Káposztás cvekedli

Nagyanyánk a maga gyúrta tésztát mindig nagykockára vágta, az volt a cvekedli. Ő a káposztához soha nem adott volna lebbencset, de mi bizony időnként még ezt a bűnt is elkövetjük. Sebaj! A lényeg az, hogy a káposztás tészta a bolti fodros nagykockából is isteni, azt meg mindig lehet kapni. (Jó, töredelmesen bevalljuk, hogy a frissen készült házi és a boltban vásárolt száraztészta között fényévnyi a különbség, így az igazi konyhatündérek jól teszik, ha maguk gyúrják a cvekedlinek valót, de nem kell erre feltétlenül mindenkinek vállalkoznia.)

Hanem a káposztagyalulást nem lehet megspórolni – hacsak az ember nem vesz a piacon gyalult káposztát kimérve. Mi általában így járunk el, de most volt egy egész káposztánk itthon, úgyhogy nekiveselkedtünk. A feléből káposztás tészta, a másik feléből káposztasaláta készült, mindenki nagy örömére.

Ma már a legtöbb háztartás felszerelkezett valami jóféle aprítógéppel; akinek van, használja bátran. Szabadítsuk meg a káposztát a legfelső leveleitől, vágjuk ki a torzsáját, és már indulhat is a művelet. Ha viszont kézi reszelővel dolgozunk (edzésnek is kiváló), akkor ne vágjuk ki a torzsát. Könnyebb megfogni a káposztát, és nehezebben hullanak szét a levelek.

Nem áltatunk senkit. A káposzta gyalulása időigényes művelet, de a dinsztelés-pirítás is az. Nem bonyolult, nincs benne nehézség, de az időt sajnos rá kell szánni, és ott kell állni mellette.

Íme a recept. Önmagában is kiváló, de sült kacsa köreteként valóságos ünnepi eledel. A mennyiségeket 2-3 főre számoltuk, de ha nagy a család, érdemes duplázni.

Hozzávalók:

• 50-60 dkg fehér káposzta (egy kisebb fej fele)
• 2 teáskanál só
• 3-4 evőkanál étolaj
• 25 dkg cvekedlitészta (jelen esetben fodros nagykocka)
• 2 evőkanál cukor

1. A káposztát megmossuk, a külső, fonnyadt leveleket eltávolítjuk, aztán jöhet az aprítás, reszelés, kinek mi áll kézre. Ha kész, a reszelt káposztát besózzuk, és egy laza félórára félretesszük, hogy levet eresszen.

2. Egy nagyobb serpenyőben hevíteni kezdjük az olajat, és ebben karamellizáljuk meg a cukrot.

3. Kicsavarjuk a káposztát (a levét félretesszük), és az olajon karamellizált cukorba forgatjuk. A káposzta kinyomkodott levéből adunk hozzá egy fél merőkanálnyit, megkeverjük, és lefedve párolni kezdjük. Bő negyedórán át pároljuk, időnként ránézünk, hogy van-e alatta nedvesség, vigyázzunk, nehogy leégjen. Ha elfőtte a vizét, levesszük róla a fedőt, és tovább pirítjuk. Barnulni fog, ez a cél, mindig csak arra vigyázzunk, hogy oda ne égjen. Nagyjából újabb 20-25 perc eltelte után a káposztánk gyönyörű, mélyarany színű lesz, és már nem marad alatta semmi nedvesség.

4. Amíg a káposzta párolódik, egy másik lábosban vizet forralunk, és kifőzzük a tésztát. (Adhatunk hozzá a káposzta kicsavart levéből is, de akkor vigyázzunk a sóval.)

5. A kifőtt tésztát leszűrjük és a káposztába keverjük. Ínyencek egy kicsit még piríthatják, vagy akár a sütőbe is betolhatják néhány percre, ha szeretik, hogy megpirul a tészta.

Forrón tálaljuk, és az asztalon gondosan készítsünk mellé sót, borsot és cukrot is. Ne nyissunk vitát, ne tegyünk megjegyzéseket, és azon se csodálkozzunk, ha valaki az első tányért borsosan, a másodikat cukrosan eszi. A káposztás tésztában éppen ez a jó!

Borsmenta-tipp 1.: a gyalulás-reszelés eléggé macerás művelet. Ha egyszer rászánjuk magunkat, készítsünk belőle nagyobb adagot, és fagyasszuk le.

Borsmenta-tipp 2.: ha cukrot veszünk, válasszuk mindig a papírzacskósat. A kiürült zacskót aztán egyéb célokra is felhasználhatjuk, csomagolhatunk bele például uzsonnát.

Borsmenta-tipp 3.: akinek van egy jó darálója, ne vásárolja a porcukrot, hanem készítse el magának.