Ensō – a felső kategóriás gasztrokocsma
Az Ensōba gyakorlatilag lehetetlen csak úgy beesni. Erről egyrészt az elhelyezkedése tehet – a nyolcadik kerületi elhagyatott mosodahelyiség egy társasház belső udvaráról nyílik –, másrészt az étterem szokatlan, keddtől péntekig tartó nyitvatartása se könnyíti meg a látogatást. Mégis, a 2020-ban megnyitott ázsiai-magyar fúziós étteremnek már törzsközönsége van, és a folyamatos telt ház se lep meg senkit.
Az Ensōban enni több mint egy átlagos étteremlátogatás, inkább egy gasztronómiai és kulturális kaland. A tágas, indusztriális teret nyerstégla falak keretezik, és egy üvegen át a konyhai történésekre is ráláthatunk. Egyszerű asztaloknál foglalunk helyet, de a dekorációból nem hiányoznak a japán szimbólumok, a tévében a Pokemon sorozat is ismerős. Keleti fűszerek illata keveredik a levegőben.
Szokatlan élmény Budapesten, hogy a pincérek érezhetően szerves részét képezik az étteremnek – lelkesen elmagyarázzák a menüt, tisztázzák a japán fogalmakat, és segítenek az ízek kiválasztásában is. Nem kell rohanni a választással. Nagyban megkönnyíti a rendelést, hogy a felszolgáló mosolyogva, őszintén a segítségünkre akar lenni. Bátran ajánlom, hogy használja ki mindenki a szakértelmüket.
Az Ensō étlapja gyakran változik – persze, bizonyos klasszikusok mindig elérhetőek, de a szezonalitás és a séfek (Nádudvari Martin, Tenner Benjámin, Ruff Dávid) folyamatos kísérletezése gyakran tartogat meglepetéseket (pár hete a legmeglepőbb új fogás a jeges csiliramen volt). Az étteremben a kacsa és a vegán ramen leves régi kedvenc, de a játék a hőfokkal új dimenzióba emelte a híres japán fogást.
A rameneken túl elsősorban kisebb és nagyobb előételek szerepelnek az étlapon: ezt a keleti „tapasérzést” legjobban társaságban lehet kiélvezni. A kisebb tálakon kívül wagyu és Angus steak és egyedi desszertek színesítik a választékot.
Ahogy a japán konyhában megszokott, sok tengeri herkentyűt kóstolhatunk az Ensōban. Ezek közül is kiemelkedik a friss osztriga, mely többféle szokatlan ízesítéssel is kérhető, például yuzus sóval vagy comtéval.
Az étlapon természetesen elmaradhatatlan a kimchi és az edamame, de érdemes olyan specialitásokat is megpróbálni, mint a brokkoliyaki (hosszú szárú, omlós vadbrokkoli füstösen, szarvasgombás majonézzel) vagy a pão de queijo (puha, sajtos brazil pogácsa).
Nem meglepő, ha sokaknál az est fénypontja a Kyoto chikintakosu lesz – a taco ázsiai újraértelmezése csirkével, chimichurrival és comté sajttal verhetetlen kombináció.
Ha még marad hely pár falatra, ajánlom az Ensō bonbonválogatását az este zárásaként. Hét édes trüffel a legkülönbözőbb ízekben (csokoládé, banán, magvak stb.): új szintre emeli a desszertélményt.
Természetesen nem szenved hiányt az sem, aki az ázsiai életérzést az italokban is átélné – izgalmas hideg/meleg teák, távoli országok ginjei és szakéi is választhatóak.
Bár régóta pletykálják, hogy az Ensō még Michelin-csillagot is kaphat, az árak egy korrekt felső-középkategóriás étterem színvonalán mozognak – persze a négyszemélyes poliptál (17500 Ft) vagy a 100 grammos wagyu steak (9500 Ft) megdobja a végösszeget. A ramenek 4000, a kisebb és nagyobb tapasok 1500–4500, míg a desszertek 1500 Ft környékén elérhetőek.
Az Ensō étterem megtalálta a célközönségét Budapesten, kiváló ételekkel és rendszeresen változó, kísérletező étlappal csábítják el a távol-keleti ízekre és váratlan kombinációkra nyitott ínyenceket. Ahogy az elhelyezkedésük és a nyitvatartásuk is mutatja, céljuk nem a minél több beeső vendég elérése, hanem egy szűkebb, kifinomultabb törzsközönség kiépítése. Az Ensō izgalmas választékát és egyedi helyszínét megtapasztalni mindig frissítő felfedezés – sok hasonlót a városba!
Megjegyzés: a Freeszfe művészetkommunikáció szakos hallgatói azt a feladatot kapták, hogy írjanak kritikát egy vendéglátóhelyről. Az elkészült írásokat a Borsmenta folytatásokban közli. Gáspár Dávid írása a sorozat 1. része.
