Fröccs: maga a megtestesült nyár

A fröccs közel kétszáz éve a kultúránk része, ma már hungarikum

Mi, magyarok előszeretettel fogyasztjuk a bor és a szóda kombinációjával készült alkoholos italt, amit nagy költőnk, Vörösmarty Mihály leleményes névadása után fröccsnek nevezünk. Számtalan variációban készítjük, és a fogyasztására mindig találunk egy kellemes pillanatot. A fröccs fontos alkotóeleme, a szikvíz 2013-ban, maga a fröccs pedig 2015-ben került fel a hungarikumok listájára, de fontos tudni, hogy ma már csak olyan termék viselheti a szikvíz nevet Magyarországon, amit szifonfejes palackba vagy speciális fejjel ellátott szikvizes ballonba töltenek.

Egy ízig-vérig magyar ital

Sokan úgy tudják, hogy a mesterségesen előállított szénsavas vizet az elektromotor és a dinamó feltalálójának, Jedlik Ányosnak köszönhetjük, ez azonban nem egészen igaz. A szén-dioxid vízben való oldásával először egy angol természettudós, Joseph Priestley kísérletezett sikeresen. Találmányát 1772-ben mutatta be, ám maga az eljárás rendkívül költséges és lassú volt. Jedlik Ányos 1826-ban, tehát bő ötven évvel később kezdett foglalkozni a kérdéssel, és teljesen más úton haladva olyan forradalmi módszert dolgozott ki, amivel nagy mennyiségben és költséghatékonyan lehet szikvizet előállítani. Titka a szifon aljáig érő cső volt, aminek segítségével a víz több szén-dioxidot tudott megtartani. Találmányát pár év fejlesztés után 1830-ban publikálta, és rövid időn belül tömegeket hódított meg vele.

Ez a népszerű ital nem hiányozhatott a szellemi és irodalmi életet meghatározó költők, politikusok és színészek asztaláról sem. Ismert a történet, hogy Fáy András fóti présházába gyakran látogattak el a szellemi elit tagjai, falai között megfordult többek között Kossuth Lajos, Deák Ferenc, Szemere Pál, Bajza József és Vörösmarty Mihály is. Így volt ez 1842. október 5-én is, amikor a szüreti összejövetelen Jedlik Ányos maga szolgálta fel szikvizét, amit természetesen a borba is belespriccentett, és az így elkészített italt spritzernek nevezte. Vörösmartynak azonban nem volt ínyére a németes hangzású szó, és azonnal megalkotta rá a saját variációját: fröccs. Aztán – a legenda szerint – még aznap megírta Fóti dal című versét, mely az ismert sorral kezdődik:
„Fölfelé megy borban a gyöngy;
Jól teszi."

A szikvíz páratlan sikere

A bor-szikvíz keveréke tömegeket hódított meg, kialakult a fröccskultúra, amiben egyre változatosabban fogyasztották ezt az italt.

Különböző keverési arányok alakultak ki, és még ma is születnek újabb és újabb fröccsvariációk. Közülük az ismertebbeket az alábbi táblázatban foglaltuk össze, de a felsoroltakon kívül még számtalan névvel és keverési aránnyal találkozhatunk.

	Keverési arányok
Név	Bor/dl	Szóda/dl
Kisfröccs	1		1
Nagyfröccs	2		1
Hosszúlépés	1		2
Háziúr	4		1
Házmester	3		2
Viceházmester	2		3
Sportfröccs	1		4
Krúdy-fröccs	9		1
Maflás	5		5
Polgármester	6		4

A fröccs egyetlen előnye, hogy nincs hátránya

Alacsony alkoholtartalmának köszönhetően kevésbé bódít, mint a tisztán fogyasztott bor. Biztosítja a folyamatos hidratálást, ezzel csökkentve az alkoholfogyasztás vízelvonó hatását. Kevésbé okoz gyomorpanaszokat, és alacsony kalóriaértékének hála nem is hizlal, viszont a bor élvezeti értékét és jótékony hatásait visszaadja.

Egyszerű ital, de tartsunk be néhány fontos szabályt!

A fröccs sikere jelentős mértékben az alapanyagokon és a fogyasztási hőmérsékleten múlik. Egyrészt fontos, hogy a szódavíz friss és hideg legyen, mert ez növeli a bor élvezeti értékét és felüdülést ad a meleg napokon, másrészt jó fröccs csak jó borból készülhet. A rossz minőségű borokon a szóda sem segít, sőt a szódában lévő szén-dioxid fokozza a bor íz- és illataromáit, így az esetleges kellemetlenségekre is csak ráerősít.

A fröccs készülhet szikvízzel (szódával) vagy ásványvízzel. A szikvíz kiváló minőségű fröccsöt ad, élénk, intenzív buborékokkal. Az ásványvizek közül fröccs készítéséhez nem javasoltak azok, amelyek nagyobb ásványianyag-tartalommal rendelkeznek, mert befolyásolhatják az ital ízharmóniáját.

Borból érdemes olyat választani, ami száraz, fiatal és emellett könnyű testtel, valamint élénk savakkal rendelkezik. És mivel ezen kritériumoknak leginkább a fehér- és rozéborok felelnek meg, készítsük a fröccsünket jó balatoni olaszrizlingből vagy soproni zöld velteliniből vagy bármilyen könnyű rozéból, amit szeretünk. Vörösborból ritkán készül fröccs, de egy vékonyabb, könnyedebb, már-már sillerbe hajló tétel jól tűri a szódát, azzal bátran próbálkozhatunk egy kellemes nyári estén. Viszont aranyszabály, hogy bármelyiket is választjuk, a bort is, a vizet is alaposan hűtsük le – és ne jégkockával, mert az olvadásból keletkező víz változtat az arányokon.