Vissza
Eckernförde – kis hely, nagy élmények
2023.07.07. | Szabó Edit
Fürdőhely a Balti-tenger partján? Naná! A Kieltől félórányi vonatútra található Eckernförde fürdőváros a javából! Pazar szálláshelyek, jó éttermek, kávézók, borozók, és eskü, hogy a víz is csak az első három tempóig hideg…
Ha az ember igazi tengeri élményekre vágyik, általában dél felé veszi az irányt, és Németország meg sem fordul a fejében. Bevallom, én se nagyon láttam magam, amint határozott tempókkal szántom a Balti-tenger hullámait. Pedig ez kétszer is megtörtént két nap alatt, ami – lássuk be – nem lehet véletlen.
Hamburg környéke számtalan szépséget rejt, Bréma, Lüneburg, Lübeck mind meglátogatásra érdemes helyszín, hogy csak a legkézenfekvőbbeket soroljuk. Mi azonban valami olyasmit kerestünk, ami nem jut eszébe mindenkinek, ezért tanácsot kértünk egy hamburgi ismerősünktől, Inától, aki habozás nélkül rávágta: Eckernförde. Higgyük el, imádnivaló hely, lehet úszni, napozni, van egy rakás jó étterem, borozó, és alig másfél óra alatt elérhető Hamburgból vonattal.
Hittünk neki, és jól tettük! Lefoglaltunk egy szobát egy tengerparti szállodában, megváltottuk a vonatjegyünket, és másnap délelőtt már robogtunk is Eckernförde felé. Kora délután érkeztünk meg, és kifejezetten felüdülés volt, hogy a szokatlan hamburgi meleg után enyhe tengeri szél és mindössze 23-24 fokos hőmérséklet fogadott.
A település 700 éves és rendkívül hangulatos. Az óváros szűk utcáiban öreg házak sorakoznak, és rózsák mindenfelé. Mivel utazásunkat nem hétvégére, hanem szerda-csütörtökre időzítettük, zsúfoltságnak nyoma sem volt, a kávéházak, éttermek teraszain vidáman beszélgettek az emberek.
Lazac is volt reggelire
Az egyik legnagyobb szállodában, a Stadthotelben foglaltunk szállást, és noha az természetesen drágább – tengerparti szobát kértünk. A szálloda személyzete kedves és előzékeny volt, a reggeli pedig kifejezetten pazar, a szokásos kínálaton kívül lazaccal, egyéb halakkal, gyümölcsökkel és tejberizzsel.
Az erkélyünk a parti sétányra, azon túl pedig a homokos partra nézett, ahol strandkosarak hevertek, festői összevisszaságban. Ezek a rendkívül praktikus alkalmatosságok szeles időben a felkavart homoktól, napos időben az ártalmas sugaraktól védik a fürdőzőket. Van, aki egész álló nap ott üldögél benne a könyvével, és csak néha dugja elő az orrát, hogy ússzon egyet vagy egyen valamit.
Őszinte csodálkozással néztem, ahogyan az emberek vidáman berohannak a vízbe, és már tempóznak is. Nem hittem, hogy ez velem is megtörténhet, ezért úgy döntöttem, hogy első programpontként a városka felfedezésére indulunk.
Vidám borbártulajdonos – magyar felmenőkkel
A hosszú, napsütötte parti sétányon ráérősen bandukoltak a családok, és kutyát is sokan sétáltattak. Nagy becsben tartják itt a négylábú barátokat, külön kutyastrand is van, amelynek látogatási rendjét táblákon tüntették fel. A parti játszótér mellett rengeteg gyerekszandál egy kupacban. A szomszédos óvodából jöttek ki a kicsik, és most önfeledten szórják a homokot, labdáznak, kergetőznek. Odébb egy fabódéban templomot rendeztek be, bárki igénybe veheti, ha sürgős imádkozhatnékja támad.
A kikötőnél szól a zene, egy pár tangózik, többen figyelik, majd újabb párok csatlakoznak, kellemesnek ígérkezik a délután. A kiszuperált halászhajón halas szendvicseket kínálnak, egymást érik az éttermek, mindegyik teraszon üldögélnek néhányan.
