Vissza
Menjünk Miskolcra!
2022.07.04. | Szabó Edit
Az acélváros megrázta magát, és kifejezetten vonzó turisztikai célponttá vált az utóbbi években. Miskolc önmagában is megér egy hétvégét, de aki bükki túrát, barlangfürdőt, vagy lillafüredi csónakázást is szeretne, jól teszi, ha egy hétig marad…
Két miskolci lokálpatrióta, Angyal Enikő és Varga Henrietta a fejébe vette, hogy megmutatja a várost és közvetlen környezetét az érdeklődőknek, de úgy, ahogy eddig még sosem látták.
Végiggondolták, mi minden férhet bele egy aktív hétvégébe, megkeresték hozzá a legfontosabb partnereket, és már robogott is velünk a sajtóbusz a borsodi megyeszékhely felé.
Borszakíróként gyakran járok azon a vidéken, hiszen a munkám időnként a Tokaji borvidékre szólít. Olyankor azonban egy nagyívű kanyarral kikerülöm Miskolcot, és hacsak nem döntök úgy, hogy megnézek egy kedvemre való előadást a színházban (és eszem előtte egy pizzát a kihagyhatatlan Pizza, Kávé, Világbékében), évek telnek el anélkül, hogy betérnék a városba.
Éppen ezért esett le az állam nemrég, amikor egy kedves meghívásnak eleget téve kóstolót tartottam az Avasi Borangolás nevű rendezvényen. Tudtam, hogy valaha aktív boros élet volt a városban, és évtizedekkel ezelőtt a hegy nagy részén még szőlőt érlelt a nap, de álmomban nem gondoltam, hogy a felújított avasi pincesor ennyire gyönyörű. Az Avason – ahogy a város több helyszínén – most is felújítás, építkezés zajlik, kényelmesebbek lesznek az erdei utak, biztonságosabbak a lépcsők, modernebb a játszótér, és a következő ütemben megszépül majd a város jelképpé vált épülete, az Avasi kilátó is. De ne szaladjunk ennyire előre.
Megújul a diósgyőri vár
Lelkes kis csapatunk első útja a diósgyőri várhoz vezetett, melyet lovagkirályunk, Nagy Lajos építtetett. A középkori erődítmény épp komoly rekonstrukción esik át, így jelenleg nem látogatható, mi viszont bebocsátást nyertünk, és az előírásoknak megfelelő öltözékben, szakszerű kíséret mellett tekintettük meg a munkálatokat. Kevesen tudják, hogy Buda, Visegrád és Zólyom után Nagy Lajos itt időzött legtöbbet, és igen kedvelte a bükki vadászatokat. Az építmény rejti Közép-Európa legnagyobb lovagtermét, és az itteni kápolnában őrzik I. Lajos lánya, Szent Hedvig csontereklyéjét is. A 13 milliárd forintból megvalósuló felújítás után a vár visszakapja középkori arcát. A várárok megtelik vízzel, a „Királynék kertjét” korhű fűszerekkel és növényekkel ültetik be, visszaépítik a bástyákat, és megszületnek a külső várteraszok, így a látogatók majd a várfalon is sétálgathatnak. A várat a tervek szerint 2024-ben nyitják meg újra a látogatók előtt.
Ebéd a Végállomásban
Könnyű, ám cseppet sem egyszerű ebédünket a Végállomás bistro @ wine szolgálta fel számunkra. A lillafüredi kisvasút végállomásának épületében közel negyedszázada nyílt étterem jóval megelőzte korát. Ez volt a város első pizzériája, de aztán magyaros ételeket kezdtek készíteni, és a hely egyre népszerűbbé vált a vendégek körében. Bisztróvá a 2010-es évek elején alakult, és kínálatát Várvizi Péter kreatív séf segítségével állítják össze. A helyi alapanyagokra támaszkodó konyhát Darab Ádám vezeti, Végállomás fantázianevű burgerükkel elnyerték a „Legjobb street food lelőhely” címet az észak-magyarországi térségben. A Wine Station kínálatában a helyi értékek mellett a hazai nagyágyúk borai is fontos szerepet kapnak, de a nemzetközi válogatás is körültekintő. És persze nem csak borban, párlatban is erősek. Ebédre szederrel és feta sajttal megbolondított céklakrémlevest kaptunk, amely egyszerre volt édes és sós, krémes és komplex. Majd koktélparadicsomos madársaláta érkezett, és áfonyás csokitorta zárta a sort. Megfogadtam, hogy most nem fogok borokról írni, de el kell mondanom, hogy Sándor Zsolt zweigeltje igen jól húzta alá az ízeket, jó szívvel ajánlom mindenkinek.
Ebéd után mentünk el arra az erdei túrára, amelyről külön beszámolót írtam, annyira izgalmas volt, és csak ajánlani tudom mindenkinek. A cikk ITT található.
