Demijohn tavaszi portfóliókóstoló

A Demijohn borkereskedés portfóliójában hazánk különböző borvidékein tevékenykedő borászatok találhatók, amelyek legszebb termékeikkel szokták megmutatni magukat a belbudai Haris Park nagytermében. A helyiség ezúttal, 2022 tavaszán is szépen megtelt. Nemcsak borászokkal, de a bőség zavarával küzdő, érdeklődő fogyasztókkal is. Magunk is ebbe a csoportba tartozván tépelődtünk, hogy kinél kóstoljunk. Végül úgy döntöttünk, hogy azokkal ismerkedünk meg, akikkel legutóbb nem találkoztunk, sőt akiknek a létezéséről a helyszínen szereztünk tudomást. Merthogy ez az esemény erre is jó, sőt talán erre jó a leginkább…

Utóbbi kategóriába három termelő is beleesett: a neszmélyi Turay Pincészet, a mátraaljai Páger Pince és a badacsonyi Bagolykő Birtok.

Turayék elsőnek 2020-ban degorzsált királyleányka nyerspezsgővel kínáltak, mely rögtön magasra tette a mércét intenzív fehér húsú gyümölcsösségével. Az almás-birsalmás-barackos univerzumból a 2021-es Rozália vitt át a csendes borok területére. A név kisbetűvel írva egyben a bor alapjául szolgált szőlőfajtáé is, mely piros tramini és olaszrizling keresztezése. Ízvilágát tekintve egy könnyed, frissítően savas olaszrizlingre emlékeztetett. A 2020-as olaszrizling a pincészet első natúr boraként háromnapos héjon erjesztéssel és seprőfelkeveréssel, azaz batonázzsal készült. Illatában mézes krémest, ízében az illat miatt vártakat meghazudtolva friss körte és friss mandula. Szép, komoly ital, mely után bombaként robban szánkban a Flóra névre keresztelt, flor alatt egy évig amforában tartott olaszrizling, mely osztrákosan szikár lett, és a Gernot Heinrich-est kékfrankos-élményét idézte.

Aztán jöttek a vörösök. Először egy 10 napig héjon erjedt majd 6 hónapig hordóban érlelt 2020-as pinot noir, majd egy 2018-as, 21 napig héjon erjedt és 1 évig hordóban érlelt cabernet sauvignon landolt a poharunkban. Nem találtunk kivetnivalót bennük, bár kétségtelen, hogy mindkettővel várni kell, hogy objektíven értékelhetőek legyenek. Nem úgy, mint a két fenséges pét-nattal, mert azok hamarosan piacra kerülnek, és meg is kell őket inni mielőbb! Érett citromosságával – s persze különleges összetevőivel: borsmenta (!) és solaris – egészen lenyűgözött a fehér habzó, de az édeskés előételekhez vagy piros gyümölcsös pitékhez szerintünk tökéletesen illő vöröset is bátran ajánljuk olvasóinknak. Az utóbbi merlot-ból született, és finom, enyhe édességével keltett bennünk jóleső érzéseket.

Págerék szintén bombameglepetést okoztak, itt is minden bort szerettünk. A zöld veltelini rögtön megfogott kardamomos fűszerességével. Utána egy nagyon különleges, tartályos és hordós szürkebarátból egalizált tétel következett, majd egy jóféle rajnai rizling, melynek illatában kerestük az „obligát” őszibarackot vagy épp a petrolt, ám ehelyett finom hársmézesség áramlott a pohárból. A barackosságot végül cukorkás formában a szürkebarát pét-nat hozta. Kékfrankosból kétfélét, vásárolt és saját szőlőből készültet is tudtunk Págeréknél kóstolni, remek is volt mindkettő. Előbbit ételek mellé, utóbbit hosszú beszélgetésekhez tudjuk elképzelni.

