Vissza
A metszőollótól a kortyig
2023.03.14. | Schubert Ádám
Az Aprónapló 16. részéből kiderül, hogy miért fontos az alkotás folyamatának megélése, hogy miért más a Johanna, és hogy mire tanít Csontváry. Íme Schubert Ádám pázmándi borász legfrissebb gondolatai. Fogadjátok szeretettel…
Gőzerővel metszünk. Ilyenkor teljesen az új évjárat hatása alá kerülünk, tervezünk, álmodozunk, a rügyekbe belelátjuk a hajtásokat, a fürtöket és a majdani bort. Pedig hol van az még! Sok napsütésre, szélre, esőre, őzkárra, kapálásra, kötözésre, hajtásválogatásra, seregélyre, szüretre és erjedésre innen... Mégis azt tapasztaljuk, hogy a „szőlőben születő bor”-hoz szükség van erre a vízióra minden munkafolyamat során.
Mitől megy a villamos?
Kegyelmi állapot ez. Látjuk a távolság növekedését az élet minden területén, és azt a neurózist, ami kényszerűen eluralkodik emiatt. Alapélményünk, hogy nem tudjuk, ki készíti a ruhánkat, az ételünket, hová tűnik a szennyvizünk, és vajon „mitől megy a villamos”. Gondoljunk bele, nem is olyan régen egy darab tányérra kerülő hús ott kezdődött, hogy elvetették – mondjuk – a kukoricát. Majd kapálták, betakarították, lemorzsolták, összetörték, feletették, kitrágyázták, levágták, megtisztították, feldolgozták... És csak ekkor jött a varázslatos „végy egy fej vereshagymát!” mondat.
"....van még olyan sziget a világban, ahol az alkotás folyamata az elejétől a végéig megélhető..."
Nyilván bizonyos előnyökkel a korszerű mezőgazdaság is jár, de számomra fontos, hogy van még olyan sziget a világban, ahol az alkotás folyamata az elejétől a végéig megélhető, és semmiféle absztrakció nem választ el tőle. Ennek persze feltétele a belátható üzemméret, a nagyjából egy hektár/egy ember. Ebben a konstrukcióban ráadásul a szőlőmunka a fizikai, a természet a lelki, az ügyvitel és a kóstolók pedig a szellemi egészséget biztosítják.
Johanna
Az előző részben írtam Rebekáról, most Johannán a sor, aki elsősorban a kisebbik lányom, másodsorban a rozénknak kölcsönözte a nevét. A bor rózsaszín és kékfrankosból készül, de itt nagyjából vége is a rozé-sztereotípiáknak. Érett szőlőből, 16 órás héjon tartás után spontán erjed, almasavbontott, használt kishordókban érik néhány hónapig, derítetlen, szűretlen, kevés kénnel és a finomseprővel együtt kerül a palackba. Amilyen íratlan szabályt csak lehet, átlépünk a készítése során, a tuttifrutti-rajongók őszinte bánatára. Viszont rozé létére elég borszerű. Ezek után, azt hiszem, nem szorul magyarázatra a címkére írt részlet Lackfi János: Patikusdal című verséből:
„Világot kell csinálni,
Erre tanít Csontváry...”
Erre tanít Csontváry...”
Csontváry Kosztka Tivadar festészete, egyéni és szabad látásmódja meghatározó számomra, és kifejezetten inspirál az ilyen típusú határfeszegetésre.
Megint találkozunk veletek!
Kóstolókra is készülünk, végre újra lesz Nyitnikék a Bálint Boráriumban, ezúttal megyei rangadónak biztosítva teret, hiszen móri borászbarátok lesznek a vendégeink. Megyünk a fővárosba is, a Van Boris borbárban lesz évjárat-bemutatónk, sőt a Borjour Explore is tervben van.
Unatkozni tehát nem fogunk. Most sem.
Fotó:
ApróKertek
-
weboldal
