Vissza
Borcsodák Argentínából
2024.06.26. | Vargha Márk
Az argentin Trapiche büszkeségei kerültek terítékre nemrég a Veritas Borkereskedés szakmai kóstolóján. Vargha Márk beszámolója szerint a résztvevők egyik ámulatból a másikba estek…
Az argentin borágazatról
Az argentin borágazat története a 16. században kezdődött, amikor a spanyol hódítók szőlőtőkéket hoztak az országba. A bort ebben az időszakban misék kellékeként használták. A 19. században európai bevándorlók – különösen olaszok és franciák – új szőlőfajtákat és borkészítési technikákat honosítottak meg, ami jelentősen fellendítette a területet. Az 1990-es években a borágazat jelentős modernizáción ment keresztül, beleértve a technológiai fejlesztéseket és a minőségellenőrzés javítását, ami lehetővé tette a nemzetközi piacra lépést. Ma Argentína a világ ötödik legnagyobb bortermelője. Az itteni malbec kékszőlő-fajta világhírű, és ezzel összefüggésben a körülbelül 150 ezer hektáros Mendoza régió nevét is egyre többen ismerik, bár fontos megjegyezni, hogy egyrészt nem ez az egyetlen prémium kategóriás régió az országban, másrészt maga is öt – nem éppen kicsi –, különböző földrajzi adottságú alrégióra oszlik.
Az argentin boripar – a hatalmas mennyiség miatt nem túlzás így nevezni – jelenkori sikerei közé tartozik a növekvő, különösen az Egyesült Államokba irányuló export, valamint az a rengeteg nemzetközi elismerés, amit az itteni borok kapnak. Az argentin borok versenyképes áron kínálnak kiváló minőséget. A fenntarthatóság és az organikus termelés – a globális trendekhez igazodva – egyre nagyobb szerephez jut.
Az Andok hatalmas hegyvonulata megakadályozza az óceán felől érkező, csapadékot hozó légtömegek bejutását Argentínába, így a szőlő szinte „sivatagi” körülmények között nő. Engedik az öntözést, amelyhez a szükséges vizet az olvadó hótömegek gleccserei és a lezúduló vízfolyások biztosítják. A szőlőültetvények nagyon magasra, akár 3000 méter tengerszint feletti magasságba is felnyúlnak, így itt találhatóak a világ legmagasabban fekvő szőlőskertjei. Az éghajlatváltozás a szőlőtermesztésre itt is hatással lévő kihívás, ám a gazdasági instabilitás és az infláció szintén növeli a termelési költségeket és nehezíti a hosszú távú tervezést. Ma Argentínában feladatként mutatkozik az infrastruktúra fejlesztése – beleértve az utak és a szállítási hálózatok javítását –, valamint a fenntartható vízgazdálkodás meghonosítása.
A Trapiche-ról
A borászatot 1883-ban alapították Mendoza Maipú nevű alrégiójában, egy vasútállomás mellett. Ez kitűnő döntésnek bizonyult a könnyebb szállítás okán, s ennek is köszönhető, hogy a kis családi vállalkozásként indult pincészet mára Argentína legnagyobb borászatává nőtte ki magát. A feldolgozott alapanyag körülbelül 6650 hektárról származik, s ennek csupán nagyjából hatoda a borászat tulajdona. A Trapiche volt az első az országban, ami exportpiacot épített ki, és már nagyon korán a minőségi borkészítésre összpontosított. Az 1980-as években az elsők között importáltak francia tölgyfa hordókat, és már az 1990-es években korszerű európai szőlőfajtákat használtak. 1983-ban, a borászat 100. évfordulójának megünneplésére dobták piacra Argentína első ikonikus borát, a Medallát. Ez cabernet sauvignon, malbec és merlot házasítása volt, (akkor) 45 éves tőkékről. A 850 méteres tengerszint feletti magasságú agyagos és kavicsos talajon különösen jól érezték magukat, és szép termést adtak ezek a kékszőlő-fajták. Az eredmény: koncentráció, struktúra és sűrűség a palackokban.
A cég azonban nem ült rá a babérjaira: folyamatosan új utakat keres. A syrah, a bonarda, a pinot noir és a chardonnay fajtákból is igyekeznek minél jobb borokat kihozni. A Trapiche 2008-ban elsőként készített és hozott forgalomba Iscay márkanéven egy cabernet franc és malbec házasításával készült bort, ami azóta is töretlenül sikeres. Mendozán belül egy másik, még magasabban fekvő alrégió-csoportosulásba, az Uco-völgybe is telepítettek szőlőt, sőt alapos kutatások után az Atlanti-óceántól néhány kilométerre, Buenos Aires külső részére is, mintegy 30 hektárra. Hogy miért? Mert hűvös éghajlaton és löszös talajon is ki szerették volna próbálni tudásukat. A projekt eredményét a Veritasban nem kóstoltuk, de a hírek szerint bejött az elképzelés.
