csak akkor lehetett szerencsém, ha néhány napot valamelyik tengerparti országban töltöttem. Most azonban már az itthoni üzletekben is kapható a tengeri halak, kisebb-nagyobb rákok, és mindenféle kagylók széles választéka, és bár egyik sem olcsó, néhanapján megengedek magamnak efféle kicsapongást.
A fekete kagylót számos változatban készítik, de hozzám a belga recept áll a legközelebb – igaz, én nem sült krumplival tálalom, egyszerűen csak friss kenyeret kínálok mellé. Szeretem, mert nem igényel komolyabb előkészületeket, nem kell hozzá különösebb szakértelem, néhány perc alatt elkészül, és kellőképpen attraktív.
Van viszont néhány aranyszabály, amit be kell tartanunk:
a) Csak friss alapanyaggal dolgozzunk! A kagylót akkor vegyük meg, amikor biztosan el is készítjük, és amikor hazaértünk vele, lássunk is neki íziben. Ne tartogassuk a hűtőszekrényben másnapig, mert tönkremegy.
b)Csak a zárt kagylókat főzzük meg! Ami kinyílt az előkészítés során, azt már bele se tegyük a fazékba
c)A főzés után viszont fordított a helyzet: itt attól kell elköszönnünk, amelyik a hőkezelés után is zárva maradt. Ne feszegessük, ne nyissuk ki, nincs értelme.
d)A főzéshez is jó minőségű bort használjunk!
e)Jól lehűtött száraz fehérbort, ünnepi alkalmakkor pezsgőt kínáljunk mellé
Hozzávalók 2 személyre (kagylórajongóknak a duplája):
- 1 kg fekete kagyló
- 3 dkg vaj
- 1 közepes méretű fehér hagyma vagy 2 közepes salotta hagyma vagy egy nagyobb fej vöröshagyma, félbevágva, felkarikázva – vagyis félfőre vágva
- 4 gerezd fokhagyma, durvára vágva
- 1 marék karikára vágott szárzeller
- 1 pohár (nagyjából 1,5 dl) száraz fehérbor
- 0,5 dl habtejszín
- 1 csokor petrezselyem, durvára vágva
- só, bors, ízlés szerint
Elkészítése:
1. Előveszünk egy jó nagy fazekat (akkorát, hogy beleférjen a kagyló), megolvasztjuk benne a vajat, majd rádobjuk a felaprított hagymát és a fokhagymát, meghintjük egy kis sóval (a sózással vigyázzunk, mert a kagyló is sós lesz), és fedő alatt párolni kezdjük. Ha már a hagyma elkezdett levet engedni, beletesszük a zellert is, és folytatjuk a párolást 1-2 percig, majd jöhet bele a bor és a tejszín. Összekeverjük, lefedjük, és az egészet puhára pároljuk.
2. Közben a kagylót hideg vízben megtisztítjuk, lemossuk róla a homokot, ha van (a boltban kapható kagylóknál ez már kevésbé jellemző), viszont „szakáll” szinte mindegyiken van, azt szedjük le róla. Minden kagylót egyenként kézbe kell vennünk, de ez nem is baj, mert így jobban látjuk, hogy melyik nyílt ki, és azt rögtön ki is dobhatjuk.
3. A megtisztított kagylókról öntsük le a vizet, és az egészet zúdítsuk bele a boros-tejszínes-hagymás-vajas lébe. Forgassuk össze, fedjük le, és nagy lángon (magas hőfokon) főzzük-pároljuk 5 percig. Közben egyszer, félidőben keverjük meg, de óvatosan, mert addigra már sok kagyló elkezd kinyílni.
4. Végül szórjuk meg a felaprított petrezselyemmel, és keverjük össze még egyszer, mielőtt tálaljuk.
A lével együtt, puha kenyérrel kínáljuk, de figyeljünk rá, hogy csak a kinyílt kagylók kerüljenek a tányérra. A levet a végén ki lehet tunkolni, kanalazni.
