Török almás linzer – elmalı kurabiye

Ezen a héten kurabiye-gyűjteményünk újabb linzerfajtával, a török almás linzerrel, azaz az elmalı kurabiyével bővül. Ha az „anyukám diós süteménye” a nosztalgia, a Kavala-keksz a Balkán mandulás eleganciája, a kurabiyesi, vagyis a török linzer pedig a teasütemények királynője, akkor az elmalı kurabiye a mindennapi kényeztetés: olyan, mintha a török konyha és a magyar almás sütemények egyesítenék legjobb tulajdonságaikat egyetlen porcukros falatban.

A kurabiye története messzire vezet – a perzsa gulābiya rózsavizes aprósüteményétől az Oszmán Birodalom fényűző konyháin át egészen a mai török cukrászdák pultjáig. Ezek az egyszerű, mégsem kifinomultság nélküli teasütemények az évszázadok során számtalan formában és ízesítéssel jelentek meg: diós, mandulás, lisztes, masztixos vagy éppen datolyás változatban. Az elmalı kurabiye ebben a gazdag sorban az egyik legotthonosabb fajta: alig akad török háztartás, ahol ne lenne meg a „családi almás recept”.

A török almás linzer egyszerre egzotikus és ismerős a magyar konyhából. Az omlós tészta a klasszikus kurabiye-világot idézi, az illatos, fahéjas-almás töltelék viszont a magyar konyha felé kacsint – eszünkbe juthat róla az almás pite, az almás papucs vagy bármelyik, a gyerekkorunkat idéző almás süti. A különbség az apró részletekben rejlik: a tészta állagában, a fűszerezés arányaiban, a formázásban és abban, ahogyan az egész süteményt „porcukorfelhő” koronázza meg.

Az elmalı kurabiyét Törökország-szerte számtalan módon készítik és formázzák: vannak kifli alakú, tekert, batyus vagy kisebb, linzerszerű, töltött változatok is. Közös bennük, hogy viszonylag kevés alapanyagból, rövid idő alatt összeállíthatók, és másnap is finomak – már ha marad belőlük. Így nemcsak délutáni teázások vagy vendégségek ideális szereplői, hanem ajándéknak is tökéletesen működnek egy szép dobozba rendezve.

Hoozávalók a tésztához:

A tetejére
* porcukor

2. Amíg a tészta hűl, meghámozzuk és lereszeljük az almákat, majd hozzákeverjük a cukrot. Pár perc múlva, mikor levet ereszt, kinyomkodjuk, hozzáadjuk a fahéjat és a diót, aztán egy kis edényben forrásig melegítjük, majd alacsony lángon elpárologtatjuk a levét. (Nem jó, ha a lé benne marad, mert eláztatja a tésztát.) Ha elpárolgott a leve, félretesszük, hogy legyen ideje hűlni.

3. Elővesszük a tésztát: egyenletes vastagságú hurkát formázunk belőle, majd öt, nagyjából egyenlő részre osztjuk, és cipókat készítünk belőlük. Minden cipóból 8 darab kurabiye – összesen tehát 40 sütemény készül. Ezt úgy érjük el, hogy a cipóból két mutatóujjhossz (17-18 cm) átmérőjű kört formázunk egy lisztezett felületen, sodrófával – a szélét közben formára igazgatjuk, hogy meg tudjuk tartani a szabályos köralakot. Utána a képen látható módon 8 egyenlő cikkre osztjuk.

5. 170 fokra előmelegített sütőben 20 perc alatt készre sütjük. Kihűlés után porcukorral díszítjük.