Kóstoló a Veritasban
A rendezvény előadója – az előző alkalomhoz hasonlóan – Kovács Tibor nemzetközi bortanácsadó volt. A „közönség” soraiban láthatóan mindenki nagy örömmel és várakozással tekintett a felsorakozott palackokra. Az gyorsan kiderült, hogy a meghívottak az „eredeti” termőhely, a francia Cahors és a fajtának világhírt hozó argentin Mendoza malbec-stílusa közül egyértelműen az utóbbi hívei. Előbbi hűvösebb, gyógynövényesebb, grafitosabb, sötét bogyós gyümölcsei pedig fanyarabbak. Utóbbi érettebb és gyümölcsösebb, egyszóval melegebb karakterű, sőt melegítőbb, mivel általában az alkoholtartalma is magasabb – és úgy tűnik, ebben a körben legalábbis, népszerűbb. Azt kijelenthetem, hogy az általam eddig fogyasztott malbec-ekhez képest szintlépést jelentett a Trapiche portfóliójának az eseményen bemutatott része.
Mi került a poharakba?
1. Oak Cask Range Malbec 2023
„Na ne! Rögtön a legjobbal kezdünk?” – cikázott át többünk fején a gondolat. A termékpiramis alján lévő, a legszélesebb közönségnek szóló malbec rögtön elkap és nem ereszt. Széles gyümölcsösség, főleg érett szilva, gondosan adagolt „díszítőelemek”: füst, vanília. Hihetetlenül harmonikus, abbahagyhatatlan, ár-érték aránya verhetetlen.
2. Medalla Malbec 2021
Közepes árfekvés, gazdagság illatban és ízben, csupa-csupa erő, ahogy egy ikonhoz illik. Érződik, hogy öreg tőkéken termett a szőlő. A tökéletes harmóniához picivel kevesebb tannin kellett volna csak.
3. Icono Iscay 2019
Hozza a franc és a malbec minden szépségét, nem véletlenül sikeres házasítás. Ünnepi ételekhez tudom elképzelni, méghozzá olyanokhoz, amiben van fekete olíva. Ugyanis a bor ízében az is megjelenik az ibolya és az aszalt áfonya mellett. No meg egy kis dohány is bekúszik. Hmm… Lehet, hogy mégis az ünnepi vacsora legvégén, lassan, magában lenne élvezetesebb? James Suckling mindenesetre 98 pontot adott rá.
4. Malbec Single Vineyard Ambrosia 2018
Áfonya, medvecukor, grafit. A cahors-i testvérhez stílusban a legközelebb álló. Kevesebb elégedett csettintés hallatszott a teremben, de bárki elfogadta volna a jelenlévők közül, bármilyen alkalomból.
5. Malbec Single Vineyard Coletto 2018
A szép szerkezetben és a lecsengés hosszúságában nem különbözik az Ambrosiától a Coletto-dűlő eme csodája, de édeskésebb, vaníliásabb, kedvesebb annál. Nekem a személyes kedvencem.
6. Malbec Single Vineyard Orellana 2017
Gyógynövények, pici szarvasgomba és finom balzsamecetesség. Egy harmadik dűlő, egy harmadikféle karakter. Ez is kiváló. Milyen jó, hogy lehet választani! (S milyen jó, hogy itthon is vannak, akik hasonlóan gondolkodnak és cselekszenek, például Sebestyénék az Iván-völgy–Görögszó–Porkoláb bikavértrióval!)
7. Malbec Coletto 2014
Él, virul, gyönyörű. Egy tízéves borban mindig megkapó az elevenség. Ebben is. Kellemesen savas, érett szeder adja a korty lendületét, fáradtságnak nincs nyoma, többek szerint fiatalosságával „lenyomta” 2017-es „kisöccsét.”
Összegzés
Próbából egy kartonnal vettem az alap Oak Caskból, az egyik palackot kibontottam négy barátomnak egy privát borvacsorámhoz. Még az is rendelt utána belőle rögtön két palackkal, aki csak nagyon ritkán fogyaszt bort, pláne vöröset. A ’17-es Collettót egy másik baráti társaságban fogyasztottuk el: komoly bor, komoly beszélgetésekhez illik. Konklúzió: a Trapiche-malbec-ek ellenállhatatlanok. De hát ki akarna ellenállni?
Fotó:
facebook
Vargha Márk
