2024.05.15. | Szabó Edit
A Borsmenta Kóstolóklub májusi túráján Pázmándot vettük célba. Első utunk a Boroslány Bortékába vezetett, ahol pezsgős reggelivel várt bennünket a hely megálmodója, Borostyán-Kovács Tamara…
Pázmánd. Nyugalmas település Budapesttől alig negyven percre, a Velencei-hegység keleti nyúlványainál. A Velencei-tó autóval szűk negyedóra alatt elérhető innen, a kirándulók azonban mégsem ezért, hanem hangulatos túraútjai és nagyszerű borai miatt kedvelik.
A terület az Etyek–Budai borvidékhez tartozik, amelyen belül a velencei-tavi borászok külön kis egységet alkotnak, a pázmándiak azonban még ennél is szorosabban kötődnek egymáshoz. Összetartozásukat 2020-ban egy „Könnyűvér” fantázianevű, kékfrankosalapú közösségi borral pecsételték meg, amelyet az első évben még csak négy borászat készített el, ám 2021-től már öt pincében palackozzák, és a kör remélhetőleg tovább bővül majd.
A pázmándi borászok büszkék saját közösségükre, összejárnak, együtt kóstolnak, elmélkednek, tanulnak, mert mindannyian tudják, hogy náluk nem érlelnek gyümölcsöt végeláthatatlan méretű szőlőskertek, így a kitörési pont a mennyiség semmiképpen, csak és kizárólag a minőség lehet.
A Borsmenta Kóstolóklub 2024 májusában Pázmándot vette célba. Egynapos túránk során négy pincészet boraival ismerkedtünk, megkóstoltuk a helyi borvendéglő kiváló főztjét, és megnéztük, hogyan készül a virágzásra az Aprókertek kékfrankosültetvénye.
A Boroslány
Borostyán-Kovács Tamara kétgyerekes anyukaként a szállodaiparból jött a borászat világába. Persze nem minden előzmény nélkül. Ő úgy meséli, hogy 2007-ben az egyik helyi borász, Nagy Gábor vitte el egy boros rendezvényre, és akkor változott meg az élete, de a poharába tölthették volna ott a világ legjobb borait, ha nincs meg benne az érdeklődés, biztos, hogy nem fordul a borok felé. Az ominózus kóstoló után Tamara keresni kezdte a fejlődési lehetőségeket, elvégzett több sommelier-képzést, és 2014-től ő volt a „Boroslány”, aki házhoz ment kóstolókat tartani. Születésnapokra, családi rendezvényekre hívták, élvezte ezt a szerepet, de a fejébe vette, hogy borászként is kipróbálja magát. És úgy is lett. Másfél hektáros bioművelésű ültetvényén minden munkát maga végez, metsz, kapál, csonkáz, permetez, 30 négyzetméteres pincéjében izgalmas borok érlelődnek. Tamara a család régi szőlőskertjeinek adott új életet, az üknagymama kékfrankosültetvényére a legbüszkébb, anyák napjára egy pár tő rózsát is ültetett a sorok elé, tisztelegve a család női ága előtt.
A Bortéka
A Boroslány Bortéka 2022-ben nyílt, Pázmánd egyik mellékutcájában, a nagyszülői házban. Tamara férje műbútorasztalos, sokat segített a bolt berendezésében, pedig így le kellett mondania a próbahelyéről. A Bortékát ugyanis abban a pici helyiségben alakították ki, ahol régen Tamara férjének zenekara próbált. Nagy Gábor volt a basszusgitáros. Ó, a régi szép idők!
A Boroslány Bortéka az elmúlt két év alatt a pázmándi borászok állandó gyülekezőhelyévé, kiváló kóstolók és kulturális rendezvények otthonává vált. A polcokon ott sorakoznak a környékbeli borászatok borai: aki betér Tamarához, végig tudja kóstolni a Velencei-tó környékének folyékony kincseit.
