Vissza
Gran Canaria télen is!
2023.04.06. | Németh Judit
Még hogy a jómódú skandináv nyugdíjasok nyaralóhelye! Örömmel jelentjük, hogy a Kanári-szigeteket a fiatalabbak, sőt a gyerekekkel utazók is felfedezték maguknak! És hogy hová menjünk? Íme Németh Judit top 5-ös listája…
A Kanári-szigeteket a jómódú skandináv és nyugat-európai nyugdíjasok nyaralóhelyeként tartottam számon. Egészen addig, amíg egy influenzás téli szezonban úgy nem döntöttünk, hogy kiszállunk az otthoni ördögi (betegség)körből, és keresünk egy gyermekekkel is élvezhető, kellemes európai nyaralóhelyet. Vonzó mikroklímája, repülővel való könnyű (és relatíve gyors) megközelíthetősége miatt a Kanári-szigetekre esett a választásunk, és amint megérkeztük, azonnal tapasztaltuk, hogy Gran Canaria ma már a fiatalabb korosztály úti céljai között is előkelő helyen szerepel. Többhetes itt-tartózkodásunk során a sziget gasztronómiai értékei és természeti csodái felejthetetlen élményekkel gazdagítottak bennünket.
Gran Canaria méretét tekintve a harmadik legnagyobb a szigetcsoport tagjai közül, de idegenforgalmi jelentősége a dobogó legfelső fokára helyezi. Az északi és a déli területek időjárása meglehetősen különböző, a sziget középpontjában található vulkanikus hegyek ugyanis felfogják és megszelídítik az északról jövő, csapadékkal teli felhőket. E különleges adottságának köszönhetően rendkívül sokszínű a sziget növényzete, és a délről 1 órányi autózásra található északi part sok esetben a kora tavaszi időjárásba repít minket a nyári melegből.
Nyaralásra egyértelműen a déli part településeit ajánlom. Csendes kis árkádjai és különleges atmoszférája miatt külön kiemelném Playa de Mogánt a sziget délnyugati részén. Ezt a gyönyörű kikötővárost Gran Canaria Velencéjeként is szokták emlegetni.
Az alábbiakban szubjektív top 5-ös listám következik arról, hogy merre induljunk a szigeten, ha a strandolás mellett a gasztronómia is érdekel bennünket:
1. Menjünk rumgyárba!
Az arucasi Arehucas rumgyár kóstolóval egybekötött látogatása kötelező program. A sziget északi részén található Arucas városkája Las Palmastól 20 perc alatt elérhető autóval. Az 1884-ben alapított (kezdetben) cukorgyár több mint 5 millió kg cukornádat dolgozott fel az alapítását követő évben, az ebből készült likőrök pedig hamarosan a spanyol királyi család udvarában is sikert arattak. Az angol nyelvű túra során bepillantást nyerhetünk a feldolgozóüzem működésébe, és végigsétálhatunk a rumospincében is. A teret betölti a hordó-rum-óceáni levegő egyvelege. A túra fénypontja természetesen a kóstoló: a népszerű likőrök és mézzel, karamellel megbolondított szeszek mellett 18 és 30 éves rum is szerepel a palettán. Tapasztalataink szerint a harmincévesben inkább a kort tiszteltük, az ízét ugyanis a hordós aromák uralták, a tizennyolcéves viszont olyan sokrétű és izgalmas volt, hogy haza is utazott velünk belőle egy palack. A szigeten egyébként hatalmas népszerűségnek örvend a rumfogyasztás, ezért nem sok kanári rum kerül ki a nemzetközi piacra (össztermelésük 80 százaléka spanyol földön marad).
.jpg)
Ha szeretnénk lélegzetelállító helyen ebédelni a rumos kaland után, keressük fel Agaetét, amelynek kikötője (Puerto de las Nieves) sziklás partjával és kitűnő halas éttermeivel tökéletes zárása lehet a napunknak.
