Vissza
Zarándokút két keréken – Monfalcone–Lughetto
2021.12.08. | Gubán Ica és Miklós
Zarándokút két keréken című sorozatunk 6. részében hőseink Olaszországban kerekeznek, és bekövetkezik az út első esése is, de a jókedv továbbra is töretlen. Gubán Ica és Miklós rendhagyó útinaplója a 10–12. nappal folytatódik…
10. nap Monfalcone, Marina Julia–Zelina
Napi táv: 47,13 km, össztáv: 728,47 km
Hajnali 5-kor felébredtünk, megnéztük a sátrat, és nagy örömünkre eltűnt, lefolyt a kis tó, amiben az előző estén még a sátrunk volt a sziget. Bebújtunk, és reggel 8-kor ébredtünk újra.
A délelőtt a kármentésről, a szárításról szólt. A fél kemping a vizet, a sarat söpörte, takarított.
Érdekes, hogy mennyire pozitívan fogtuk fel ezt a helyzetet. Egész este arról beszélgettünk, hogy mekkora szerencsénk van. A két kiöntött ürgének! Áldottuk a jó sorsunkat, hogy nem útközben, távol mindentől csapott le ránk ez a szörnyű vihar. Milyen jó, hogy éjjel esik (már két napja), és nappal tudunk haladni. Csupa pozitív gondolat jutott az eszünkbe.
.jpg)
Már majdnem dél volt, mire el tudtunk indulni. Kicsit bekanyarodtunk a tengerpartra, majd nekivágtunk.
A terep sík, a városokban a tenger miatt forgalmas az út, nagyon kell figyelni. Dudálnak, ha kell, ha nem. Ha engednek, azért, ha nem, akkor azért. Jó 15 km megtétele után, az Isonzo folyót elhagyva egy nagyon kellemes kis helyen költöttük el az első olasz ebédünket. Naná, hogy pasta!
Az út kissé egyhangú volt, végtelen mezőgazdasági területek követték egymást, a Pó-síkságon jártunk. Érdekesség mindössze annyi történt, hogy kereszteztük a két évvel korábbi Alpok-Adria utunkat.
Délután egy csodálatos Agriturismo farmházat találtunk. A pandémia miatt nem volt még nyitva, de a tulaj azt mondta, verjük fel a sátrat hátul, és egy gyönyörű tó partjára vezetett. Félméteres halak úszkáltak benne. Ezen az úton eddig ez volt a legszebb sátorhelyünk. Igaz, hogy a mellékhelyiségeket nélkülöznünk kellett, volt viszont egy nagy betonvályú fürdőkádunk artézi vízzel, és egy egész tavunk.
A farm nagyon tetszett, szépen rendben tartották, az eperfa roskadozott a fekete epertől, csak azt sajnáltuk, hogy a füge még nem érik. Az este csodálatos volt, a fények és a színek játékával alig tudtunk betelni.
.jpg)
11. nap Zelina–Meolo
Napi táv: 78,54 km, össztáv: 807,01 km
Napnyugta után lefeküdtünk, és a kakas kukorékolására ébredtünk. Amíg pakolásztunk, kíváncsian figyeltük, ahogy egy kisöreg elindítja a farm életét. Megeteti a tyúkokat, a halakat, friss füvet, kukoricát tesz egy kismalac elé, kiengedi a kacsákat a tóra. Traktorba ül, vizeslajtot csatol hozzá, és elindul locsolni. A szállásért itt sem fogadtak el semmit, hiába próbálkoztunk, mosolyogva kívántak jó utat.
Továbbra is a Pó-síkságon tekertünk, délelőtt javarészt főúton, elég nagy forgalomban. Latisanában megálltunk egy parókiánál pecsétet kérni. Ami itt várt ránk, az leírhatatlan.
.jpg)
Hatalmas szeretettel fogadtak, leültettek, kávét főztek, az atya megállás nélkül beszélt hozzánk olaszul, nagyokat nevetett. Mi persze ebből semmit nem értettük, ő meg nem tudott angolul, hát kézzel-lábbal beszélgettünk. Annyi azért átjött, hogy őrültek vagyunk, meg hogy kell az energia. Elkezdtek bepakolni egy szatyorba több napra való élelmiszert, kekszet, konzerveket, kétszersültet, ciabattát, hiába tiltakoztunk. A kulacsainkat hűs szódával töltötték meg.
Kissé furcsa nekünk, hisz adományt inkább adni szoktunk, mint elfogadni, de ezzel a helyzettel meg kellett barátkoznunk. Kellemetlen, mi több, lehetetlen lett volna visszautasítani, olyan örömmel adták. Alig tudtuk elpakolni a rengeteg kaját. Élelmiszert soha nem szoktunk magunkkal vinni, mindig csak éppen annyit veszünk, amennyi el is fogy. Így aztán délben nem étteremben ebédeltünk, hanem egy parkban telepedtünk le, és zöldséges tonhalat ettünk ciabattával. Nagyon jólesett.
