Genovai pesto

Sokszor néztem már utána, hogyan készül az igazi olasz pesto, és azt tapasztaltam, hogy a recept szinte mindenhol ugyanaz, de mégsem. Valami mindig változik, átalakul az egyes leírásokban, ami azért szimpatikus számomra, mert úgy érzem, hogy mindenkinek van egy saját verziója, amire esküszik, és azt teszi közkinccsé. Az eltelt évek során én is megtaláltam a számomra optimális verziót, és most azt fogom leírni, de mindenkit arra biztatok, hogy legyen bátor, és kísérletezzen a mennyiségekkel ízlése szerint.

Pesto, ahogy én készítem – hozzávalók 2 főre

• 1 nagy marék friss bazsalikomlevél, megmosva, lecsepegtetve
• 2-3 gerezd durvára vágott fokhagyma – aki szereti, inkább hármat tegyen bele
• 1 marék fenyőmag – nem helyettesíthető dióval vagy mandulával, mert más lesz az íze, de azért kísérletezni szabad
• 2-3 evőkanál olívaolaj – vagy több, majd látjuk
• bő maréknyi reszelt parmezán
• néhány csepp citromlé
• só, bors, ízlés szerint

1.Mossuk meg a bazsalikomleveleket, csepegtessük le, és tegyük félre, hogy száradjon.

2.Száraz serpenyőben pirítsuk meg a fenyőmagot, de csak óvatosan, mert ha nagyon megpirul, keserű lesz az íze.

3.A megmosott és lecsepegtetett bazsalikomleveleket, a durvára vágott fokhagymát és a fenyőmagot dobjuk aprítóba, turmixgépbe, vagy pépesítsük botmixerrel úgy, hogy az olívaolajat folyamatosan adagoljuk hozzá. A lényeg az, hogy ne pépet, hanem folyósabb állagú szószt kapjunk.

4. Ha kész a szósz, keverjük hozzá a sót, a borsot, a citromlevet (nem kötelező, de én szeretem, jobban kihozza az ízeket), majd végül a parmezánt, és már készen is vagyunk.

5.Főzzük meg mellé a kedvenc tésztánkat – spagettit, pennét, ki mit szeret –, keverjük össze (már a keverőtálból együnk pár falatot, mert olyan az illata, hogy egyszerűen nem lehet kibírni), és tálalhatjuk azon frissiben. Egy pohár hűs fehérborral esik legjobban.

Borsmenta-tipp: ha olyan sok pestót készítettünk, hogy nem fogy el egyszerre, a maradékot tegyük kisméretű befőttesüvegbe, öntsünk a tetejére ujjnyi olívaolajat, zárjuk le, és tegyük hűtőbe. Így egy-két hétig biztosan eláll. De ha még ennél is több van, adagoljuk kisebb műanyag tálkákba, és tegyük a fagyasztóba. A pesto jól bírja a mélyhűtést, így legalább egy évig megőrzi a zamatait, de még jobb, ha ilyenkor a parmezánt nem tesszük bele, csak felhasználáskor adjuk hozzá.