Madrid – a múzeumok városa
Azt is imádom itt (és ez így volt Valenciában is), hogy ugyan péntek-szombaton beindul a buli esténként, a következő nap reggelén már takarítják is az utcákat.
Vasárnap is erre ébredtem, majd mielőtt komolyabb programba kezdtem volna, ellátogattam az El Rastro bolhapiacra. Ez a hely csak vasárnap délelőtt 9 és délután 3 óra között működik. No, itt megint jól belefutottam a tömegbe, bár ennek legalább volt egy jó kis mediterrán feelingje…
A hétköznap normális utcaként funkcionáló helyeket megtöltötték az árusok, a vásárlók és a bámészkodók, a piacon kívül eső részen pedig régiségboltok, kávézók, bárok tucatjával találkoztam. Az asszonyaikra várakozó férfiak egy külön lépcsősoron múlatták az időt.
Nem bírtam túl sokáig a forgatagot. Egy kis csöndre vágytam, így kijjebb mentem a belvárosból, a vasárnap egész nap ingyenesen látogatható Sorolla múzeumba. A valenciai származású impresszionista festő, Joaquín Sorolla gyönyörű festményeit – a művész halála után – özvegye a múzeummá alakított házukban állította ki. Nagyon szeretem az ilyen közeget, valahogy sokkal jobban enged kapcsolódni a művésszel és a munkáival. Korábban Dalí háza is lenyűgözött Port Lligatban, és most ugyanígy élveztem Sorolla egykori lakhelyét is…
A múzeumokról egyébként érdemes tudni, hogy a legfontosabbak bizonyos napokon vagy napszakokban belépődíj nélkül fogadják a látogatókat. A több mint hétszáz festményt bemutató Thyssen-Bornemisza múzeum például hétfőn déltől délután négyig ingyenes. Igaz, hogy ilyenkor mindig többen vannak, de ha valaki szívesen nézegeti Dürer, Caravaggio, Pissarro vagy Vincent van Gogh műveit, itt a helye.
A Reina Sofia múzeum a spanyol kortárs művészet remekeit mutatja be a 20. századtól napjainkig. Itt vannak egyebek között Picasso, Dalí és Miró alkotásai, sőt Picasso Guernica című monumentális műve is, amely a háború borzalmait ábrázolja. A múzeum kedden zárva tart, de hétfőtől szombatig este hat és nyolc között, valamint vasárnap fél kettő és negyed három között belépődíj nélkül látogatható. Így akár több napon keresztül vissza-visszatérhetünk az ingyenes időszakban.
Az igazi csemege a Prado, a spanyol művészeti alkotások legjelentősebb kiállítóhelye vasárnap délután öt és este hét, a hét többi napján este hat és nyolc között látogatható szabadon. Itt olyan festők felbecsülhetetlen értékű műveit találjuk, mint Goya, Velázquez, Rubens, Tiziano, Rembrandt vagy El Greco.
A délután hátralevő részét a királyi palotánál, az Almudena katedrálisnál és a Plaza Mayor környékén töltöttem. Ottjártamkor sajnos a királyi palota nem volt látogatható, az eklektikus stílusban épült katedrális pedig nem tartozott a kedvenceim közé. Szívesen bementem volna viszont a Plaza Mayor mellett található Mercado San Miguelbe, vagyis a belvárosi piacra, de sajnos akkor még az is zárva volt. Most már újra kinyitották, úgyhogy ezt a két helyet még biztosan megnézem, ha legközelebb visszatérek.
Gergely Györgyi útinaplójának előzö részei Valencáról szólnak:
1. Valencia, az élhető város
2. Valencia, a parkok városa
3. Lassulás Valenciában
4. Búcsú Valenciától
