Focaccia

Fülöp Tímeanem szakács, nem szupernagyi, aki pillanatok alatt az asztalra varázsolja az unokák kedvenc desszertjét, nem megszállott konyhatündér, akinek ki se esik a kezéből a fakanál. Fülöp Timi színésznő a szabadkaiKosztolányi Dezső Színházban, él-hal az ízekért, és örömét leli a főzésben. Két próba között, vagy ha éppen nem játszik, szívesen kísérletezik a konyában. Megkértük, hogy kedvenc ételeinek receptjét ossza meg velünk, és ő kötélnek állt. Íme a mai recept.

Régebben még megálljt tudtam magamnak parancsolni, ha a közösségi média böngészéséről volt szó, most azonban már képtelenség. Lehetetlen, hiszen a bejegyzések többsége sütésről, főzésről vagy színházról szól. Most éppen a kenyérsütéshez kaptam kedvet általa, és az olaszok lepénykenyerénél állapodtam meg.

Olasz konyha? Jöhet bármikor! Fokhagyma? Minden mennyiségben! Azoknak, akik szintén így gondolják, itt a tökéletes focaccia-alaprecept, a részleteket pedig mindenki dolgozza ki magának. Lesz rá ideje, mert aki egyszer kipróbálta, nem tud leszokni róla…

Hozzávalók:

• 50 dkg finomliszt
• 4 dl langyos víz
• 4 dkg élesztő (1 kocka)
• 2 teáskanál cukor
• 1 evőkanál só
• kb. 1 dl olívaolaj
• 5 dkg szobahőmérsékletű vaj
• egy fej fokhagyma
• maréknyi petrezselyem
• csipetnyi tengeri vagy himalája só

1. A sütőt előmelegítjük 180 fokra.

2. A cukrot feloldjuk a langyos vízben, és felfuttatjuk benne az élesztőt. (Ezt az egyszerű feladatot oly sokszor elhibáztam, hogy leírni is rémálom! Ebből is látszik, hogy nem szabad feladni!)

3. Ha az élesztő felfutott, hozzászitáljuk a lisztet, amelyben előtte elkevertük az evőkanálnyi sót. Kedvenc keverőeszközünkkel (az enyém a matyi, vagyis a szilikon spatula) összedolgozzuk a masszát. Ragadós, folyós, formálhatatlan tésztát kell kapnunk.

4. Kevés olívaolajat öntünk rá, a kezünket is bekenjük, és óvatosan barátkozni kezdünk a tésztánkkal. Nem gyúrjuk, hiszen nem is lehet, csak gyengéden ismerkedünk vele, azután egy órát pihenni hagyjuk.

5. Amíg a tészta dagad, a fokhagymafej végét levágjuk, hogy látszódjanak a kis gerezdek. Alufóliára fektetjük, sózzuk, borsozzuk, olajozzuk, majd összegyűrjük felette a fóliát, és 180 fokos sütőben kb. 40 perc alatt puhára sütjük.

6. Apróra vágjuk a friss petrezselymet. Itt már a fokhagyma bőséges illatát is érezzük, és csorogni kezd a nyálunk, közben a dagadó tésztánk már lélegzetelállítóan cuki.

7. Sütőpapírral bélelt és/vagy vajjal megkent tepsibe teleportáljuk a tésztát. A tepsi formája mindegy, a lényeg, hogy közepes méretű legyen, és minimum 3 cm mély.

8. Hagyjuk pihenni még egy fél órát, majd gyengéden leöntjük olívaolajjal a tészta tetejét, és az ujjainkkal lyukacskákat nyomunk bele. Istenem, ez a legjobb része!

9. Meghintjük durva szemű tengeri vagy himalája sóval, és mehet a sütőbe, 40 percre!

10. A puhára sült fokhagymát kipréseljük, majd összedolgozzuk a vajjal és a petrezselyemmel.

11. Amikor a tészta megsült, kivesszük, rákenjük a tetejére a fokhagymás vajat, a sütőt maximális hőfokra állítjuk, és visszatesszük még 5 percre!

12. A focacciát rácsra tesszük, és hűlni hagyjuk. Már ha ki tudjuk várni. Forrón kicsit veszélyes, de isteni!

Tálaljuk, ahogy jólesik. Valamivel megkenve, de magában ropogtatva is páratlan!

Timi tippjei:

• A lisztek nem egyformák, ezért ha a tészta nagyon lágy, nyugodtan adjunk hozzá még 5-10 dkg lisztet.
• A focaccia tetejére tehetünk szárított paradicsomot, olívabogyót, rozmaringot, bazsalikomot, bármit, amit csak szeretnénk.
• Az ujjakkal nyomkodós rész valóban a legjobb!!! Ne siessük el!