Vissza
Franc & Franc kóstolónap 2022
2023.02.08. | Vargha Márk
A Franc & Franc konferencia másnapján minden évben kóstolónapra hívják a borkedvelőket a villányi borászok. A feladat egyszerű: szinte az összes piacon lévő villányi franc megkóstolása. Hát csoda, ha a nap vége felé már kicsit emelkedett a hangulat?
A Franc & Franc konferenciát követő szombat reggel 270 vendég gyülekezett Villány egyik végében, a Jammertal Birtok többszintes fogadóépületében. Karszalagosztás, kávé, és irány a pinceszint. A hatalmas csarnokban isteni aszalt paradicsomos, rozmaringos focacciával és friss vízzel alapoztunk.
Közben megkaptuk a legfontosabb információkat: öt helyszínen több tucat pincészet franc-jai várnak ránk a nap folyamán. Öt csoportra vagyunk osztva, ez öt buszt és a hozzájuk tartozó ötféle színű karszalagot jelent. A fő szabály: nincs egyéni út, a csoport együtt mozdul, és addig nem indul a busz tovább a következő helyszínre, míg nincs a fedélzetén mindenki, akinek ott kell lennie.
Bock József köszöntő szavai után minden csoport élére állítottak egy helyi embert, aki koordinálta a „vonulás” minden fontos mozzanatát. A nevek elhangzásakor fel-felhangzó üdvrivalgások jelezték, hogy sok a visszatérő vendég.
1. megálló: Kisjakabfalva
Bár Villányban, Villánykövesden, Palkonyán és Pécsdevecseren jártam már, a borvidék e bájos falva kimaradt. Pedig már csak a Jackfall birtokközpontja, egy gyönyörű sváb ház miatt is érdemes végigmenni a – szégyenszemre – elég rossz minőségű műúton. Benn ropogott a tűz a kandallóban, s három szobában álltak a borászatok képviselői: Bakonyi Péter Pincéje, Günzer Családi Birtok, Lelovits Tamás Pincészete, Mokos Pincészet, Vylyan Szőlőbirtok és Pincészet, El Enemigo Wines (Argentína).
Kóstolás, friss levegő, kóstolás, egy kis házi péksütemény, megint kóstolás… Ez volt a rutin itt, majd a következő négy helyszínen is. Talán itt, az első stáción kóstoltam a legjobb borokat. Bakonyi Péter előző nap is bemutatott 2020-as bio classicus franc-ján kívül nagyon szerettem a két Jackfallt is. A 2017-es classicus kategóriás szerepelt csak hivatalosan a programfüzetben, ezt 18 hónapig érlelték. De meglepetésként kóstolhattam a 2016-os premium kategóriásat is, mely negyedtöltésű hordóban pihent 25 hónapon át.
Az argentin El Enemigo 2018-as évjáratú és 8% malbec is díszíti, 16 hónapos hordós érlelést kapott, a mennyiség ötöde francia hordósat.
A Vylyan franc-jai közül az amforásat sajnos nem kínálták, a két hordós premiumot a 2017-es és 2018-as évjáratból viszont igen. A legmélyebb persze a harmadik tétel, a super premium kategóriás 2017-es Mandulás volt.
Ebéd, azaz borjúpörkölt és desszert következett a Fülemüle Csárda fedett csarnokában, ahol előttünk már egy másik csoport elkezdett étkezni, s még be sem fejeztük, már a sarkunkban volt a következő. Hihetetlenül simán ment minden, szervezők és vendéglátósok összehangolt munkáját figyelhettük meg, az előző nap után ismét csak profizmusról tudok tehát beszámolni.
2. megálló: Günzer Tamás Pincészete
Fritsch Pince, Ipacs-Szabó Birtok, Jammertal Birtok, Jekl Pincészet, Koch Csaba VinArt Pincészet, Tajna Vineyards & Winery (Szlovákia). A falatkák itt voltak a legkülönlegesebbek. A házigazda előző nap Franc du Monde nagydíjat kapott 2019-es Bocor Cabernet Franc-jából többen többször is repetáztak, így tettem én magam is. Készítője így vall róla: „Kiváló termés az általunk nagyon ígéretesnek tartott Bocor-dűlőből, mely egy magasan fekvő, tereprendezett, három oldalról védett katlan. 24 hónapot érleltük új, 225 literes barrique hordóban. Lehengerlő illatában csokoládé, frissen pörkölt kávé, aszalt meggy és áfonya érződik. Vastag textúrájú, hosszú vörösbor.”
Büszkeséggel került ki az előző nap átvett érem a Fritsch Pince asztalára is, mely – lévén classicus kategóriás – más világot képvisel, de szintén jó volt inni. Mivel épp Közép-Amerikában tartózkodott, nem tudtam személyesen gratulálni Ipacs Szabó István tételeihez, melyek szintén nagyon elnyerték tetszésemet.
3. megálló: Gere Attila Pincészete
A buszon a nagyobbrészt egymást ismerő és nem először kóstolónapozó társaság hangulata ekkor már magasra hágott, mégis fegyelmezetten foglalta el a helyét mindenki arra a pár percre, míg járművünk átállt az út túlsó oldalára, Gere Attila Pincészetéhez. Belépve a házigazdákon kívül az Agancsos Pincészet, a Blum Pince, a Csányi Pincészet, Riczu Tamás Borászata és a Havas & Timár Pincészet (Eger) asztalai fogadtak bennünket. Az egyébként jó minőségű falatkák elkészítése itt nagy sietségben történhetett, meglepő volt a színvonalas éttermet is működtető házigazda pincészettől, hogy a vaj vagy a körözött három pöttyben jelent meg a kenyérszeleteken.
