Eljött a búcsú ideje
Úton a teljesség felé
A természet körforgása a szőlőben lassan véget ér: úton a teljesedés felé. Járjuk a szőlőt, kóstolunk, beszélgetünk. Minden szőlőfürt külön univerzum, minden szőlőszem egy bolygó. Mint a szorgalmas csillagászok, akik éjjelente a távcső mellett állnak, és magányosan kémlelik távoli galaxisok titkait, úgy kémleljük mi a bor titkát, amely minden szőlőszemben ott rejlik. Kóstoljuk a szemeket, darabokra szedjük és újra összerakjuk azokat, miközben nem érdekelnek a részletek, csak a harmóniát keressük, a teljességet, és hagyjuk, hogy a harmónia megtaláljon minket. A szőlőszemek beszélnek hozzánk. Elképzeljük, milyen bor születik majd belőlük. Mesélnek nekünk a tavaszról, a forró nyárról és erről a furcsa őszről, az üdítő és áztató esőkről, az aszályról, a kövekről és a madarakról, amelyek között eddig éltek, az erdő és a virágok illatáról, a hegyikristály csendes magányáról és a traktor zúgásáról.
A vihar és az eső elvonult. A szőlő jól van. Vártunk néhány napot, hagytuk, hogy újra magára találjon minden ültetvény. Miután többször bejártuk az Ördögárkot, a Csúcsi magasan fekvő sorait és a Kálvária-hegyen lévő ültetvényt, a Fiatal Kálvária esetében éreztük azt, hogy eljött az idő. Előbb szerettünk volna szüretelni, mint tavaly. Idén vajon mit jelent az előbb? Nem tudom. De úgy éreztük, hogy ez a szőlő elérte a potenciálja határát, és nem élvezné már a hideg éjszakákat és a hűvös napokat, amelyek jönnek. Az Ördögnek és a Csúcsinak pedig éppen az kell, hogy kiteljesedjen.
Közben a pince mélyén különböző tételek erjednek és lassan kiforrnak. Hamarosan préselni kell a narancsbort, palackozni a Pét-Natot, feltárni az egész fürtöt a 10 napja szüretelt Szultánban, hogy szárazra erjedjen, és préselni tudjuk.
Úton a természetes borok felé
Remélem, el tudtam nektek mesélni az elmúlt évben, hogy mit jelent nekünk a természetes bor, ami él, a szőlő, ami nincs egyedül a hegyen, hanem sok más növénnyel él és működik együtt, és megismertétek a Kőszegi-hegy titkait, megszerettétek az ezerarcú kékfrankost, amiből egyedi terroirborok készülnek nálunk. Örülök, hogy elkísértetek minket ezen az úton!
Befejezés
Izgalmas utazás volt az elmúlt egy év, és jó lesz visszanézni majd az írásokat, ha 2023-2024-re gondolok. Az írás kicsit lelassított és gondolkodásra késztetett a szőlőről, a borokról és azokról az élményekről, amelyek értek. Jó volt kicsit megállni, kilépni a jövőből, ahol általában járok, és megérkezni a jelenbe, majd visszanézni, mi is történt az elmúlt két hétben. Aztán vissza a jövőbe.
A Borsmenta hasábjain a bornapló stafétáját örömmel adom át Zsirai Katának, akinek a történetét régóta követem. Öröm lesz olvasni majd az írásait!
Ezek történtek az elmúlt két hétben. Ha érdekel Titeket, hogy alakul a sorsunk, kövessétek az Unger Bormanufaktúra Insta-oldalát, ahol néha képek segítségével, néha szavakkal mesélünk.
