Szüret élesben

Elkezdődött. Egy kispince életében ez a legstresszesebb időszak. Ideális érettségnek, megfelelő időjárásnak és jó szüretelőcsapatnak kell egy helyen, egy időben összejönni. A szüretelők a mátrix alapkövei. Nálunk minden esetben barátok és családtagok jönnek, és ezért nem lehetünk elég hálásak. Minden szőlőt válogatva szedünk, az instrukció: azt tedd a ládába, amit szívesen meg is ennél! Így nem kell ülepítenünk, mustot tisztítanunk, és úgy általában bármivel trükköznünk. Az egészséges szőlőből tiszta bor lesz. Hogy ezért mit kell tenni? Íme:

A válogatott szőlőt a ládákból a zúzó-bogyózóba öntjük. A ¾-ig töltött tartályokra rátesszük a fedelet, a légrést szén-dioxiddal töltjük fel, és várjuk, hogy beinduljon az erjedés. Fehéreknél is áztatunk – ez tarthat néhány órától akár több napig –, a kék szőlőnél hasonlóan; a rozé 12 órát, a kadarka-csóka akár 3 hetet tölt héjon.

Ilyenkor szó szerint álmunkban is szüretelünk. Ma például rég nem látott barátokkal találkoztam, és kicsit feszengve, de udvariasan megkértem őket: ugyan jöjjenek már velem, szedni kéne a kékfrankost! Verejtékben úszva ébredtem…

Minden nap van dolog a pincében. Reggel-este csömöszölés, az erjedő tételek hőmérsékletének ellenőrzése, szaglászás, kóstolás. Időnként a kierjedt tételek préselése, fejtés, takarítások, a másnapi szüret előkészítése. És persze elromlik a mosógép, vizsgáztatni kell az autót, táncfellépése van a gyereknek, C-vitamin kell a patikából… Szóval, a hétköznapok próbálnának párhuzamosan zajlani.

Igazi erőpróba ez, az izmok, az idegek, a koncentráció, az empátia és a barátság próbája. De eddig is sikerült, most is fog. Kösz, családjaink és barátaink, hogy ilyenkor is elviseltek, sőt támogattok minket!

A következő részben megírom kőkorszaki technológiánk önigazolását, avagy „miért jobb a vödör a cefreszivattyúnál”.

Nektek és magunknak is napsugaras őszi napokat kívánunk!