A Havas & Timár népszerűségének két oka volt a közönség körében. Az egyik a Franom 2018. Havas Balázs így mutatta be a bort: „Nagyon komoly évjárat, hibátlan alapanyagokkal. Alacsony tőketerhelés, fenolosan teljesen érett, barna maggal rendelkező szőlő. Kézi, ládás szüret. A pincéhez szállítás után a szőlőt feldolgoztuk. Az erjesztés nyílt tartályban, kézi csömöszöléssel, 22-23 °C-on, öt hét alatt ment végbe. A folyamat közben az almasavbontást is elvégeztük. Préselést követően az újbort ülepítettük, majd a színbort hordóba fejtettük. Az érlelés új és használt barrique hordóban történt, 20 hónapon keresztül. Szűretlenül palackoztuk.” A népszerűség másik oka a Franom White 2021. Ismét a borász szavait idézem: „Az első szakmai kísérletezgetés azzal kapcsolatban, hogy miként tudok kék szőlőből fehérbort készíteni. Aszályos év, egy kis jégkárral megspékelve, de egészséges az alapanyag, amit ládába szüreteltünk. A pincéhez szállítás után azonnal, egész fürtösen a présbe borítottuk, így kíméletesen és minimális színanyag-kioldódás mellett tudtuk kipréselni. A mustot tartályban ülepítettük, majd használt 500 literes hordóban erjesztettük. Az erjedés nagyon lassan, vontatottan, négy hónap alatt zajlott le. További érlelést követően készre kezeltük, palackoztuk.” Számomra a legérettebb és legkedvesebb bor volt ez mind közül, azonnal bevásárlólistára is került.
A buszon a negyedik állomás felé immár többedszer hangzott el a cappella teli torokból Korda György gigaslágere, a Reptér. A hangulat tehát egyre emelkedettebb. Az utasok – mivel nem volt a homlokomra írva, hogy sajtósként vagyok ott, és éberségemet az utolsó kóstolt tételig őriznem kell, valamint egy privát borvacsora vár még rám – elneveztek „köpős gyereknek.”
4. megálló: Bock Pincészet
Majdnem sötét volt már, mikor leértünk a híres, mindig lenyűgöző rendezvényterembe, ahol körben Gere Tamás & Zsolt Pincészete, Maczkó Róbert Pincészete, a Ruppert Borház, a Polgár Pincészet és a Streit-Zágonyi Borászat képviselői várakoztak, hogy megmutassák franc-jaikat. Itt lehetett megkóstolni a Franc du Monde verseny aranyérmes borait is. A házigazda nagyon koncentrált premium és super premium borai hozták az összetéveszthetetlen karácsonyi fűszeres világot, rajtuk kívül nagyon ízlett még Ruppert Ákos Diósviszlón termett szőlőből készült 2018-as, selymes érettséget mutató franc-ja is.
5. megálló: Sauska
Újabb megvető tekintetek utastársaimtól, a fedélzeten újabb ércesen zengő Reptér, majd következett a finálé a Sauskában, ahol Kiss Gábor, a Szemes, a Tiffán’s, a Rejiji Wines és a Vinatus volt jelen. Színvonalban az egymáshoz legközelebb álló kínálat az összes helyszín közül, de talán a két Rejiji nyújtja a legnagyobb élményt. Még sosem kóstoltam a finn–magyar kooperációban működő vállalkozástól semmit, de most a jóféle vörös párosból háromszor is repetáztam (és nem köptem). A pult mögött álló Reijo Itkonen hideg tekintettel töltött, a 2017-es premium no meg a 2016-os super premium mégis nagyon melegített, lelkileg is.
Kiss Gábor borászi kiválósága a Bocor-dűlőből szüretelt fürtökből származó 2020-as Code-ban most is megmutatkozott, de a címkén maga jelzi angolul: sokára kerül a csúcsra a palack tartalma.
Konklúzió
A kóstolónap szortimentjét szakmai zsűri állította össze, így még csak közepes borokkal sem találkozhattam. Viszont az is egyértelmű, hogy a legtöbb bornak idő kell még, így ebben a cikkben végletekig szubjektíven és bevallottan szigorúan azokat emeltem ki, melyek tanninjait kereknek találtam. Piros és fekete bogyók aromáját szerettem volna elraktározni emlékeimben, de bizony volt, hogy szárított a csersav, vagy gyümölcs helyett frissen vágott tűzifába „haraptam.” Egy azonban biztos: a Franc & Franc kóstolónap olyan jól szervezett és annyiféle villányi stílust és színt mutat meg pár óra alatt, hogy egy hazai érdeklődő borfogyasztó (és barátai) bakancslistáján kétség nélkül helyet érdemel.
Ráadásul itt komoly esélye van az embernek olyan vidám társaságba keveredni, hogy a szaglóhámján és az ízlelőbimbóin kívül a hangszálait is kipróbálhatja, ha éppen jólesik…
Megjegyzés: a kóstolón a Pécsi Borozó vendégei voltunk. Köszönjük a lehetőséget!
Fotó:
Vargha Márk
