Vissza
Oázis a Bérkocsisban
2023.01.05. | Fórizs Dániel
Afrikai büfé & bár – hirdeti a felirat egy bérház falán, a budapesti 8. kerületben. Bent családias a hangulat, és a zanzibári tulajdonos örömmel segít a választásban. Fórizs Dániel vacsorázott náluk…
A spontaneitás és az újszerűség utáni vágy – erre a két dologra volt szükségem, hogy elkeveredjek a nyolcadik kerület közepén található Afrikai büfébe, aminek elsőre szokatlan elhelyezkedésében és egyszerű nagyszerűségében rejlik a varázsa.
Hemi birodalma
.jpeg)
A Rákóczi térről csak egy félfordulat a Bérkocsis utca torkolatánál fellelhető nem mindennapi vendéglátóhely, aminek tulajdonosa egy csupa szív, mindig mosolygós zanzibári örök fiatal: Hemi. Magukat inkább büfének aposztrofálják, mintsem étteremnek, és amint beléptem, hamar rájöttem, hogy miért. Az enteriőr „nyolcadik kerületiesen” afrikai. A bútorzat szokványos kisvendéglős, de a falakat színes totemisztikus maszkok, afrikai nőkről készült festmények és egyéb nonfiguratív, színesen harsány képek díszítik, és mindez együtt barátságosan esetlen, de mindenképp autentikus, őszinte hangulatot kölcsönöz a helynek. Ami azzal fokozódik, hogy a helyi afrikai közösségből sokan töltik a büfében a szabadidejüket, a tulajjal és a személyzet többi tagjával harsányan beszélgetve, rengeteget jókedvűen nevetgélve. Már-már mintha egy nagy rokonság névnapi összejövetelére érkezne az ember, de ez érdekes módon nem elidegeníti a vendéget, hanem épp ellenkezőleg: a végtelen vendégszeretet hamar az otthonosság érzését kelti az étkezni érkezőkben.
Se étlap, se árak
A rendelés menete se nevezhető épp klasszikusnak: se étlap, se árak. A pultban lévő melegítő badellákban 4-5 féle különböző főétel – amikről elsőre biztos nem mondtam volna meg, hogy pontosan micsodák – és köretek. Tanácstalanságomat látva Hemi gyorsan a segítségemre siet (miután bemutatkozunk), és elkezdi sorolni, hogy mit is látok magam előtt. Különböző marhás és csirkés raguk, volt köztük sima, tökmagos és okrás (közkedvelt afrikai zöldségfajta) de persze a curry mindegyiknek alapvető alkotóeleme. A konyhájukra jellemző az itt is minden fogásban tetten érhető erősen fűszeres ízvilág. Természetesen a csípős se maradhat el, kapok is egy nagy adag – általuk helyi specialitásnak nevezett – csiliszószt. Nagyon kedvesen előre figyelmeztetnek, hogy csak módjával, mert nem tudhatom, hogy mivel állok szemben.
Háziasan afrikai
Miközben eszem a csirkés, kicsit tejszínes currys ragut, arra döbbenek rá, hogy valami egzotikusabbra, számomra ízélményben befogadhatatlanabbra számítottam. Minden ízt tudok hova sorolni, korábbi gasztroélményekhez könnyen társítom őket. Kettős bennem az érzés: szívesen ettem volna valami tapasztalatlan ízlelőbimbóim számára sokkolóbbat, de közben örülök, hogy pont annyira háziasan afrikai, hogy nem kell minden falat után hosszasan ismerkedem az élménnyel, hanem lendületesen fogyaszthatom el a fogásomat a maga csípős fűszerességében.
A köret óriási pozitív csalódás. Nem vagyok egy nagy rizskedvelő (semmilyen formájában, talán csak ahogy a nagyi csinálja, kicsit túlfőzve, vegetával), de az itteni hosszúszemű, tökéletesen eltalált keménységű kíséret teljesen levett a lábamról. Mint megtudtam, először olajon megpirítják, majd fűszeres alaplében főzik, attól lesz önmagában is ennyire intenzív íze.
Miközben legyűrtem az utolsó falatot is (igazán kiadós adag volt), azon tűnődtem, hogy vajon mi lehet az oka annak, hogy a nyolcadik kerületben, annak is a Népszínház utca és a Rákóczi tér közé eső részén koncentrálódnak a távoli ízek konyhái (török, perzsa, indiai, kopt). Nem jutok végérvényes megfejtésre, valószínűsítem, hogy a bérleti díjakkal hozható ez összefüggésbe.
Jókedvűen távozom
Fizetek. A kiszolgálás személyre szabottsága, az ízek és az adag nagyszerűsége nem köszön vissza a számláról. A folyamat közben közvetlen stílusban érdeklődnek, hogy ízlett a csirke. Kifejezem szimpátiámat az étel és a kiszolgálás felé is, erre persze gyorsan rákontráznak, hogy minél hamarabb jöjjek vissza, mert rendszeresen cserélődnek az ételeik. Illetve hevesen figyelmembe ajánlják az egyik desszertspecialitásukat, a jamgyökérből készült gombócot. Nem tiltakozom. Jókedvűen távozom ezután a féléttermi, gyors, de annál személyesebb hangvételű vacsora után. Ajánlani bárkinek tudom, aki kicsit ki akar tekinteni az afrikai ízek felé, de nem akar óriásit kockáztatni, és nem feltétlenül engedhet meg magának egy több tízezer forintos menüsort. Nem a legelegánsabb, kiöltözős vacsoraprogram, de hogy élményszinten a kihagyhatatlan kategóriába tartozik, az biztos.
Megjegyzés: a Freeszfe művészeti kommunikáció szakos hallgatói azt a feladatot kapták, hogy írjanak kritikát egy általuk választott vendéglátóhelyről. Az elkészült cikkeket a Borsmenta folytatásokban közli. Fórizs Dániel írása a sorozat 4. része.
Fotó:
facebook
Fórizs Dániel