2. Sonkázzunk és cavázzunk!
A jamonal szó valójában sonkázót jelent, de abban a kis Jamonalban, amit Playa de Mogánban felfedeztünk, a kitűnő sonkák mellett spanyol borok, sőt egy rövid kis gourmet étlap is kiegészíti a kínálatot. Ez a Jamonal franchise-ként működik, a sziget déli részének két településén is rábukkantunk: Arguineguínben és Playa de Mogánban. Az összesen 8-10 asztallal működő bor- és sonkabárból a mogáni lett a kedvencünk, itt volt ugyanis olyan séf, aki minden egyes látogatásunkkor maradandó élményt nyújtott. A hatalmas sonkapult mellett olyan különlegességek is szerepelnek az étlapon, mint a kápia paprikába töltött tőkehalkrém vagy a karamellizált hagymával töltött tintahal. Borkínálatából inkább a testesebb riojákat részesítettük előnyben, és természetesen a cavát. A legismertebb Freixenet cava mellett az 500 éves múltra visszatekintő Codorníu cavaház Anna Codorníu termékcsaládjának Blanc de Blancs-ja volt a kedvencünk.
3. Együnk friss halat egy cofradíában!
Hogy mi a cofradía? A helyi halászok egyesületének éttermeit jelölik ezzel a szóval, érdemes tehát az óceánparton cofradíát keresnünk, ha friss halra vágyunk. Arguineguín a sziget déli részének népszerű halászfalucskája. Ennek kikötőjében található az a klasszikus viaszos vásznas, műanyag székes, ámde komoly halpulttal rendelkező vendéglátóegység, a Cofradía de Pescadores, amibe azonnal beleszerettünk. A környezet első látásra nem kifejezetten bizalomgerjesztő, de már a belépésnél meggyőzött minket, hogy egy hétköznapi estén sok helyi fogyasztotta itt a vacsoráját. Az alapanyag a szomszédos kikötőből érkezik, minden friss és nagyon finom!
4. Biciklizzünk és együnk sztéket!
![Gran Canaria, télen is! - borsmenta.hu]()
Az egyik napon úgy döntöttünk, hogy a kiindulási pontunktól, vagyis a sziget délnyugati pontján fekvő Playa de Mogántól a hegyek felé vesszük az irányt. Mivel a gasztrotúránkat hegyi kerékpározással egészítettük ki, a sok halétel mellett szerettünk volna találni egy igazán jó sztékes helyet. A hegyi szerpentineken kanyarogva egyszer csak megcsapta az orrunkat a faszenes grill jellegzetes illata, amit addigra már nagyon hiányoltunk. A Veneguerában található Las Cañadas szintén inkább a helyiek (és a motorosok) kedvence.
Tradicionális kőépület egy pici katlanban, elképesztő kilátással, nyitott konyhával és egy kis zöldséges standdal, ahol saját termelésű zöldségeiket, gyümölcseiket is megvásárolhatjuk. Talán a halas étrend, talán a sok kilométer a lábunkban – de határozottan állítjuk, hogy a sziget legjobb sztékjét itt fogyasztottuk el.
5. Ebédeljünk egy hegyi faluban!
Agüimes egy kedves kis hegyi falu a sziget keleti oldalán. Maga a település is megér egy kirándulást: tradicionális kis házai, hangulatos utcái, galériái teljesen elvarázsoltak minket. Az idő lelassult, ahogy sétánk után lehuppantunk a főtéren található El Populacho teraszán (vagyis az utca közepén). Jóleső lassúsággal érkeztek elénk az ételek. Mivel azt a stratégiát követtük, hogy a parton a tenger gyümölcseit részesítjük előnyben, a hegyek között viszont a helyi sajtból, kecskéből, csicseriborsóból készült ételeket kóstoljuk, itt is az utóbbi fogásokat rendeltük, és nem csalódtunk.
Kedvencünk, a ropa vieja itt csicseriborsóból és tépett kecskehúsból készült, de számtalan verziója létezik a spanyol, illetve a latin konyhákban. A helyben készült habos kókusz-/mandula-/karamelltorták szintén kihagyhatatlanok.
És még néhány jó tanács:
- Étteremben, ha tehetjük, ne pohárral, hanem üveggel kérjünk bort. A „ház borával” általában nem voltak jó tapasztalataink.
- Édesszájúaknak kihagyhatatlan a churros (spanyol fánk – olajban sült édesség), amelyet leginkább vasárnaponként készítenek bárokban, churreríákban. Étcsokoládés szószt kérjünk hozzá kísérőként.
Bár a sziget a turizmusból él, pár szót sajátítsunk el spanyolul. A szimpátia elnyerése mellett például egy telefonos asztalfoglalásnál is sokkal sikeresebbek lehetünk, ha nem angolul próbálkoztunk
Fotó:
Németh Judit
