Vissza
Grog, glögg, krampampuli
2024.12.28. | Szabó Edit
Tél van, csípős hideg, amikor még a mosoly is az arcunkra fagy. Itt a forró italok ideje. Forralt bor, glögg, puncs, grog, krampampuli – ahány ország, annyi válasz ugyanarra a kérdésre. És mindegyik finom!
Ó, azok a fahéjillatú téli esték! A városokra nehéz köd telepszik, tompulnak a hangok, a fények, de az illatok érzékeny fonalát követve könnyen rálelünk a tél édes fűszerére. Fahéj, szegfűszeg, citrom és narancs utánozhatatlan aromája vegyül az alkohol finom párájába; beszippantani is gyönyörűség, hát még belekortyolni! Édes és krémes, fűszeres és lágy, de nem zsongít, inkább pezsdít, hogy arcunkba szökik a vér, és ott is marad. Ez az igazi forralt bor.
Áll az ember a téli estében, a forró bögrét kesztyűs kezébe fogva, és merenghet a múltnak ütemén, mert nagyszüleink, dédszüleink éppen úgy szorongatták azt a bögrét telente. Igaz, akkoriban csak a megsavanyodott bort javították cukorral és fűszerekkel…
A forralt bor
Azóta változott kicsit a világ, és ha jól ízesítjük, a legszimplább forralt bor is csupa meglepetés. Készülhet ezerféleképpen, de fahéj és citrom nélkül soha, és jó tudni, hogy valóban forralni nem, csak lassan hevíteni szabad. Arra is rájöttünk, hogy igazán jó csak akkor lesz, ha minőségi bor adja az alapját; bort is, hozzávalókat is válasszunk hát gondosan. Vaníliás cukor helyett használjunk friss vaníliát, cukor helyett esetleg mézet, és hagyjuk szárnyalni a fantáziánkat szabadon.
Az egzotikus ízek kedvelői reszelhetnek bele körömnyi friss gyömbért. Kicsit csípős lesz ugyan, de nagyon izgalmas; mértékletes fogyasztása nem csupán a testet melegíti fel, de serkentőleg hat az agyműködésre is. A szakácsok fenegyereke, Jamie Oliver két mandarin levével, valamint egy citrom és egy lime levágott héjával cukorszirupot főz, amibe szegfűszeget, fahéjrudat és babérlevelet dobál pazarlón. Szerecsendiót reszel bele, aztán hozzáad még egy félbe vágott vaníliarudat is. Ezt a masszát engedi fel a borral, melegíti érzéssel, és amikor a cukor újra elolvadt, jöhet még egy adag bor. Forrón igyuk, de óvatosan, apró kortyokban.
A glögg
Vannak azonban a forralt bornál bonyolultabb, magasabb alkoholtartalmú meleg italok is. Érdemes megismerkedni velük: különböző változataikkal találkozhatunk régebbi szakácskönyvekben vagy európai nagyvárosok hangulatos karácsonyi vásáraiban. A svédek a glöggre esküsznek, ami kis híján megegyezik a mi forralt borunkkal.
Kis híján, mert ők azért gazdagítják egy kis brandyvel, és a cukor hozzáadásában is rafináltabb eljárást választottak. A már meleg alkoholos ital edénye fölé kis rozsdamenetes hálót, szűrőt tesznek, ebbe szórják a kockacukrot. Sercen a gyufa, lángra kap az alkohol, és a megolvadt cukor cseppenként hull alá. Sűrű karamellillat keveredik az alkoholgőzzel, de még nincs vége. Az elkészült italhoz adjunk hámozott mandulát, egy kevés mazsolát és ízlés szerint aszalt fügét. Ínyencek egy kis portóival is gazdagíthatják.
A grog
A hajósoknak sok mindent köszönhetünk, de kevesen tudják, hogy eredetileg a grog is az ő találmányuk volt. A hosszú tengeri utakon rendre tönkrement a vízkészlet egy része, ám a találékony matrózok rájöttek, hogy rummal keverve jól iható, a hozzákevert citromlé pedig még a betegségekkel szemben is ellenállóbbá teszi a tengerészt. Mondják ezek után, hogy az alkohol nem orvosság! A grog alapja a víz, a rum és a citromlé, de ma már a méz, a fahéj és a szegfűszeg is nélkülözhetetlen összetevő. Víz helyett néha teát használnak – a füvet kíméletesen áztatva, hogy a különféle ízek tökéletesen érvényesüljenek.
A krampampuli
.jpg)
Az aszalt gyümölcsök gazdag illat- és ízkavalkádjával hódít a krampampuli, ami leggyakrabban édes fehérborral készül. Ahogyan a glöggnél, a megolvasztott süvegcukor itt is a gyümölcsre csepeg. Először a gyümölcsöt öntik le sok – nagyon sok! – rummal, majd annak rendje és módja szerint meggyújtják. Csöppen az illatos cukor, aztán jöhet a bor, feleannyi tea és néhány narancs facsart leve, mindez lágyan melegítve, hogy épp iható legyen. Édes és bódító, mint maga az élet.
A puncs
Végül lássuk a puncsot, ami felkavar és megnyugtat – hatás és ellenhatás egyetlen italban. Vigyázzunk, könnyű vele túllőni a célon: ellenállhatatlan, de kíméletlenül osztja a piros lapot. A bécsi változat alapja erős fekete tea, amihez ugyanannyi sötét rumot adagolunk, aztán mézet gazdagon, citrom-és narancskarikát, fahéjrudacskákat; ezután lehet melegíteni, és jaj annak, aki nem tudja, mi az elég. Fegyelmezetlenek válasszák az alkoholmentes almapuncsot. A teához egy az egy arányban adjunk alma- és citromlevet, ízesítésként jöhet egy lime leve, majd jó sok méz, szegfűszeg és megint fahéj. Igen, a fahéj. A téli esték fűszere. Az elmaradhatatlan illat. Itallal vagy anélkül. Szagolom: békesség. Kóstolom: boldogság.
