Palackban a Rebeka!

Metszés, palackozás, építkezés

A terv változatlan: metszés és palackozás. Persze azért „mindenmásra” is kell időt találni, például egy kis építésre. Minden évben építünk valamit, jellemzően leginkább a négy kezünkre és kevésbé Dagobert bácsi fétisére alapozva. Idén (is) a pincénk melletti, szolidan romos présház vendégfogadó térré való konvertálása a kiemelt projektünk. Zolival egy már bevált forgatókönyv szerint működünk esztétikai kérdésekben: észérvek ütköztetése, kő-papír-olló, majd némi verbális közelharc, és már el is dőlt a berendezés jellege és színe, azóta a bútorzat alkalmassá tétele zajlik. Persze most kivételesen nem a svéd vagy az olasz lakberendezési trendszetterekhez fordultunk, nem, nem... Padlásokon fellelt, kapott, talált, örökölt és guberált, reményteljes daraboknak estünk neki. A részeredmények biztatóak, végeredmény majd karácsony előtt. Szerencsére, az minden évben van.

Elmentünk az Orsolyához…

Kirándultunk is, persze otthon azt mondtuk: szakmai továbbképzés, és jól meglátogattuk Tarnóczi Zolit, az Orsolya Pince lelkét Ostoroson, az 1Bolond3atcsinál csapatával. Szűk tíz éve jártam Zolinál utoljára. Néhány dolog változott, de a lényeg nem: maximalista szőlőmunka, minimalista borászat és az a magától értetődő, egyszerű és őszinte hozzáállás, ami tapasztalatom szerint az egyedi és komoly borokat készítő emberek sajátja. Nemcsak a kóstolt huszonpár bor élményét, de jó adag szellemi és lelki muníciót is magunkkal vittünk a reggeli induláskor.

Készül az új küvé

Az előző évjárat óta borainkra kerül néhány verssor vagy idézet, amit valamiért kapcsolódónak érzünk. Tavaly Grecsó Krisztián sorai közül választottunk, idén kicsit szélesebb lesz a merítés. Az éppen palackozott bort igyekszem az ezekre a címkékre kerülő gondolatokon át bemutatni. Legyen az első a „Rebeka”, ami a nevét a nagyobbik lányomtól kölcsönözte, a hozzá kapcsolódó idézet pedig Kassai Lajostól, a lovasíjásztól származik: „nem az ősöket kell követni, hanem amit az ősök követtek”.

A házasításokról szóló részben már utaltam rá, hogy a Kárpát-medence borkultúrája sokáig a latin iskolához tartozott, azaz nem fajtaborok készültek, hanem az adott vidéken bevált több szőlőfajta termésének keverése, házasítása volt bevett. Valószínűleg a nagyobb termelési biztonság és az évjárathatás valamelyes kiegyensúlyozásának szándéka indokolta ezen gyakorlat kialakulását. Ne feledjük, a borászati segédanyagokat és kémiai beavatkozási lehetőségeket megelőző korban járunk! Nos, ezt a hagyományt kerestük és próbáljuk folytatni ezzel a sokfajtájú küvével. Az alkotó fajták titkosak, de annyit elmondok, hogy a kész borban több mint négy alkotóelem szerepel, néhány egybeszüreteléssel, néhány utólagos házasítással került be, egy része pedig héjon erjedt. Ennél többet csak kínvallatás során árulnék el. Ami viszont fontosabb: egy olyan fehérbor született, ami reményeink szerint elsősorban termőterületéről, Pázmándról mesél, egybefűzve az itt élt elődök több évszázados termelési kultúráját a fehérborról alkotott mai, modern elképzeléssel, persze „aprókertekes” stílusban. Kíváncsiak vagyunk a fogadtatására, március végén debütál három társával együtt. Róluk viszont már legközelebb írok.