Tavaszi zsongás a kertekben – és a poharakban!
Metszés szélben, napsütésben, csicsergésben, alkonyatban... És persze a kóstolók, amik közül az első, ahol egészében megmutathattuk a ’22-es évjáratot, a pázmándi Nyitnikék volt a Bálint Boráriumban.
Nyitnikék újdonságokkal
A vendégektől sok pozitív visszajelzést kaptunk, a könnyűvéreket kifejezetten várták és keresték, a „titkos” Rebeka elsősorban a fiatalok körében hódított (akik örvendetesen sokan voltak), és volt, aki kifejezetten az önálló kategóriát képviselő Johanna rozé debütálása miatt érkezett. A legkomolyabb bor a sorban viszont egyértelműen a (rajnai) rizling és az (olasz)rizling házassága, az RnR.
Mint egy rejtői főhős a kocsmai verekedés után: hanyagul elegáns
Az alapanyag rajnai része a szomszédos, nadapi Csúcsos-hegy déli lankájáról származik, ahonnan mások mellett a Szentesi Pince vagy a szép emlékű Variszkusz (és a bizonyos szempontból folytatásának tekinthető 1B3 Manufaktúra) készített-készít komoly rizlingeket, szóval a termőhely megkérdőjelezhetetlen. Az olaszrizling pedig azért kell, mert a rajnait a magunk részéről inkább tiszteljük... Mindenesetre a mi kezeink alatt, fajtaborként nem azt adja, amiért őszintén rajonganánk: kicsit túl harsány, túl lehengerlő, hiányzik belőle az a decens rétegzettség, amit keresünk. De némi olasszal egészen más! És már el is értünk a bor „mottójához”:
„Kergülj meg egy kicsit és csavarodj be!”
Idézetünk a Hajdú-Bihari Napló egy 1957-ben megjelent számából származik, ahol az Amerika irányából teret hódító új stílus, a rock and roll jelentését próbálták magyarítani. Az egyharmad résznyi olaszrizlingtől pedig ilyen ez a bor is. Kicsit őrült, miközben olyan, akár egy rejtői főhős kocsmai verekedés után: hanyagul elegáns. Az ilyen borokért érdemes álmodozni, majd házasításokkal kísérletezni. Néha megadatik.
Budapesti randevúk
Voltunk Budapesten is kétszer, elsőként a Van Boris Borbárban, nagy örömünkre olyan közönség előtt, akiknek jelentős részét személyesen nem ismertük eddig. És bár nem a három órán át tartó beszélés a fő profilunk, kedvesen viszonyultak a rutintalanságunkhoz, és ha minden igaz, a boraink is tetszést arattak.
Másodszor, viszont fennállásunk óta először, Borjouron is voltunk, vagyis a Borjour Explore-on – ez egy kimondottan kisebb pincékről szóló esemény volt. Sokakat megismertünk – néhányan reméljük, minket is –, és figyeltük itt is a reakciókat. Rengeteget lehet tanulni így, és a visszajelzések alapján mi is egyre jobban el tudjuk helyezni a borainkat a „nagy egészben”. Olyan kritika – nagy örömünkre – nem hangzott el, hogy bármelyik tétel szokványos vagy közhelyes lenne, és a „tisztaságukat” (értsd jól: szűretlen rozé esetében is, tehát nem az optika irányából) is egyre többen emelik ki.
Így telnek hát a tavasz első napjai számunkra.
Legközelebb a Groenk Deliben és a Korhelyben lehet majd találkozni velünk áprilisban, addig meg „metszés szélben, napsütésben, csicsergésben, alkonyatban...” Vagy ezt már írtam?
