A napfény íze
Lassan véget ér a kékfrankos virágzása, és a szelíd virágillat helyét újra átveszi az ezerzöld növénytakaró illata a szőlőben. A sok eső és napfény hatására a szőlő kirobbanó formában van: folytatjuk a levelezést, a hajtások befűzését, és vitatkozunk azon, hogy vajon csonkázzunk-e, azaz levágjuk-e a felső drót fölé magasodó vesszők végét, vagy csak behajtsuk azokat. 2022-ben teljesen elhagytuk a csonkázást. 2022 őszén már tudtuk, hogy nem a megfelelő évben döntöttünk így. A csonkázás, amely a növénynek stressz, segíti az érést. 2022-ben az érés lassú volt Kőszegen. Tavaly két területen hajtottuk le a szőlőt: a borok minősége kiemelkedő, de szőlészeti szempontból nem voltunk maradéktalanul boldogok: a látványra gyönyörű, hullámzó tengerre emlékeztető szőlő lombkoronája olykor nagyon sűrű lett, amivel nehéz dolgozni, és nehezen is szellőzik ki.
Mindeközben a napfény íze átjárja a formálódó fürtöket, hogy késő őszre megérlelje azokat.
Az út maga
Lassan húsz éve nincs nyár anélkül, hogy Máriacellbe zarándokoljak. Az út Kőszegről indul, az osztrák hegyek között kanyarog, és négy napig tart.
Ami a testemnek megterhelő, a lelkemnek felüdülés: négy nap barátokkal, négy nap a természetben, négy nap a gondolataimmal, három éjszaka kis hegyi szállásokon.
A régi máriacelli templomot Nagy Lajos királyunk építtette át, és ő húzatta fel a kegykápolnát is. A király a török elleni csatára készülve álmában bátorítást kapott Máriától, akinek szerény kis faszobra ünneplőbe öltöztetve a templom közepén található oltáron áll. Innen néz minket is évről évre, nyugodt arccal. A tekintete biztató. Nem zavarja, hogy csapzottak és izzadtak vagyunk vagy hogy hamisan énekelünk. Örül, hogy lát minket, és mi is örülünk neki. Nemcsak a megérkezésnek, hanem az útnak is.
Annak idején Nagy Lajos királyunk a teljes seregével zarándokolt ide, miután legyőzte a túlerőben lévő török sereget. A hagyomány fennmaradt az elmúlt évszázadokban is a határ menti városokban, és mi boldogan visszük tovább. Ez Európa legrégebbi Mária-kegyhelye.
Mindszenty bíboros is sok időt töltött itt száműzetésben, a sírhelye is sokáig itt volt, amíg haza nem tért. Az ő szelleme is ott járkál a magas oszlopok között. Örülnék, ha egyszer megszólítana.
Ahány ember, ahány év, annyiféle gondolattal jövünk a fejünkben Máriacell felé. Valami mégiscsak van itt, az osztrák hegyek lábánál, ami ide vonzza évszázadok óta az embert.
Borok és tájak
Ausztriában a táj rendezett, a sógorok vigyáznak a természetre. Sokszor biogazdaságok mellett visz az utunk. Az erdőben és a mezőkön együtt lélegzünk a természettel, ami megkínál minket szamócával és áfonyával is. Milyen más ezeknek az íze! Az erdőben sok vargányát és rókagombát láttunk.
A hegyi osztrák gasztronómia követi a természet ritmusát: a gombák visszaköszönnek a tányérunkon este, és az állatok is. Karen, aki a Krumbacherhof nevű éttermet viszi a férjével, az ajtóból állva megmutatta egyszer, hogy a tehén vagy a malac, amelyik a tányérunkra került, melyik dombon legelészett.
Itt sem könnyű a biogazdáknak. A családokból többen munkát vállalnak máshol, és úgy viszik a gazdaságot. Náluk sikeres az összefogás gyakorlása is: Karenék új projektje egy kis vágóhíd kialakítása azért, hogy a legkisebb gazdák is helyben tudják feldolgozni az állatokat, ne kelljen eladni valamilyen nagykereskedőnek.
Az ételek mellé helyi sör és bor kerül. Az 500 lelkes Prigglitzben a Gasthof Seelhofer nem csak az újabb évjáratú Nittnaus(Anita és Hans) kékfrankosok várakoztak a borhűtőben, de találtam egy 2004-es Ungerberget is. Ha már találtam, meg is kóstoltuk, mert kíváncsi voltam, hogy milyen egy közel 20 éves természetközeli kékfrankos. A bor erdei avaros-gombás illatokkal nyitott. Türelmesek voltunk, hagytunk neki időt. Amikor fellélegzett, megmutattatta azt a gazdag, elegáns gyümölcsösséget, amit a kékfrankos tud, egy csipetnyi mineralitással. A 2020-as Pannobile Golsból még kicsit rejtőzködő, megéri türelmesnek lenni vele. Élő bor, finom struktúrával, gazdag gyümölcsökkel. Utána kóstoltunk még egy Gesellmann „Bela Rex” 2019-et is. A bor IV. Béla királyról kapta a nevét, akinek az idejében Deutschkreutz, a szőlő termőhelye először került a borral összefüggésben említésre. Cabernet sauvignon és merlot házasítása. Királyi bor, egyszerre gyógynövényes, kicsit nugátos, tele fekete bogyós gyümölcsök zamatával.
Jó lenne, ha lenne ilyen színvonalú vidéki vendéglátás Magyarországon, helyi, regionális termékekkel, akár a kisebb falvakban is.
Ez történt az elmúlt két hétben.
