Vissza
Zarándokút két keréken – Lughetto–Tavullia
2021.12.16. | Gubán Ica és Miklós
Zarándokút két keréken című sorozatunk 7. részében hőseink továbbra is Olaszországban kerekeznek, és betérnek Ravennába, sőt, Riminibe is. Gubán Ica és Miklós rendhagyó útinaplója a 13–15. nappal folytatódik…
13. nap Lughetto–Pomposa
Napi táv: 89,72 km, össztáv: 970,16 km
A mammmma nagyon finom reggelit készített nekünk: sonkát, vajkrémet, salátát, szalonnás tükörtojást, epres pitét. Bármit kértünk, kérdeztünk, a gazda válasza mindig az volt, hogy majd a mammma megcsinálja, a mammmma megmutatja, a mammmma elkészíti, a mammma idehozza. És tényleg!
.jpg)
A reggeli közben egy páva szórakoztatott bennünket a táncával. A pávatojóval együtt elragadtatva néztük egy darabig, aztán fogtuk a bringáinkat, és elköszöntünk.
Továbbra is sík terepen, kis forgalmú úton mentünk, jól haladtunk. Szinte az egész úton a kabócák énekét hallgattuk. Errefelé rengeteg a folyó, a csatorna, egész nap ezek töltésein tekerünk. Nagyon intenzív öntözés folyik az egész vidéken.
.jpg)
Adria városában ebédeltünk, és egy kicsit szét is néztünk, aztán nemsokára keresztülhajtottunk Olaszország legnagyobb folyóján, a Pón. Több mint 1 km-es híd vezet át rajta. A folyó szélesen elterülő, lustán hömpölygő, kis szigetekkel tarkított. Annyira néztem, hogy még fotózni is elfelejtettem.
Délután nagyon erős hol szembe-, hol oldalszéllel küzdöttünk, és viharfelhők is gyülekeztek felettünk. Jöttek-mentek, néha pár csepp eső el is kapott. Öt óra után már úgy gondoltuk, jobb, ha szállást keresünk, mielőtt a nyakunkba kapjuk a vihart. Helyes kis hotel került az utunkba, sok lusta cicával, úgy kell átlépni rajtuk. Itt töltöttük az éjszakát.
14. nap Pomposa–Milano Marittima
Napi táv: 90,07 km, össztáv: 1 060,23 km
Reggel korán indultunk, a macsekok figyelő tekintete búcsúztatott bennünket. Hamarosan megérkeztünk Lido degli Estensibe, ami egy tipikus olasz üdülőváros, finom homokos parttal. Befordultunk a templomhoz pecsétért, az atya épp gyóntatott. Mikor kiderült, hogy miért jöttünk, félbehagyott mindent, és nagy igyekezettel kereste a pecsétet, de nem találta. Nagyon kedvesen, kézzel írta be, hogy ott jártunk. Azt sem tudta, mivel kínáljon, mit adjon nekünk. Kivett a hűtőből egy liter tejet, amire nem lehetett nemet mondani. Ebben az a csodálatos, hogy a reggelihez nem volt tej, pedig nagyon szívesen ittunk volna, és meg is beszéltük, hogy veszünk valahol. Most mondjátok meg, ez nem egy csoda?
Lementünk a tengerpartra, megittuk a tejet, megmártottuk a lábunkat egy kicsit a sós vízben.
Aztán folytattuk a tekerést, és Ravenna előtt – igaz, hogy nagyon távol – megláttuk az előttünk tornyosuló Appenninek hatalmas csúcsait.
Dél körül értünk Ravennába. Legalább 10 km-t tekeregtünk, annyira szép, hangulatos város.
Itt akartunk ebédelni, de jól elrontottuk. A belvárosban nem ültünk le, kijjebb pedig minden étterem zárva volt. Faluról falura reménykedtünk, de sehol semmi. Igy jár, aki megszegi a zarándokok alaptörvényét: ne halogass, ragadd meg az alkalmat!
A Garmin időnként jól megtréfált minket, ha egy kicsit nem figyeltünk. Csak azért, hogy biztonságos, alsóbb rendű utakon közlekedjünk, 10-15 kilométeres kerülőket is tettünk. Aztán úgy a 81. km táján defektes lett a hátsó kerekem. Grrrrrrr!
