Távozik a Vylyan éléről Ipacs Szabó István
Ipacs Szabó István a gyöngyösi főiskolán és a gödöllői egyetemen szerzett szőlész-borász szakmérnöki, valamint agrármérnöki diplomát, és egy kaliforniai tanulmányút után az alapító, Debreczeni Pál hívására érkezett a Vylyan Pincészethez 1999-ben. „Bár eredetileg azt terveztem, hogy még egy időre visszamegyek Amerikába, amikor megláttam a birtokot, azonnal eldöntöttem, hogy maradok. Az volt a pincészet hőskora, akkor indult be az első nagy telepítési hullám, akkor kezdődött minden, és ösztönösen megéreztem, hogy ilyen lehetőség ritkán adódik egy ember életében” – emlékszik vissza a kezdetekre a borász.
A Vylyan Pincészet hihetetlen lendülettel fejlődött, és néhány éven belül ismertté vált a borkedvelők körében. Kialakult az ültetvényszerkezet, kezdett csiszolódni a borok stílusa, megérkeztek az első komolyabb elismerések, és még egy évtized se kellett hozzá, hogy a pincészet boraira a nemzetközi szaksajtó is felfigyeljen. A lendület Debreczeni Pál sajnálatos halálakor megtorpant, de Debreczeni Mónika úgy döntött, hogy továbbviszi férje örökségét, és haladtak Ipacs Szabó Istvánnal és a maroknyi, ám annál lelkesebb Vylyan-csapattal a megkezdett úton.
Jöttek a dolgos hétköznapok, a nagy remények és a nem várt nehézségek. A nap 2005-ben, amikor egy váratlan jégverés elvitte a termés felét, és a másik egy évvel később, amikor kiderült, hogy a 2004-es pinot noir Regional Award díjat kapott a világ egyik legrangosabb nemzetközi borversenye, a Decanter World Wine Awards bíráitól. A birtok egyre szebb, a csapat egyre összeforrottabb lett, és a Vylyan 2008-ban elnyerte az „Év Pincészete” címet. „Minden évjárat hozott valami izgalmat, aminek lehetett örülni. A Bogyólé sikere, az új telepítések, a prémium borok arculatváltása mind-mind fontos mérföldkő volt, amire jó érzéssel gondolok vissza, ahogyan a Mónikával közös munkára is” – mondja Ipacs Szabó István, aki tanácsadóként marad továbbra is a Vylyan Pincészet kötelékében, de mostantól szeretne saját birtoka fejlesztésére koncentrálni.
Az új borász, Tóth Sándor 2018 decembere óta dolgozik pincemesterként a Vylyannál. Ipacs Szabó István hívta, mert a korábban náluk töltött gyakornoki idő alatt megérezte a tüzet, a rátermettséget, az elszántságot a fiatalemberben. Életútjuk több ponton is egyezést mutat, Tóth Sándor is Gyöngyösön kapott diplomát, és kaliforniai tanulmányútja után csatlakozott a Vylyan csapatához. „Istvánnak nagyon sokat köszönhetek, rengeteget tanultam tőle. Ha valamiben nem értettünk egyet, akkor is nagyon gyorsan meg tudtuk győzni egymást, de a borok stílusával kapcsolatban soha nem volt vita köztünk. Büszke vagyok rá, hogy két ilyen ember, mint Mónika és István bizalmat szavazott nekem. Tele vagyok tervekkel, és őszintén remélem, hogy megállom a helyem” – mondja a fiatal vezető.
A birtok tulajdonosa, Debreczeni Mónika várakozással tekint a jövőbe. „Ez a huszonkét év úgy telt el, mint egy szempillantás. Szép volt a közös út, sok mindent megéltünk együtt, szinte félszavakból is megértjük egymást Istvánnal, ezért is megnyugtató számomra, hogy egy hozzá hasonló gondolkodású fiatalemberrel folytatjuk a munkát. Komoly érték van a kezünkben, amit megőrizni kötelességünk, de el kell fogadnunk a változást. Kopogtat az ajtón az új generáció, itt az ideje, hogy helyzetbe hozzuk a fiatalokat. Sanyinak nem lesz könnyű dolga, meg kell vívnia a maga harcait, de ez is az élet része. A feladat már az övé, és bízunk benne, hogy sok szép, emlékezetes borral ajándékoz meg bennünket” – mondja Debreczeni Mónika, aki úgy véli, zökkenőmentes lesz az átmenet, és a Vylyan-borok kedvelőinek se kell aggódniuk: sem a jól ismert borkínálat, sem a borok ízvilága nem fog változni. Azt viszont már most biztosra vehető, hogy tavasz végén, nyár elején a közönség elé lépnek néhány újdonsággal, érdemes lesz figyelni a pincészet híreit.
(x)
