2024.07.04. | Nagyillés János
Édesség csirkehúsból? Miért ne! Nagyillés János ezt a kissé formabontó receptet teszi közkinccsé a Török örömök sorozat 32. részében. Íme a csirkemellpuding, vagyis a tavuk göğsü tatlısı…
Az arab és a perzsa konyha egyaránt ismer csirke-, illetve bárányhúsból készült desszerteket – egyes fajtáikat még a középkori Európában is készítették (blancmange), csak az étkezési preferenciák változása során a hús lassacskán kikerült belőle. Az oszmán konyha több forrásból is átvehette, állítólag II. Mehmed egyik kedvence volt.
Hozzávalók:
- fél csirkemellfilé
- 1,5 dl rizsliszt
- 1,5 dl búzaliszt
- 2 dl cukor
- 2 liter tej
- 1 kávéskanál só
Elkészítése:
A csirkemellet a desszert tervezett megvalósítása előtti napon megtisztítjuk, lehártyázzuk, majd tiszta vízben feltesszük főni. Nagyon fontos, hogy a húsnak teljesen el kell veszítenie a csirkeszagot. Ennek érdekében legalább négyszer cseréljük le a főzővizét, és amikor megfőtt, egy éjszakára tegyük a hűtőbe, tiszta vízbe áztatva.
A csirkemellet másnap kivesszük a vízből, szárazra töröljük, majd vastagabb sodrófával többször áttörjük, hogy a lehető leginkább pépes állagot kapjuk. A húspépet ezután tiszta, hideg vízbe tesszük, hagyjuk állni 30 percig, majd átszűrjük egy sűrű szitán, és hagyjuk a szitában csepegni, míg a puding elkészül.
A kétféle lisztet a 2 liter tej egy részével simára keverjük. (Ügyeljünk, hogy csomómentes legyen, fakanál helyett használjunk habverőt, és a tejet lassan, fokozatosan adagoljuk a liszthez.) A többi tejet feltesszük melegedni, és valamivel a forrás előtt belekeverjük a lisztes keveréket. Mihelyt besűrűsödik, hozzáadjuk az időközben lecsepegtetett csirkemellet, és közepes lángon, erős fém habverővel folyamatosan keverve körülbelül 10 percig főzzük tovább a húst a pudingban. A végén hozzáadjuk a cukrot és a sót, majd 1-2 percig tovább keverjük.
Ezután megfelelő méretű jénaiba vagy tepsibe öntjük, gazdagon megszórjuk őrölt fahéjjal, majd hűtőben megdermesztjük. Hűtés után szeletelhető, a szeletek szedőlapáttal tálalhatóak.
Fotó:
Nagyillés János