Miközben szereltük, egy gazda felajánlotta, hogy elvisz bennünket autóval a szervizbe. Megköszöntük, de mondtuk, hogy meg tudjuk oldani. Nem tudott elmenni úgy, hogy semmilyen segítséget nem nyújtott nekünk, így végül friss vízzel töltötte meg a kulacsainkat.
Délután egy vízparti kempinget sodort elénk a szél. Már a szemünk kopogott az éhségtől, de csak hét órakor nyitott az étterem. Nem tudjuk, hogy valóban annyira finom volt-e a gnocchi, vagy csak nagyon éhesek voltunk, mindenesetre nekünk nagyon ízlett.
15. nap Milano Marittima–Tavullia
Napi táv: 69,63 km, össztáv: 1 129,86 km
Reggelire még mindig az adománycsomag tartalmát ettük, csak tejet, paradicsomot kellett vásárolni.
Szinte egész délelőtt a tenger mellett tekertünk, kb. 30-40 km hosszan csak homokos part, szállodák, bárok, napernyőtenger. Az ilyen helyeken nagyon kell figyelni, mert a sok nyaraló (szinte csak olaszok) össze-vissza kóricál az úton. Na meg a barnára sült, gyönyörű lányokra és az izmos olasz fiúkra is rá-rátéved az ember tekintete.
Ezen a délelőttön két temetési szertartást is végig kellett néznünk, hogy végre pecsétet szerezzünk az útlevelünkbe. A templomok nyitva voltak, de sehol senki. A halotti búcsúztató után végre el tudjuk kapni az atyát, hogy nyomjon nekünk egy pecsétet. Ő is szívesen fogadott.
Egész délelőtt úgy meg voltunk ijedve, hogy esetleg megint lemaradunk az ebédidőről, hogy már kicsivel dél előtt megálltunk Riminiben, és kajahegyeket rendeltünk. Alig bírtuk megenni.
Rimini óvárosa csodaszép, szinte végig fallal vették körül. Telis-tele van ókori császári emlékekkel, nagyon hangulatos, megérne pár napot.
.jpg)
Az utóbbi napokban Olaszország keleti partja mentén délre tartottunk, de most délnyugatra fordultunk, hogy áttekerjünk a nyugati partra. Farkasszemet nézünk az Appenninek hegyvonulataival. Délután az öreg hegy már elénk is küldte pár kisinasát, hogy lássuk, mi vár ránk
Utunk keresztezte San Giovanni in Marignano városát. Hát ez egy igazi gyöngyszem. Félelmetes maszkok díszítik a kapukat, és boszorkányok „röpködnek” az utcák felett.
Nagyon szép kis szállást találtunk Tavulliában. A város temploma San Pio Martire testét őrzi. Nagymosást tartottunk, sétáltunk a városban, hidratáltunk.
A kánikulában minimum 4-5 liter vizet iszunk napközben fejenként. Időnként betérünk kisebb bárokba, ahol megkérjük a pultost, hogy töltse meg a kulacsokat. Szinte mindig hűtött, szűrt vizet kapunk, több helyen szódát, és gyakran jégkockával is felturbózzák, hogy tovább hűs maradjon. Kifizetni még sehol nem engedték. A mosdó használatával sincs soha probléma.
.jpg)
A következő részben kiderül, hogy milyen érzés 1500 méter magas hegyek között bringázni. Tartsatok velünk!
A sorozat előző részei:
Bevezetés: Zarándokút két keréken – a cél az út
Előkészületek: Zarándokút két keréken – járt utat a járatlanért
Az út első három napja: Zarándokút két keréken – Budapesttől Zalakarosig
Az út 4–6. napja: Zarándokút két keréken – Zalakaros–Celje
Az út 7–9. napja: Zarándokút két keréken – Celje–Mondalcone, Maina Julia
Az út 10–12. napja: Zarándokút két keréken – Monfalcone–Lughetto
Buen Camino!
Ica & Miklós
Fotó:
Gubán Ica és Miklós
