Icáék Kínában – 5. nap

Lojang a maga 6,5 millió lakosával szinte falunak számít Kínában. Hajdan 13 dinasztia fővárosa és a Selyemút egyik fontos állomása volt. Jó volt látni, hogy a hotelünk melletti parkban is zajlik az élet. Az idősebbek csoportokban tajcsiztak, tornáztak, a férfiak kártyáztak. Kínában a férfiak 60, a nők 55 évesen mehetnek nyugdíjba, és az átlagéletkor 80 év felett van. Lehet, hogy van összefüggés?

Longmen-barlangok
A Ji folyó két partján, a sziklafalakba vájva újabb csodát láttunk, a Longmen-barlangokat. A 5. század végén kezdték őket faragni, és a munkát több mint négyszáz éven át folytatták.

A végeredmény elképesztő: több mint 2300 barlang és fülke, bennük közel 110 ezer buddhista szobor. Hihetünk a számoknak, hiszen a hely UNESCO világörökség része. A barlangokhoz vezető út utolsó 3-4 kilométeres szakaszán már csak a látogatókat szállító buszok közlekedhetnek, ezért egy 2x2 sávos tükörsima utat építettek. Kátyút, de még repedést sem láttunk eddig szinte sehol.

A barlangok a buddhista vallás fontos emlékhelyei. Az emberek szobrokat, domborműveket és feliratokat faragtak a sziklába, erősítve a hitüket és emléket állítva az elhunytaknak. A legkisebb szobor 2,5 cm, a legnagyobb a Fenghszian-barlang hatalmas Buddhája. A nyugodt arcú, monumentális Buddha 17,1 méter magas. Körülötte további Buddha-alakok.

A folyó túlpartján lévő barlangokban szerzetesek éltek. Az Orvosi receptek barlangjának falába több mint száz, betegségek kezelésére szolgáló receptet véstek. A szövegek komoly orvosi tudásról árulkodnak, közülük több ma is megállja a helyét.

A címlapon látható képet nem csak azért tettem fel, mert elképesztően különleges és gyönyörű ez a hatalmas jádekő. A sötétzöld kőben halvány rózsaszín virágmintákat alkotott a természet. Amikor odaálltunk mellé egy fotóra, egyetlen másodperc alatt vagy harminc kínai kapta elő a telefonját, hogy bennünket fotózzon, miközben az én telefonommal egy kínai lány nagy gonddal komponálta a képet. És ez általános. Ha valahol várakozunk, azonnal odajönnek, és közös fotót kérnek.

Ebédek, vacsorák

Azt hiszem, az út vége felé új nadrágot kell vennem, mert nem fogok beleférni a meglévőkbe. Az ebédek tulajdonképpen csapatépítő tréningek. Csak úgy férünk hozzá a fogásokhoz, ha magunk felé fordítjuk őket. Figyelnünk kell egymásra, nehogy éppen szedés közben fordítsuk el a tálat valaki elől.

Taoizmus, buddhizmus, saolin-kungfu
Mielőtt rátérnék a délutáni programra, pár mondatot írok a taoizmusról és a buddhizmusról, mert ezek nélkül nehéz megérteni, mit is láttunk a Saolin-kolostorban.

A taoizmus egy ősi kínai filozófia és vallás, amelynek középpontjában a Tao, vagyis az Út áll. A természet rendjét, a jin és a jang egyensúlyát, a harmóniát és az elfogadást hangsúlyozza. Nem kell mindennel szembeszállni, a gondolatainkkal és az érzelmeinkkel sem. Figyeljük a természetet, próbáljunk harmóniában élni a világgal.
A buddhizmus Indiából érkezett Kínába, ahol találkozott a taoista gondolkodással, hatottak egymásra. Itt nem a vallási vonalnak van sok híve, hanem inkább az életvezetési filozófián van a hangsúly.
Kínában mindehhez a konfucianizmus tanításai is erőteljesen társulnak, amelyek a kötelességtudatot, a tanulást, a munkát és a társadalmi rendet helyezik a központba.
A Saolin-kolostor alapvetően a buddhista hagyományokhoz kötődik, falai között a meditáció és a testi-lelki fegyelem mellett a harcművészet is fontos szerepet kap.

Sungsan Saolin kungfuközpont

A Sungsan Saolin kungfuközpontban olyan harcművészeti bemutatót láttunk, hogy végig libabőrös volt a karom, pedig fiatal tanítványok léptek elénk. A koncentráció, az erő, a dinamika és a mozdulatok tökéletes összhangját csodálhattuk. Hihetetlen fegyelem, gyorsaság és pontosság kellett minden egyes mozdulathoz.

A kungfubemutató előtt egy kalligráfusmester mutatta meg a tudását. A kínai kalligráfia művészetének elsajátításához hosszú éveken át tartó, mindennapos gyakorlás szükséges. Az íráshoz és az olvasáshoz több ezer írásjegyet kell ismerni. Formájuk és jelentésük mögött évszázados kulturális hagyományok rejlenek, kialakulásukhoz pedig történetek is kapcsolódnak. Ezeket is tudniuk kell.

Sungsan Saolin-kolostor

Az izgalmas bemutató után jó levezetés volt a legendás Sungsan Saolin-kolostorhoz vezető csendes séta. Ez a hely a zen buddhizmus és a Saolin kungfu szellemi központja. A szerzetesek számára a harcművészet nem a harcról szól, hanem a test, a szellem és a meditáció harmóniájáról.

A Saolin kungfu világhírű, és szinte nincs olyan kungfumester, Bruce Lee-től Jackie Chanig, aki ne látogatott volna el ide. Sőt, több híres kungfufilmet is forgattak itt. Hatalmas márványtáblákon sorakoznak a híres látogatók nevei. És mit találtunk?

Végigjártuk a hatalmas templomegyüttest, füstölőt gyújtottunk, és nagy szerencsénk volt, mert épp belecseppentünk egy szertartásba is.

Pagodaerdő

A kolostor közelében található a szerzetesek temetkezési helye, a Pagodaerdő. Az elhunyt szerzetesek hamvai fölött több mint 200 pagoda emelkedik. Valahogy nem olyan meghitt, mint egy nálunk megszokott temető. Talán a buddhista szemlélet miatt? Itt a halál nem lezárás, hanem egy újabb állomás. A pagodák inkább az egykori szerzetesek szellemi örökségét őrzik, és nem a személyes gyász helyszínei.

Saolin iskola

A kolostor szomszédságában szigorú, bentlakásos kungfuiskola működik, ahová nem könnyű bekerülni. A gyerekek már hatéves koruktól tanulhatnak itt, és a kőkemény harcművészeti edzések mellett a hagyományos tantárgyakkal is foglalkoznak. Tanulmányaik után a civil életben folytathatják az útjukat, például edzőként vagy sportolóként, de aki arra vágyik, a szerzetesi életet is választhatja.

Este újra a szupervonatra szálltunk, ami Hszianba repített.

(folytatjuk)