Vissza
Utazz velem – Valencia, az élhető város
2021.08.04. | Gergely Györgyi
Parkok, tengerpartok, épületek, ételek, mediterrán életérzés, barátságos emberek. Gergely Györgyi útinaplójának első részében Valencia mutatkozik be…
Gergely Györgyi nem hivatásos blogger, nem is újságíró. Tréner, coach és Lomi Lomi masszázsterapeuta, aki imád utazni, és élményeit a Facebookon az – eredetileg a barátainak, ismerőseinek létrehozott – „Utazz velem” című oldalán meséli el. Személyes hangvételű, közvetlen írásaira azért figyeltünk fel, mert csodásak a fotói, és a látnivalók mellett mindig nagyon sok praktikus információt is közöl a követőivel. Engedélyt kértünk rá, hogy a szövegeit a Borsmenta oldalán is közzétegyük, így mostantól időről időre megjelennek majd nálunk Györgyi írásai. Reméljük, a beszámolók nyomán olvasóink is kedvet kapnak ahhoz, hogy a nyakukba vegyék az országot vagy a világot. Györgyi szövegein szinte semmit nem változtattunk, meghagytuk a maga közvetlen, csevegő modorában, így az embernek valóban az az érzése, mintha egy ismerős élménybeszámolóját hallgatná.
![]()
Valencia I.
Miért éppen Valencia?
Amint felépültem a Covidból, az volt az első dolgom, hogy megvettem a repjegyem Valenciába. Úgy éreztem, újra kell töltenem az akkumulátoromat...
Valencia régóta bakancslistás város volt – és hát az élet, ki tudja, meddig tart, a listám pedig még hosszú –, szóval úgy gondoltam, biztos, ami biztos, kipipálok belőle újra néhányat...
Én nem iszom, nem dohányzom, kávézni is csak ritkán szoktam, semmiféle káros szenvedélyem nem volt sosem, de az utazással úgy vagyok, mint amikor kisgyerekként bementem egy cukrászdába: álltam a pult előtt, és nem tudtam választani, mert ezt is szerettem volna, meg azt is, meg még amazt is...
Most sem volt ez másképp: mivel Madrid nincs kétórányira Valenciától vonattal, gondoltam, akkor már azt is látni kell. Sőt, Madridtól csak fél óra vonattal Toledo, ami meg kihagyhatatlan, ha az ember elmegy Madridig... Szóval így lett az egyből három.
Valencia – első benyomások
Valencia egy nagyon élhető város. Ami elsőre eszembe jut róla, az a tér és a szellősség. Spanyolország harmadik legnagyobb városáról 800 ezer lakosával egyáltalán nem mondható, hogy zsúfolt lenne. Busszal érkeztünk a reptérről a belvárosba, ami kb. egy órán át tartott, így lehetőségünk volt már a külvárostól kezdve bámészkodni.
Nagyon szuper helyen sikerült szállást foglalnom – kivételesen nem otthoncserével, de erről majd később –, kb. 5 perc séta a belváros, egy saroknyira vagyunk a Turia parktól, ahol a város ultramodern épületei is találhatók, és a buszmegálló, ahonnan 25 perc alatt kijutunk a strandokra, kb. 150 méter a házunktól.
„Csak úgy" elindultunk a belvárosba, és nem győztük kapkodni a fejünket a sok szép (és jó állapotú) épület, széles utak, tágas utcák, terek láttán. Nyilván még alig van turista – jól időzítettem –, meg a nyitás óta a spanyolok is csak most ébredeznek, így kifejezetten kellemes volt a belvárosban sétálgatni.
A tengerparton
A délutáni sziesztát (a hajnali fél négyes ébredést egy kicsit ki kellett pihenni) a parton töltöttük, ahol háromkor még elég kevesen voltak, de 4 órától elkezdtek szállingózni az emberek. Így sem volt zsúfoltság, mert a városi strand több kilométeren keresztül húzódik, és iszonyú széles is.
Miután pihentünk kicsit, a part menti sétányról figyeltük, mennyi strandröplabdapálya és egyéb sportolásra csábító lehetőség van a part mentén, amit rengetegen használtak is. Este 6 után már jócskán voltak a helyiek közt legnépszerűbb Malvarosa strandon. Kiültünk egy könnyű vacsira, meg az első tinto de veranóra (a sangríára emlékeztető, vörösboralapú, könnyű nyári koktél) az utunkba akadó és a helyiek által láthatóan kedvelt romkocsma teraszára, aztán egy másik útvonalon – hogy még többet lássunk a városból – visszabuszoztunk a szállásunkra.
A szállásunk
Mivel a Covid miatt az otthoncserés lehetőségek eléggé leszűkültek, és nem tudtam jó helyen lévő cserét találni, airbnb-n keresgéltem szállást. Sikerült olyan helyet találnom (el szoktam olvasni a véleményeket előtte), ahol a családdal együtt lakhatunk, mert ez egy tök jó lehetőség, hogy beleláthassunk a helyiek életébe, rengeteg infót szerezhetünk tőlük a hellyel, a szokásokkal, az itteni élettel kapcsolatban…
Egy iszonyú kedves ügyvédnő a házigazdánk, aki a két lányával él, és épp spanyol omlettet sütött nekünk, amikor megérkeztünk. Rögtön elmagyarázta, hogyan kell jól elkészíteni, szóval az első nap sem telt el tanulás nélkül… Persze az omlettet csak másnap reggel kóstoltuk (hidegen is nagyon finom!), mert első este már csak egy gyors zuhanyra meg egy kis beszélgetésre futotta a házigazdával, és beájultunk…
A Turia park
.jpg)
A második napon reggeli után a Turia park felé vettük az irányt, mert már nagyon szerettem volna látni Valencia emblematikus, futurisztikus épületeit, amiket Santiago Calatrava tervezett. A parkról tudni kell, hogy Spanyolország legnagyobb városi parkja, és a Turia folyó helyén áll. Ugyanis a várost átszelő folyó gyakran kiáradt, és az ötvenes évekbeli utolsó áradást követően – megelégelve az emberáldozatokat is – úgy döntöttek, hogy elterelik a folyót a városból. Helyette egy csodálatos parkot hoztak létre, ami a folyó helyén keresztülfut a városon.
Sajnos az ég délelőttönként borús, kb. dél magasságában tér magához a nap, de úgyis megyünk még vissza az épületeket belülről is megnézni, hátha lesznek még jobb fotók is...
(folytatjuk)
Fotó:
Gergely Györgyi
-
Facebook