Mint az a korábbi beszámolónkból kiderült, a Végállomásban elköltött vacsoránk eléggé emlékezetesre sikeredett. Aki szeretné elolvasni, hogy milyen is az erdő íze, kattintson IDE!
Az Avas
Miskolc „hegye” valójában egy 234 méter magas vulkanikus domb. Itt található a már említett kilátó, valamint a belváros legidősebb épülete, a gótikus református templom is. Dísztelen méltósága bámulatba ejtő, akárcsak az a hihetetlen tetőszerkezet, amelyet csak fából, egyetlen szög beverése nélkül építettek fel. A templom mellett álló, 16. századi harangtorony meghatóan dacol az idővel. Hogy a szerencsés véletlennek vagy az isteni gondviselésnek köszönhető, nem tudhatjuk, de soha semmilyen bántódás nem érte az eltelt évszázadok során. Harangjátéka minden negyedórában messzire elhallatszik.
Az Avasi Pincesor Miskolc rég elfeledett – de mostanában örömteli módon újraéledő – boros hagyományait őrzi. Az itt található több mint 900 pince közül többet is 3-400 évvel ezelőtt építettek. A város lakói az 1970-es évektől kezdték újra birtokba venni a présházakat, és mostanra sok közülük visszakapta régi fényét. Egyre többször rendeznek itt boros programokat, a város és a turisták nem kis örömére. A rendezvények központja általában a Bortanya épülete, amely a klasszicista borházak egyetlen példája a hegyen. Itt most minket is kóstolóval vártak – jaj, még egy bor! –, Borbély Roland a Gallay Pince 2021-es kabarját töltötte a poharunkba.
Desszertem – színház előtt vagy bármikor
Az Avasról egy kényelmes sétával vissza lehet érni a város központjába. Ha idegenvezetővel tesszük meg a túrát – ahogyan mi is –, akkor megismerkedhetünk a belváros régi, patinás épületeinek történetével. A Pizza, Kávé, Világbéke hangulatos terasza most is hívogató, mi viszont sütizni, kávézni indultunk.
A színház művészbejárója mellett nyílt Desszertemről írtam már korábban, és most örömmel nyugtáztam, hogy a minőségből jottányit sem engedtek azóta. Minden finom, színes, gazdag, igényes és egyedi. A francia és a magyar desszertválaszték Lovász Évi szakmai vezetésével születik, a pultban a hagyományos sütik (Rákóczi-túrós, Sacher-torta, almás vagy meggyes pite) mellett ott sorakoznak a szezonális desszertek, és az olyan különlegességek, mint a málnás-rózsás szelet, a sós-karamellás muffin vagy mousse, és jó hír, hogy az ételintoleranciával élők számára is akad egy-két izgalmas ajánlatuk. Az enteriőr vonzó, barátságos és egyedi, és nemcsak a kávékat, hanem az alkoholos italokat is nagy gonddal válogatták össze.
A színházban épp véget ért a délelőtti próba, így amíg a sütinket ettük és a fagyinkat kanalaztuk – a fagyipult is megérne egy misét –, több jól ismert színész is beugrott egy kávéra. Úgy tűnik, a Desszertem az a hely, ahol összejönnek a jó emberek. Engem is ért meglepetés: éppen ott volt Bodó Judit, a bodrogkeresztúri Bott Pince borásza, akivel már rég nem találkoztam. Ha lett volna időnk, bizonyára leültünk volna egy kávéra az árnyas teraszon. A hely hívogató és szerethető. Minden városnak kellene egy ilyen!
A HÁZ, ahol a kávé is finom
Az éjszakát Diósgyőrben, A HÁZ-ban töltöttük, ahol a megszokott szállodai sterilitás helyett minden az otthonosságról szól. Az igényesen kialakított szobák egyedi berendezést kaptak, a családdal érkezők pedig a konyhával is ellátott apartmanokat vehetik igénybe. A szaunaházat a barátságos kertbe építették, jólesik ott pihenni egyet két program között. De ami ezt a helyet egészen kiemeli a hasonló színvonalú szálláshelyek sorából, az nem más, mint a kávékínálata. A HÁZ ugyanis a Gál Milán kávépörkölő és barista által kifejezetten számukra pörkölt kávékat tartja. Az ízeket egy intenzív bemutató során ismerhettük meg, és bár nem állítom, hogy azóta vakon különbséget tudok tenni kolumbiai és brazil kávé között, nagyjából megértettem, hogy miért lehet menthetetlenül beleszeretni ebbe a világba. A HÁZ-ban amúgy a reggeli is jó, és házi sütiben verhetetlenek.
Sorozatunk befejező részében Lillafüredre és Miskolctapolcára megyünk. Ott is jó ám!
