Villányi Aranykóstoló

Kezdjük Villánnyal!

Az elsők között érkeztem a szinte még kihalt Stefánia-palotába, ami méltó helyszín volt a rendezvényhez és annak kínálatához is. „Utazásomat” Villány egyik csillagánál, Gere Attila Pincészeténélkezdtem, és ennél jobb bevezetőről nem is álmodhattam volna.

Egy nagy potenciállal bíró, a rhône-i világot nagyon pontosan megidéző syrah (2019), majd egy kökényesen fanyar, pazar tempranillo (2020), aztán egy Csillagvölgyben szüretelt, már most a csúcs közelében járó cabernet franc (2018) került a poharamba. A sort a pince slágertermékének legújabb évjárata, a mindig, így most is ígéretes és nem mellesleg országszerte híres Kopar (2019) zárta.

A Blum Pince 2018-as premium cabernet franc-jába szépen integrálódott a hordó, finom édesfűszerességet hoz ízben, de a Francz Cuvée, ami 50-50% sauvignon és franc, szintén jól sikerült tétel. Mindkettő alkoholtartalma 14,5%-os, de olyan frissek a savaik, hogy ez észrevehetetlen. Bevallom, még sosem kerültek a kosaramba Blum-borok, de ez mostantól egészen biztosan megváltozik.

Kitérő Palkonya felé

A palkonyai Mokos Pince borait sok-sok évvel ezelőtt kóstoltam, hiszen az Ördögkatlan Fesztivál kiemelt helyszíneként lehetetlen volt kikerülni. A fejlődés számomra egyértelmű, ez pedig most négy tételben mutatkozott meg.

A RedY nevű könnyű vörös közösségi házasítás egy példányához volt először szerencsém. A 62,5% portugieser, 24% kékfrankos és 13,5% cabernet sauvignon összetételű cuvée jól csúszott. A pincészet képviselőjétől megtudtam, hogy a RedY-stílus „beállt”, a borászok értik, hogy mit kell elérniük, a gasztronómia egyre inkább értékeli, a fejlődést már csak volumenben kell mérni.

Következett két cabernet franc 2017-ből: a premium kategóriájú feszesebb, a super premium kategóriájú ugyanebből az évből lágyabb gyümölcsösséget hozott. Nehéz lett volna dönteni, mindkettőnek lenne helye kedvenceim között ebből a fajtából.

Két évet volt hordóban az M Cuvée, mely egy 55% cabernet sauvignon, 35% cabernet franc és 10% merlot összetételű bordói házasítás. Érett lekvárosságával fokozta addig sem borús hangulatomat.

Mesterkurzusok

Sok ismert termelő neve csábított, ám a szervezők invitálására a különterembe siettem, ahol egymás után két kitűnő mesterkurzus vendége voltam.

Mi fán terem a graševina?

Elsőként a Villányhoz legközelebbi külföldi borvidék, az Eszéki képviseletében Damir Zrno mutatott be öt olaszrizlinget, azaz graševinát. A fajta népszerű horvát barátainknál is, az ország szőlőterületeinek 28%-án van telepítve. Aki azt hiszi, hogy erről az itthon is népszerű és szinte minden borvidékünkön termelt fehér fajtáról nem lehet újat mutatni, téved. A Gerštmajer, a Belje, a Kalazić és az Antunović pincék, valamint az Erdődi pincetársulás (Erdutski podrumi) egy-egy tétele a résztvevők számára új távlatokat tudott nyújtani.

Volt itt az itthon megszokottat képviselő, friss, ropogós, mandulástól az érett citromos-narancsoson át az ásványos-édesig (utóbbinak a késői szüret az oka) sokféle jó olaszrizling. Ráadásul bepillanthattunk a borvidék rendezvényeinek hangulatába is: Wine & Walk májusban, Wine & Bike szeptemberben, Vinski Bormaraton. A kóstoló nálunk betalált: a jó illatoktól, zamatoktól meg a hívogató diaképektől kedvet kaptunk, hogy valamelyiken részt vegyünk jövőre.

Horkay András és a RedY

Ahogy Villányba is rögtön visszavágytunk, miközben a Horkay András által válogatott és prezentált vörösborsor elemeit kortyoltuk a második mesterkurzuson. Két jó ivású RedY-vel indult a vetítéssel segített bemutató. A 60%-nyi portugieserhez a Csányi Pincészet 2021-esében 30% blauburger és 10% syrah; Gere Tamás és Zsolt 2021-esében pedig 40% kékfrankos társul.

Horkay „tanár úr” elmondta, hogy RedY-t továbbra is hiába keresünk a kereskedelemben, ugyanis „háznál” el tudják adni az összeset a pincészetek, vannak ugyanis számosan étteremtulajdonosok és egyéni fogyasztók is, akik kifejezetten ezt keresik. A siker tehát vitathatatlan. Villány másik emblematikus bora következett ezután: a villányi franc, a tematikus konferenciáról jól ismert tudnivalókkal és négy pincészet, a Jackfall, a Jammertal, a Bock és a Vylyan remekeivel.

Izgalmas eszéki borok

Mivel a mesterkurzus után kíváncsi lettem, hogy az olaszrizlingen túl mit tudnak az eszékiek, a horvát közösségi standhoz siettem, ahol minden egyes tételt megkóstoltam. Nem csalódtam, számtalan finom vagy legalábbis izgalmas ital került a poharamba. A Josić pincészettől előbbire a 2018-as merlot, utóbbira a 2021-es maradék cukros (!) sauvignon blanc említendő példaként. Mindenesetre az Eszék környéki szőlőterületekre látogatást illető elhatározásom csak megerősödött.

Jackfall Grand a végére

Mivel addig csak a földszinten barangoltam, adta magát, hogy ezt a Borjourt az emeleten fejezzem be. A Jackfall kétféle chardonnay-ja éppoly méltó zárása volt (nem kellően hosszú) ott-tartózkodásomnak, mint az 51% portugiesert és 49% kékfrankost egyesítő RedY-je. (Korábban kadarkát is töltöttek a palackba, melyet mostanra elhagytak.) A 2017-es cabernet franc „ágyazott meg” a nagy finálénak. Nagy a bor neve is: Grand, méghozzá 2012-ből. Egy 10 év elteltével is vibrálni képes robusztus sauvignon-merlot házasításról van szó. Hogy én ezt miért nem kóstoltam eddig?

Ha nem is jutunk el kedvenc pincéinkbe annyiszor, ahányszor szeretnénk, vagy nincs elég szabad alkalmunk ismeretlen pincéket felfedezni, s hozzá a gasztronómia áldásait fogadni, azért jó, hogy Budapesten, egy elegáns belső térben valamit mégis kaphatunk néha belőlük. A Borjour szervezői pedig törekszenek arra, hogy ez a valami – legyen szó fajtákról vagy vidékekről – mindig a lehető legjobb legyen. Így volt ez most is. Köszönet érte!