A Bagolykő egy fél hektáron gazdálkodó badacsonyörsi pincészet, mely azt kutatja, hogy a borvidék legfontosabb fajtái, mint az olaszrizling és a rózsakő mit tudnak produkálni az egyes években, akár egymással egyesítve. Nem állítjuk, hogy felkent szakértői lennénk ezeknek a fajtáknak, de a sor végigkóstolása után elmondhatjuk, hogy a rózsakőnek a 2016-os évjárata mondható hosszan élvezhetőnek, a fiatalabb „kiadások” még karcosak, a 2020-as olaszrizling pedig még fiatalnak tűnik. Nem tiltakoznánk, ha a 2017-es Ketten cuvée-ből, mely a két fajta 50-50%-os arányú házasítása, valaki meglepne egy pohárral. Ez a bor ugyanis megmutatja a két fajta erényeit, ráadásul a terroir ásványosságát is elegánsan képviseli, szóval ez alapján kijelentjük: drukkolunk a Bagolykőnek a megkezdett úthoz.

Kifejezetten hálásak vagyunk a Somló egyik fiatal tehetsége, Tomcsányi Árpád által tartott narancsbor mesterkurzusért. A borstílussal néhány éve ismerkedtünk meg, de csak az utóbbi két évben volt alkalmunk szerethetőeket kóstolni belőle. A Haris park emeletén, távol a „nagykóstoló” zajától minket ez a kedvesen családias alkalom győzött csak meg arról, hogy érdemes keresnünk és fogyasztanunk őket. De nézzük sorjában!

Szieglék nyitotta a sort, mely nemcsak minőségével taglózott le bennünket, hanem azzal is, hogy mire képes ez a kissé elfeledett és talán lenézett fajta, ha értő kezekbe kerül (persze ez nem teljesen volt új információ, hiszen tapasztaltuk: Maurer Oszkár is okkal lehet büszke arra, amit alkotni képes belőle). Eglyék olaszrizlingje illatban rendkívül gazdag, és ízben is csak egy kicsit több sav hiányzott volna a tökéletességéhez. Sándor Zsolta múltkori Demijohnon is kedvencünk volt a boraival együtt, a cserszegi fűszeres narancsbora pedig úgy tudta átvinni a reduktívból a narancs műfajba a szőlő fajtajellegét, hogy azt tanítani kellene.

Tomcsányiék hárslevelűje valódi büszkesége lehet a mesterkurzus előadójának, kóstolójegyzetünkbe hatalmas szmájlit karcoltunk mellé, nem véletlenül: innánk bárhol és bármikor. A sor közepén a Szóló Kraft névre keresztelt, a Vilmány- és a Hetény-dűlőből származó furmintja érkezett, amelyet a helyszínen Mészáros Gabriella borakadémikus „extrém sima”-ként aposztrofált, ez pedig a riolittufás talajt tekintve szokatlannak tűnhet, pedig tapasztalati tény. Tomcsányiék sárga szilvás-köves aromatikájú juhfarkja, majd rózsás világú traminije után („jobban beszél magáról, mint a Somlóról” – így a „szerző”) Págerék traminijével zárult a kóstoló, melynek vendégei megállapították: mindegyik bor szép volt a maga nemében. A házigazda kiemelte, hogy a narancsbor jól eltartható, és az, hogy ilyen sokféle adottságú borvidéken lehet kifejezetten élvezeteseket készíteni, igazolja a mondást, miszerint: „nincs rossz szőlőfajta, csak rossz kezű termelő”, és beláthatjuk, hogy e téren is értelmetlen bármiféle skatulyázás.

Haris parki, igencsak hosszúra nyúlt látogatásunkat további Tomcsányi- és Szóló-tételek ízlelgetésével fejeztük be. Kár lett volna bármelyiket is kihagyni. Somlói barátunk 2020-as olaszrizlingjének naspolyásságát mindenképp szeretnénk kiemelni, Éless Tímea túlzás nélküli zsenialitását pedig most is jó volt megtapasztalni minden egyes kortyban, legyen az száraz vagy édes. Szerintünk a már említett 2019-es Kraft és a 2018-as Puro I. ül most a Szóló-borbirodalom ikertrónusán.

A Haris parkban ezúttal is olyan élményekben volt részünk, amilyeneket ilyen töménységben ritkán, de lehet, hogy sohasem tud egy sétálókóstoló nyújtani. A második megtapasztalás után a következő Marczibányi téri Demijohn-délutánt ezennel magunknak és olvasóinknak egyaránt kihagyhatatlannak nyilvánítjuk.