Vissza
Pattannak a rügyek
2023.04.25. | Schubert Ádám
A pázmándi szőlőhegyre megérkezett a tavasz! Az ApróKertek csapata új területet készít elő művelésre, de a közönségről sem feledkezik el. Schubert Ádám a budapesti Korhelyben és a velencei Groenk Deliben tartott kóstolóról is mesél az Aprónapló 19. részében…
Pattannak a rügyek. Korai fakadásról nem beszélhetünk, az időjárás eddig hűvös, de – a húsvéti fagyokat leszámítva – viszonylag kiegyensúlyozott. Az elmúlt két hétben rendeztük sorainkat a metszés után, és egy, a mi léptékünkben nagy, 0,3 hektáros terület felújításának álltunk neki.
Néha az építéshez először rombolni kell, és régi tapasztalat, hogy az embernek ez utóbbi általában gyorsabban megy. Elöregedett, hiányos szőlőt vágtunk ki, amit előző gazdája, khmm, hogy is mondjam szépen… a miénktől eltérő filozófia mentén művelt. Ahogy a komám, Zsolti mondja: „szabad szellemi szárnyalását komoly szakmai felkészültség nem korlátozta.” Kár az öreg tőkékért, de sajnos ezek menthetetlenek voltak. Most egy-két évig virágos rét lesz a helyén, a talajt nem árt ilyenkor pihentetni, de már most jár az agyunk, hogy mit fogunk telepíteni.
A szőlőtelepítés „nem hamari dolog”
Kisebb hányadán valószínűleg a néró állományát bővítjük pár száz tőkével, a terület többi részén viszont fehér fajtában gondolkodunk. Egyfelől jelenleg a fehérborunk kevesebb, másfelől ez egy hűvös, kelet-északkeleti lejtő, tele mészkővel és vulkáni andezittel. Az ilyen helyeken teremnek az ásványos, jó savgerincű terroirborok, adja hát magát az olaszrizling, amiből – bármennyire is lesajnálják bizonyos körökben – nekünk nem sikerült az elmúlt majd tíz évben kiszeretnünk. Aztán itt az ezerjó, ami szintén mozgatja a fantáziánkat: hagyományos fajta volt mifelénk, állítólag a ma már kuriózum mézes fehérrel vegyesen művelték a tó környéki hegyeken. Van még persze időnk gondolkodni, az oltványokat a következő tél végén kell megrendelnünk, hogy 2025-ben telepíthessünk. Az első termést, ha minden a terv szerint halad, 2027-ben szedhetjük majd. Látható mindebből, hogy nem hamari dolog ez a műfaj, de jó érzés a várakozás, az álmodozás is. Addig pedig van mit tenni és inni; itt van például közösségi „vörösborunk”, a Könnyűvér.
Könnyűvér
Az idézőjel oka, hogy szinte önálló kategóriában versenyez: a sillernél komolyabb, a hagyományos vörösbornál lazább. Nem tanninos, nagyon gyümölcsös, „jóidővörös”, tehát nyáron is jólesik. 2019-ben „találtuk fel” Köllő Zsoltival, Nagy Gáborral és Sobor Dáviddal, azaz az akkori pázmándi borászkollégákkal. A szabály szerint 60–80% kékfrankos és legalább még egy fajta alkotja, hordót nem lát és a szüretet követő év tavaszán forgalomba kerül a közösen tervezett dizájnnal. Kevés készül belőle, néhány ezer palack összevissza, de nem is a piac átrendezése a cél. Ez a mi játékunk, közösséggé formált minket, és nagyon büszkék vagyunk, hogy részesei lehetünk.
Kóstoló Budapesten és Velencén
Be is mutattunk néhányat belőlük a múlt héten a budapesti Korhelyben. Rákóczi Feri lokálpatrióta velencei-taviként segíti a munkánkat, ahol csak tudja. Így tett most is: rendelkezésünkre bocsátotta éttermét, ahol csapata – Kerékgyártó Zoltán séf vezetésével – lenyűgöző menüt kreált a borainkhoz. Meghatározó élmény volt az ételek és a borok ilyen magas szintű harmóniája ezen a jó hangulatú, laza és profi helyen. A legjobb szívvel ajánljuk mindenkinek.
Egészen más – és szintén nagyon jó – élmény volt számunkra a velencei Groenk Deliben tartott évjárat-bemutatónk is. Ez más műfaj: a borok és a hozzájuk kapcsolódó történetek a hangsúlyosak, több a személyesség. Jönnek a régi és az újabb ismerősök, a helyszínen találkozó asztaltársak összebarátkoznak… Itt rutinosabban mozgunk, élvezzük a hazai pálya előnyét, az Emese és Balázs által álmodott miliőt, amit szintén érdemes megtapasztalni a Velencei-tó körül járva.
Most zárom is soraim, vár a kapa, a kertek és szeretett szőlőtőkéink.