.jpg)
A délután nagyon jó utunk volt, nagyrészt a Livenza folyó melletti gáton, nulla forgalommal, majd csupa csatorna és kisebb folyó mentén kerekeztünk. Mindenhol végeláthatatlan ültetvények, mindenféle kultúrnövény.
San Donà di Piavén kész őrület keresztülmenni, akkora ott a forgalom. Betértünk a belvárosba is, megérte, nagyon hangulatos.
(1).jpg)
Késő délután remek szállást találtunk. Ez is egy Agriturismo hotel, nagyon szép, igazi luxus. Már nagyon ránk fért. Az esti program: kis lazítás a medencében, nagymosás, alapos tisztálkodás, rendezkedés, minden kütyü feltöltése.
És meccsnézés (by Miklós).
12. nap Meolo–Lughetto
Napi táv: 73,43 km, össztáv: 880,431 km
A reggel nagyon kényelmes volt, hiszen a szálloda svédasztalos reggelit is kínált. Nem volt túl nagy választék, de elég. Ráadásul még soha nem ettünk reggelire tiramisut és gyümölcstortát!
Az első 10 km után életünk legborzalmasabb 15 km-e következett. Maga volt a pokol. Keskeny út, végig záróvonal, kétoldalt fém szalagkorlát, és döngetnek a kamionok meg a buszok. Behúztuk fülünket-farkunkat, minden idegszálunkkal arra koncentráltunk, hogy a lehető legközelebb húzódjunk a korláthoz, és nyomtuk a pedált, ahogy csak tudtuk. Komolyan, 5 centiken múlt az életünk. Túléltük, és közben észre sem vettük, hogy a leggyorsabb 15 km-es szakaszt teljesítettük. A Garmin meg is dicsért.
.jpg)
Mestre városában újabb dugóba, egy hatalmas piac közepébe csöppentünk.
Velence előtt történt egy kis – szerencsés kimenetelű – baleset. A forgalom miatt nem tudtam elég meredeken keresztülhajtani a villamossínen, és beleragadt az első kerekem. Jól megdobott, és a járdára estem. Miklóssal együtt hárman siettek azonnal a segítségemre. Szerencsésen megúsztam pár kék folttal, horzsolással.
Velencébe sajnos nem lehet bringával bemenni, még tolva sem. A parkolóban nem mertük otthagyni a felszerelt drótszamarakat, így bementünk, amíg csak tudtunk, és itt szétváltunk. Külön-külön sétálgattunk, amíg a másik vigyázott a járművekre. Nagyjából harmadannyi turista volt, mint általában, így még gyönyörűbb, magával ragadóbb a város. Mint kiderült – volt benne egy kis szándékosság –, kicsit beljebb mentünk a városba a biciklikkel, mint lehetett volna. Épp én voltam a soros bringaőr, amikor 3 rendőr kedvesen, de határozottan kijjebb parancsolt. Egy helyes fiú segített nagyjából 100 méterrel odébb „költözni” – rendőri kísérettel –, ahol már megvárhattam Miklóst.
A Velencét követő 10 km-t lepukkant ipartelepeken, kikötői konténerraktárakon keresztül tettük meg. Még szerencse, hogy előtte feltöltődtünk szépséggel és csodával.
Ezt követően kis gyöngyszem falvak, kisvárosok következtek. Hosszan a Canale Novissimo mellett tekertünk, ebédre az adományként kapott húst és ciabattát ettük. Nagyon lassan fogyott az a szeretetcsomag.
Délután, amint elhatároztuk, hogy most már keresünk szálláshelyet, előttünk is termett egy kedves Agriturismo hotel. Amíg a szobát elkészítették nekünk, hűtött sörrel kedveskedtek. Újra paplanos ágyban aludtunk, mi voltunk az egyetlen vendégek.
A következő részben megmutatjuk, milyen az igazi pávatánc. Tartsatok velünk, még 8 napunk van az út végéig.
A sorozat előző részei:
Bevezetés: Zarándokút két keréken – a cél az út
Előkészületek: Zarándokút két keréken – járt utat a járatlanért
Az út első három napja: Zarándokút két keréken – Budapesttől Zalakarosig
Az út 4–6. napja: Zarándokút két keréken – Zalakaros–Celje
Az út 7–9. napja: Zarándokút két keréken – Celje–Mondalcone, Maina Julia
Buen Camino!
Ica & Miklós
Fotó:
Gubán Ica és Miklós