Römer & Wine – hirdeti a felirat. A német és osztrák borokat kínáló hely barátságosnak tűnik, kertjében lusta árnyékot vet a délután, épp itt az ideje, hogy igyunk valamit. Egy leander szomszédságában foglalunk helyet, és maga a tulajdonos jön az asztalunkhoz. Nem álldogál, leül mellénk az egyik szabad székre, és kedvesen érdeklődik, mit szeretnénk inni. Kérésünkre angolra váltunk, és mikor kiderül, hogy magyarok vagyunk, azonnal mesélni kezd a magyar dédszüleiről, a fantasztikus magyar gasztronómiáról, aminek nincs párja a világon, ezért is van palacsinta az étlapon. Magyar bort ugyan sajnos nem tart, viszont otthon szívesen főz pörköltet, már ha van hozzá megfelelő fűszerpaprika, mert anélkül nem ér semmit az egész. A kis borbár egyébként a bioborokra fókuszál, a választék elég széles, az árak megfizethetőek, és Uwe – így hívják a tulajdonost – készségesen segít a választásban. Kellemes perceket töltöttünk nála.
Vizek
A borozás után tettünk egy sétát a hangulatos óvárosban, és megnéztük a fördét, vagyis a belső tavat is. Ha több időnk lett volna, tettünk volna egy sétát a környékén, most azonban nem időztünk sokáig, várt minket a Balti-tenger.
Egyetlen szóval sem állítom, hogy nem hideg, viszont elég gyorsan meg lehet szokni. Az ember vesz egy nagy levegőt, és a következő pillanatban már örül, hogy elmerült a habokban. Nem mélyül gyorsan, nem nagy a hullámzás, és jól lehet benne úszni, úgyhogy hajrá!
Halvacsora
Hamburgi barátunk tanácsára vacsoraidőben a Fischdeel Land & Meer nevű éttermet kerestük fel. Noha a vendéglő tágas belső térrel büszkélkedhet, a többi vendéghez hasonlóan mi is úgy döntöttünk, hogy a kerthelyiségben fogyasztjuk el a vacsoránkat.
Ahogyan a neve is mutatja, az étterem a szárazföldről és a tengerből érkező (surf and turf) alapanyagokat egyaránt felhasználja az ételekhez, így az is bátran foglalhat asztalt, aki nem szereti a halat. Mi azonban kifejezetten örültünk, hogy alkalom adódik a tengeri ételek kóstolására. Halleves, lazactatár és sült hal került az asztalunkra, az utóbbit szószokkal és salátákkal kísérték. Minden étel szépen tálalva érkezett, és persze nagyon finom is volt. A hely szerethető, egy fürdővároshoz illően kellőképpen laza, ugyanakkor színvonalas, de hozzá kell tennünk: nem olcsó. Igaz, nem is sokkal drágább, mint egy hasonló színvonalú balatoni étterem.
Kávé a főtéren
Másnap a városháza előtt épp esküvőre gyülekezett a násznép, amikor úszás után úgy döntöttünk, hogy a szomszédos kávéház-cukrászdában fogyasztjuk el a hazautazás előtti kávénkat.
A Kaffeehaus und Konditorei Heldt büszke 135 éves múltjára, belső terei békebeli hangulatot árasztanak, süteménypultja csak úgy roskadozik a finomságoktól. A hozzá tartozó teraszon üldögélve jól szemügyre vehettük az ifjú párt a vendégek gyűrűjében, miközben a városháza harangjátéka – ó, minő véletlen! – épp az Örömódát játszotta. Ilyen hamis Örömódát még életünkben nem hallottunk, de a magasztos pillanatba persze még ez is belefért. Egyébként a kávé is, a süti is finom volt, a kiszolgálás pedig előzékeny. A hely reggelit is kínál, az épület emeleti részei pedig szállodaként működnek, így ha valaki nem ragaszkodik a tengerparti hotelhez, itt, a városka szívében is éjszakázhat.
Érkezésünk után alig 24 órával, tökéletesen feltöltődve szálltunk fel a Kiel felé tartó kisvonatra. Hogy szívesen jönnénk ide máskor is, az nem kérdés. Aki Eckernfördében jár, adja át üdvözletünket Uwének!
