Az igazi bortúra
Egy nap a borok öntudatra ébredtek, és úgy döntöttek, fellázadnak a gazdák és a felelőtlen fogyasztók uralma ellen, visszaállítják ősi jogaiba a hegy levét, és megalapozzák az örök borbirodalmat.
– Nem tűrjük a kizsákmányolást! – kezdte a vezérszónok, egy bölcs aszú.
A helyeslő locsogást hallván egy nyerspezsgő habzó szájjal rikoltott társaira:
– Ne heverésszetek, tohonyák, ne hagyjátok, hogy elfektessenek benneteket! Szedjétek össze a bátorságotokat, minden érett palack álljon a talpára!
– Nem kérünk a dugóhúzók önkényes támadásából! – tette hozzá egy vad cabernet sauvignon.
A helyeslő hangzavar Tokajtól Villányig, Toszkánától a Napa-völgyig zengett. Az üvegdugók – noha a dugóhúzótól speciel nem volt félnivalójuk – egyetértőleg csendültek.
– És mi, csavarzárasok hová álljunk? – kérdezte félénken egy új-zélandi sauvignon blanc.
Ezen aztán néhány nagytestű, büszke bor el is vitatkozott címkeszakadtáig – a szűretlenekben alaposan felkavarodott az üledék –, amíg csak föl nem tűnt egy kisebb csapat cseppőr.
De nem az történt, amire a késői szüret jelesei számítottak, sőt. Meglepő módon a cseppőrök is a fellázadt borok mellé álltak: „Minket senki ne használjon fel ellenetek” – csücsörítették a csőrüket. Hiába, pandúrból lesz a legjobb rabló.
Csak úgy ömlött a szó a borokból. Mind egyszerre próbálta kiönteni a lelkét. Kiadták a jelszót: ép kapszula jó, dugóhúzó rossz! Csak azt nem sikerült könnyen kifőzniük, hogyan fogjanak hozzá a birodalomépítés fáradságos munkájához.
Végül komoly elhatározásra jutott a Nemzeti és Nemzetközi Borok Demokratikus Tanácsa egy este. Az elferdített tradíciókat visszaferdítendő, a szavak valódi jelentését visszaállítandó összehangolt cselekvésre szánták el magukat.
– Mindig az első lépés a legnehezebb, de lépni kell, mert aki nem lép egyszer se, nem kap… – fejtegette egy furfangos furmint.
– Igazad van! Lépni kell! A bortúra a mi túránk! – ragadta magához a szót az önbizalommal teli káder, egy jó kadarka. – A bortúra nem arról szól, hogy ők, a kapszulavagdosó, parafaroncsoló kétlábúak kirándulnak, hanem hogy mi, a hegyen termettek, a völgyben érettek térhetünk vissza a természetbe.
Menjünk, szervezzünk egy ország-világra szóló IGAZI bortúrát!
És neki is indultak. Csodálták a kilátást, heverésztek a fűben, fára másztak, virágokat szagolgattak, napoztak, fürödtek, egy kíváncsi cabernet franc még a kemencét is megnézte belülről. Felszabadult túrájuk azóta is tart. Holnap legyenek a ti vendégeitek!
