Vissza
Zarándokút két keréken – Tavullia–Spoleto
2021.12.23. | Gubán Ica és Miklós
Zarándokút két keréken című sorozatunk 8. részében hőseink emelkedőkkel és lejtőkkel küzdenek, majd Assisiben felkeresik Szent Ferenc sírját. Gubán Ica és Miklós rendhagyó útinaplója a 16–18. nappal folytatódik…
16. nap Tavullia–Cagli
Napi táv: 65,48 km, össztáv: 1 195,34 km
Reggeli közben egy kis kosztos cica látogatott meg minket, de nem is éhes volt, inkább társaságra vágyott. Távozáskor egészen a kapun kívülre kísért, szomorúan nézett utánunk.
Indulás után nagyon hamar teljesen körbezártak a hegyek, durva emelkedők, enyhe lejtők váltották egymást. Többször döntöttem úgy, hogy gyalogosan folytatom, és így, a bringát tolva a táj szépségében is jobban el tudtam merülni.
Igaz, hogy a hegyek nagy erőfeszítést igényelnek, de a látvány mindenért kárpótol. Minden kanyarban új kép tárul elénk, mind magasabb és magasabb csúcsok, hegygerincek mutatják meg magukat. És gyakran kell hátra is nézni!
Délben érkeztünk meg Urbinóba.
Minden túlzás nélkül állíthatom, hogy az a hely egy csoda. Nem méltatlanul lett a világörökség része. Ha valaki erre jár, ki ne hagyja! Olaszország egyik legjelentősebb egyetemének is otthont ad a város. Az óváros minden utcája újabb csodákat rejt, nehezen tudtunk elszakadni innen. Egy nagyon hangulatos étteremben ebédeltünk, ahol az étel mellett a látvány is varázslatos volt.
Délután már egész „közel” kerültek hozzánk az 1500 méter feletti csúcsok, csillogtak a sziklák a napsütésben.
A napot a szélsőségek jellemezték. Olyan durva emelkedők, hogy tolni is alig bírtuk, majd olyan lejtmenetek, ahol le kellett szállnom, mert úgy éreztem, hogy nincs az a fék, ami megfogja a bringát. Az út jó minőségű, széles, csábít a száguldásra, de mi megfogadtuk, hogy a 40 km/órás sebességet nem lépjük át!
5 óra körül értünk Cagli városába, a hegyre épült, hihetetlenül szép óváros már messziről látszott. Egy benzinkútnál érdeklődtünk szállás után, és a jó tanácsra hallgatva fent a hegyen, az óváros egyik ódon épületében találtunk egy minden képzeletet felülmúló bed & breakfast helyet. Egy elmondhatatlanul kedves idős házaspár volt a házigazdánk, este a konyhájukban beszélgettünk. A papa borral, a mama gyümölccsel kínált bennünket, aztán jól kifaggattak, hogy mit szeretnénk reggelire. Úgy éreztük magunkat, mintha rég nem látott barátoknál szálltunk volna meg.
.jpg)
Az épületben négy apartman van egyébként, de a többiben nem volt vendég. Nem csoda, hogy örültek nekünk, biztosan nagyon hiányoztak a turisták. Sajnos csak olaszul beszéltek, de így is minden témát körbejártunk, család, politika, sport, minden terítékre került.
17. nap Cagli–Petrignano
Napi távolság: 78,69 km, össztáv: 1 274,03 km
Éjjel az olaszok EB-győzelme miatt nagy buli volt a városban. FORZA ITALIA! Gondolkoztunk, hogy talán valami közeli tavernában kellene megnéznünk a meccset, de az ágy vonzása erősebbnek bizonyult.
A háziakkal a reggeli találkozás is éppen olyan kedves és baráti hangulatú volt, mint az előző esti. A mama pongyolában sürgölődött körülöttünk, és mindenféle finomsággal megrakta az asztalt. A Covid bizonyára alaposan megtépázta az üzletüket, de nem hiszem, hogy csak ezért voltak ennyire szívélyes házigazdák.
Szinte egész délelőtt felfelé tekertünk, magas hegyek övezte völgyekben, gyors folyású hegyi patakok felett. Aztán a délelőtt összegyűjtött „magasságot” szédítő sebességgel veszítettük el a lejtős szakaszon, és délután kezdtük az egészet elölről.
Az első utunkba kerülő étteremnél megálltunk, már alig vártuk, hogy pihenhessünk egy kicsit. Mint mindig, most is hosszan nézegettük az étlapot, aztán szokás szerint egy finom raguval megbolondított házi tésztát választottunk a kínálatból.
