És kész!
Robi lett „az év szüretelője”!
Pukkant a Szentesi József–Variszkusz koprodukciós rajnai pezsgő, leszedtük az utolsó fürtöket is. Megvendégeltük a barátokat, akik segítettek; ez alakult ki nálunk, szüretek után a feldolgozásra koncentrálunk, nem tudunk vendéglátók lenni, így a legvégén mulatunk együtt. Ki kell emelnem itt nagyszerű barátunkat, Robit, aki elnyerte „az év szüretelője” vándorkupát. Rajta (is) nagyban múlt a szezon sikere.
Füles elveszett, de megkerült!
A feleségem kiváló gulyást főzött a bográcsban, Zolival borkóstolót improvizáltunk, 6-8 gyerek – nagyrészt lányok – békés egyetértésben csépelte egymást. A kutyánk közben megpattant otthonról egy csapat kiránduló fiatallal, akik varázslatos módon kiderítették, hogy a miénk. Ezúton is hála és köszönet nekik, sok bánatot spóroltak meg egy nyolcéves kislánynak. Fülest végül este, Pákozdon kaptuk vissza, bejárta a Velencei-hegységet a srácokkal, és másnap – magához képest – egész nyugodt volt.
9 tonna szőlőből 5000 liter bor
A buli tehát jól sikerült, és összességében a szüret is. Hirtelen, fejben számolva nagyjából 9 tonna szőlőt dolgoztunk fel, amiből körülbelül 5000 liter bor készült-készül, hiszen az erjedés még zajlik. Izgalmas időszaknak nézünk elébe; a pincében hétről hétre változnak a borok, szégyenlősen fel-fellebbentve a fátylat majdani önmagukról. Fejteni sokat fogunk mostanában, ezzel választva el az újborokat az erjedési seprőtől. A pincén kívül pedig beköszönt a kóstolószezon: ilyenkor van időnk eleget tenni a felgyűlt felkéréseknek, találkozni borissza barátainkkal, és nem csak mi tartunk – megyünk is kóstolni, hiszen rengeteget tanulhatunk ebből.
Kóstoljatok ti is, a legközelebbi találkozásig jó borokat kívánunk!
Ui.: az elmúlt két hónapban velünk szüretelő barátainknak és családjainknak pedig puszi, pacsi, nagy ölelés. Köszönjük!
