Helló, Siófok!

Balatonmáriafürdő és Balatonföldvár felfedezése után irány a déli part egyik legismertebb települése, Siófok! A város nevének hallatán vajon kinek jut eszébe a csend-nyugalom-romantika hármasa? Való igaz, a Balaton déli partjának „fővárosa” egész nyáron a buliktól hangos, de elég tíz percet autóznunk a központból, és a kontraszt megdöbbentő. Siófok Töreki nevű része a város nyugati határán, egy 300 hektáros természetvédelmi terület szívében található, itt nyitotta meg kapuit az Egy Csipet Nádas. Már az ide vezető út is romantikus; aki teheti, induljon neki gyalogosan vagy kerékpárral, úgy sokkal nagyobb élmény felfedezni a buja növényzetet és a tájat. A Pannon-tenger levonulása után lankás löszdombok alakultak itt ki, közöttük csordogál a Cinege-patak, a környék egyetlen Balatonba torkolló vízfolyása. Van itt tó, mocsár, kaszáló, erdő, továbbá egy 9 kilométeres tanösvény is, amit bejárva megismerkedhetünk a környék élővilágával.

Az idilli csendet csak a madárfütty töri meg, szebb környezetet elképzelni sem lehet egy vendéglátóhely számára. A tulajdonos, Majoros Attila kedvesen invitál, így elindulunk a nádfedeles oázis felé. Séta közben kiderül, hogy a helyet eredetileg csárdának szánta a család idősebb generációja – az övék egyébként a klasszikus, magyaros világot képviselő Piroska csárda a 7-es út mentén –, de végül a fiatalok vállalták az üzemeltetést, akik a saját elképzeléseik szerint alakították ki az Egy Csipet Nádas külső és belső világát.

A hangulatos épület teljes téliesítésére még nem került sor, de „lassan erre is megérik a helyzet” – ahogy Attila fogalmaz. Egyelőre szezonálisan tartanak nyitva – májusban még csak péntektől vasárnapig, de júniustól a hétfői szünnap kivételével bármelyik napon érkezhetünk hozzájuk. A fedett terasz mellett a kertben is leülhetünk – a zöld környezet csodálatos hátteret varázsol, legyen szó családi összejövetelről (gyermekekkel érkezőknek hatalmas plusz pont lehet a bekerített kert) vagy egy romantikus kiruccanásról. Azok számára lesz talán a legüdítőbb ez a hely, akik vágynak a lelassulásra, a természet közelségére, és nyitottak arra, hogy a magyar konyha remekei mellett fúziós ételekbe is belekóstoljanak.

Mi előételként vitello tonnatót kérünk (ez a jellegzetes piemonti előétel főtt borjúhúst rejt fehérborral, hagymával és zellerrel marinírozva, tonhalszósszal fedve), mellé marinált garnéla érkezik avokádóval és bulgurral. A nyári szezonban akár isteni nápolyi pizzát is rendelhetünk a kertben álló food truck kemencéjéből, de mi maradunk most a klasszikus vonalnál, és parmezánbundába bújtatott, roston sült csirkemellel folytatjuk, mellé pedig ropogós malaccsászárt kóstolunk sárgaborsópürével.

Vegetáriánus vendégeknek karfiolszték vagy akár ázsiai ihletésű tészták jelenthetnek alternatívát, de az egészséges fogásokat előnyben részesítőknek sem kell komoly kompromisszumot kötniük: a pisztrángfilé beluga lencsével és sült céklával egyszerre ízletes és alacsony kalóriatartalmú fogás. A bőséges főételek után túlzásnak tűnt még a mákos gubát is megkóstolnunk, de milyen kár lett volna kihagyni (azóta sem tudjuk eldönteni, hogy a fehér csokoládé vagy a croissant-alap bolondította-e meg jobban…).

Nagyon szimpatikus, hogy a megszokott üdítőitalok helyett házi szörpök és limonádék szerepelnek csak az itallapon, és a borlapon is arra törekszenek, hogy a környékbeli, valamint a legkiválóbb hazai pincészetek tételeit sorakoztassák fel.

Idilli a környezet, színvonalas a konyha, barátságos a vendéglátás. Itt talán még a nyári főszezonban is el lehet bújni, ha az ember a nagy nyüzsgés után egy kis nyugalomra vágyik. Kívánunk még sok ilyen helyet a déli partnak!