Nagyon kemény volt az egész nap, azt gondoltuk, alig fogunk haladni. Estére 1166 méter szintemelkedést gyűjtöttünk be. Volt, hogy 3,5 km/órás sebességgel toltam a bringát a 16%-os emelkedőn. Gyalogtúra, bringával nehezítve. Még 50 km-t sem tettünk meg aznap, mikor fél 6 felé elkezdtünk szállást nézegetni.
És nem volt. Csak mentünk, mentünk. Google barátunk próbált segíteni, de sikertelenül, tettünk néhány kitérőt, de hiába. Zárva volt minden szálláshely.
Már nagyon fáradtak voltunk, de elhatároztuk, hogy összeszedjük minden erőnket, és nem térünk le az útról. Addig nyomjuk, amíg nem találunk az utunk melletti alvási lehetőséget. Legfeljebb este beérkezünk Assisibe. Végül Assisitől kb. 8 km-re parkoltunk le, este fél 9-kor. Az utolsó pár km-en már Assisi körzetében tekertünk, ami a világörökség része.
A nap szava a „szerpentin" volt.
18. nap Petrignano–Spoleto
Napi távolság: 60,36 km, össztáv: 1 334,39 km
Reggel nagyon gyorsan elértük Assisit, mivel már csak 8 km volt hátra, sík terepen. Na de a város! Egy irdatlan nagy hegyen van. Már messziről látszottak a tornyok és az épületek, és annyira szép a látkép, hogy alig tudtuk levenni róla a szemünket, pedig az utat kellett volna figyelni.
Maga a város Szent Ferencnek, a ferences rend alapítójának és Szent Klárának, a klarissza rend alapítójának a szülőhelye. Mikor megérkeztünk, nekidöntöttük a bringákat a falnak a Szent Ferenc-bazilika mellett, és csomagostól magukra hagytuk őket. Fel sem merült bennünk, hogy nem találjuk ott a holminkat, amikor visszaérünk.
Már nyitáskor felkerestük a Zarándokhivatalt. Amíg kitöltöttük a regisztrációs nyomtatványt, a hölgy nagyon alaposan végignézte az utunkat, a pecséteket, és megfelelőnek ítélte. Kicsit izgultunk, mert egyéni tervezésű a zarándokútlevelünk, de azért reménykedtünk, hogy elfogadják. (Nincs hivatalos Budapest–Róma dokumentum.) Megkaptuk a tanúsítványt és két fából készült Tau keresztet.
Nagyon megható és lelkileg megindító volt sétálni az ódon utcákon, felkeresni a sírokat. Minden épület maga a történelem. A templomoknál szolgálatot teljesítő ferences szerzetesek nagyon kedvesek, érdeklődőek. Az egyik odajött hozzánk, amikor kora délután útra készülődtünk. Beszélgettünk, és jókívánságokkal, áldással indított útnak bennünket.
.jpg)
Indulás után nem sokkal, teljesen véletlenül bukkantunk rá Rivotortóban egy nagyon fontos és érdekes templomra. A templomot arra az épületre építették, melyben Szent Ferenc lakott első társaival, miután szegénységi fogadalmat tett.
.jpg)
A nap során egymás után bukkantak a szemünk elé a hegyekre épült középkori városok. Egyik ámulatból a másikba estünk. A spellói ebéd közben is csodás volt a panoráma.
Ebéd után Garmin úr egy kb. 20 km-es, szinte sík kerékpárútra irányított, de mégsem lehetett nagyon jól haladni, mert olyan erős szembeszél fújt, hogy alig tudtunk tekerni. Viharfelhők kavarogtak felettünk, de egy sík medencében vitt az utunk, mezőgazdasági területen, nem volt hová behúzódni. És ismét velünk volt az úton járók szerencséje! A vihar csak este 7 körül csapott le, de akkor már egy hotelben pihentük ki békésen a nap fáradalmait.
A következő részben hőseink megérkeznek Rómába.
A sorozat előző részei:
Bevezetés: Zarándokút két keréken – a cél az út
Előkészületek: Zarándokút két keréken – járt utat a járatlanért
Az út első három napja: Zarándokút két keréken – Budapesttől Zalakarosig
Az út 4–6. napja: Zarándokút két keréken – Zalakaros–Celje
Az út 7–9. napja: Zarándokút két keréken – Celje–Mondalcone, Maina Julia
Az út 10–12. napja: Zarándokút két keréken – Monfalcone–Lughetto
Az út 13–15. napja: Zarándokút két keréken – Lughetto–Tavullia
Buen Camino!
Ica & Miklós
Fotó:
Gubán Ica és Miklós
