Havuç tarator – sárgarépás csemege
A havuç (ejtsd: havucs) a sárgarépa török neve, a tarator pedig még az oszmán konyhából eredő joghurtos mezeféleség, ezt a sárgarépából készített változatot azonban az első nyomtatott szakácskönyv, a Melceü’t-Tabbâhîn még nem írja le, alighanem későbbi fejlemény.
A fogás általános neve a török konyhában „meze”. Maga a török szó a perzsa „maze”, مزه „íz, zamat” szó származéka. Csemege, előétel a jelentése. Persze csak a mi fogalmaink szerint előétel, mert egy tisztességes török vendéglátóasztalon ilyenből többféle is van, színükkel, illatukkal is díszítik az asztalt, a vendégek étkezés előtt, közben és után is fogyaszthatnak belőlük, merthogy ezek az ételek könnyűek és egyszerűek is, előre el lehet őket készíteni, így aztán nem vonják el a szakács figyelmét a fő fogásról. Pirított vagy friss kenyérfélével önálló fogásnak is alkalmasak, de köretnek is kiválóak, és remekül csúsznak borozgatás vagy rakızás közben.
Hozzávalók:
- 2-3 nagyobb sárgarépa, nagylyukú reszelőn lereszelve
- 6-7 evőkanál görög joghurt
- 2 gerezd áttört fokhagyma
- 2 evőkanál olívaolaj a pároláshoz és 2 evőkanál a joghurtos keverékbe
- 6 fél dióbél (plusz a díszítéshez még néhány)
- 1 teáskanál só
Elkészítése:
1. A havuç tarator elkészítése rendkívül egyszerű. A reszelt sárgarépát 2 evőkanál olajon 1 teáskanál sóval roppanósra pirítjuk.
2. Közben 6-7 evőkanál görög joghurtba 6 nagyobb, késsel durvára vágott dióbelet, 2 gerezd, fokhagymanyomón áttört fokhagymát, valamint további két evőkanál olívaolajat keverünk.
3. Az ily módon ízesített joghurtot a kihűlt sárgarépára öntjük, összekeverjük, és egy-két óráig hűvös helyen állni hagyjuk. A tetejét további dióbelekkel és némi olívaolajjal díszíthetjük.
Borsmenta-tipp: ha nem kapunk görög joghurtot, vegyünk egy normál joghurtot, öntsük sűrű szűrőbe, tegyünk alá egy edényt, és egy éjszakán át hagyjuk lecsepegni a hűtőszekrényben.