De van itt más is, nem csak bor. A Borsmenta Kóstolóklub csapatát Tamara terített asztallal várta. A sajtok, kenyerek, szörpök mind a közelben működő műhelyekből érkeztek, de még az olajbogyó is, bár az nem itt terem. Tamara büszke arra, hogy kóstolóin bemutathatja azokat az elhivatott kisvállalkozókat, akik áldozatos munkájukkal sokat tesznek azért, hogy az országnak ez a parányi szelete szerethető, élhető hely legyen, és vonzó az ide érkező vendégek számára.
Mit kóstoltunk?
Mivel pezsgős reggelit kértünk, a sort a Boroslány saját pezsgőjével kezdtük. A még degorzsálatlan, ezerjóból készült buborékos ital alapja a 2023-as évjáratban spontán erjedt borrá. Ha lepattintjuk róla a koronazárat, várakozásunkkal ellentétben nem ugrik ki a palackból, diszkréten várja, hogy pohárba töltsük, és máris belengi a kertet a fehér szirmú virágok kicsit édeskés illata. Nem a bodzabokorról, hanem a pohárból jön az illatfelhő, kisvártatva egy kis zöldalmás, citrusos hangulattal kiegészülve. A korty is kellemes, a habzás lendületes, a buborékok aprók, az élesztős ízek szépen adják az alapot a gyümölcsös díszítésnek. Mindössze 300 palack készült belőle, de egyelőre nincs kereskedelmi forgalomban. Aki arra jár, kérdezzen rá és kóstolja meg, mert nagy élmény. (A borklub néhány tagja szerint a benne lévő szedimentet külön zacskózva kellene kínálni a boltokban, annyira finom. Akkor most szólunk, hogy megtaláltuk ezt a fontos piaci rést, hátha valaki ráharap…)
Az agárdi Csóbor Pince chardonnay pezsgőjét két és fél év seprőn tartás után degorzsálták. A lendületes savakat literenként 7 gramm cukor kerekíti. Kellemes, szerethető ital, a vártnál kicsit karcosabb buborékokkal. Igazi vendégváró, nyári kerti partik elmaradhatatlan társa, a krémes kecskesajt remekül illik hozzá, így még a bubik is szelídebbek. A pezsgőt Csóbor Linda készítette, ez is női kézből érkezett tehát az asztalunkra. Soha rosszabb napindítást!
A Szentesi Pince 2018-as Mandula fantázianevű pezsgője rajnai rizling szőlőből készült, és négy évig tartották finomseprőn. Kellemesen fanyar, érett ital, mélységekkel és komoly energiákkal. Az olajbogyó jól csúszik mellé, de bármelyik ünnepi vacsorán megállná a helyét, akár még a karácsonyi asztalon is, a hal mellett. Szentesi József, a modern kori hazai pezsgőkészítés egyik nagy öregje, aki egyébként a régi magyar fajták újraélesztésével is beírta nevét a magyar borászat történetének nem létező lexikonába. Ma is aktív, de a munka egy részét már szép lassan átadja a lányának, Katinak és a mellette borászként dolgozó Szűcs Dánielnek.
Érdemes bejelentkezni!
Szívesen maradnánk még Tamaránál, de vár ránk Nagy Gábor és a következő négy bor, így lassan búcsút veszünk a napfényben fürdő kerttől és a kellemes terasztól. Arra biztatjuk az olvasót, hogy ha Pázmándon jár, jelentkezzen be Tamarához és élvezze ezt a nagyszerű vendéglátást, amiben nekünk is részünk volt. A bejelentkezés fontos, Tamara ugyanis – mint írtuk– a szőlőben is egyedül végez minden munkát, így megosztja figyelmét a bortéka, az ültetvény és a pince között. Ezért aztán nem lehet csak úgy betévedni hozzá, de ez nem is baj. Így legalább – mint a kis herceg – előre díszbe öltöztethetjük a szívünket.
(folytatjuk)