Variáció vörösben

A Vylyan Pincészet nem bír magával! Annyira belejöttek a kísérletezésbe, hogy egyik Variáció boruk jelenik meg a másik után. A 2021-ben debütált Variáció borcsalád első darabja egy syrah-kékfrankos házasításával készült, hordóban érlelt rozé volt a 2020-as évjáratból. Nem sokkal a megjelenés után kóstoltam, és annyira szerettem, hogy Borsmenta-cikk és -videó egyaránt született róla. (Azóta elkészült a 2021-es évjárat is, amiről szintén írtam; ha valaki szeretné elolvasni, ITT találja.)

Tavaly karácsony előtt nem sokkal jelent meg a piacon a pincészet első amforában érlelt bora, a Syrah Variáció. Jött, látott és győzött, úgy eltűnt a piacról, mintha ott se lett volna. Nem is csoda. A tizenegy hónapos amforás érlelésnek köszönhetően megvoltak a mélységei, miközben tökéletesen megőrizte üde gyümölcsösségét. Fűszeres volt, eredeti, vagány. (Nekem még van belőle egy palackom, hamarosan kinyitom, és elmesélem majd, hogy mivé változott az elmúlt egy év során.)

A Variáció család két új tagja az idei év elején mutatkozott be a közönségnek. A két cabernet franc úgy hasonlít egymásra, mint két tojás, ami nem is csoda, hiszen ugyanabból a termésből készültek, csakhogy az egyik fahordós, a másik amforás érlelést kapott. Már frissen is szépek és tartalmasak voltak, de az igazán nagy pillanat akkor jön majd el, amikor érleltebb állapotukban kóstoljuk össze őket. Erre a nagy pillanatra is hamarosan sor kerül, és megígérem, hogy a Borsmenta olvasói azonnal értesülni fognak az eredményről.

Elegáns palackba csomagolt vörösbor, amely kékfrankos, csókaszőlő, syrah, valamint a Dobogó-dűlőben termett cabernet franc házasításával készült. Fahordót nem látott, életét amforában kezdte, de palackozás előtt még acéltartályban is eltöltött egy kis időt. Ahogyan a Variáció család minden tagjánál, itt is arra volt kíváncsi Tóth Sándor borász, hogy hogyan képes az amforás érlelés kidomborítani a szőlőfajták egyedi ízkarakterét. A szőlőt 20 napig tartották héjon, a bor préselés nélkül készült.

A színe bíbor. Vagyis lila. Vannak már benne vöröses reflexek, de alapvetően bíbor, ami azt jelzi, hogy pimaszul fiatal. Az illata tartózkodó, nem adja könnyen magát, de ha hagyunk neki időt, egyszeriben kinyílik. És akkor fűszeres lesz, de nagyon. Rózsaborsos, ánizsos, mentás. Majd kisvártatva felzárkóznak a gyümölcsök: meggy, szeder, áfonya, és végül egy kis virágosság, amit némi céklás földesség ellensúlyoz kimérten.

Ízben is fűszeres és gyümölcsös, de az a legérdekesebb, hogy nincs benne semmi nehézkesség. Pehelykönnyűnek tűnik – mondjuk, ki is lóg belőle a 13,5%-os alkohol –, de van tartása. Jóféle energiák, virgoncság, elegancia. Ez a bor csupa életkedv, csupa vitalitás. Helyenként olyan öntörvényűnek tűnik, mint a korábban megénekelt csókaszőlő, máskor meg olyan mélynek, mint egy érett syrah. Fiatal még, de már most jól fogyasztható, igazi pompájában viszont véleményünk szerint 2-3 év múlva fog ragyogni. Érdemes belőle több palackot venni, és évenként egyet-egyet felnyitva figyelni, hogyan múlik felettünk az idő.