Kicsi világ a nagyban

Tényleg foglyul ejti a lelket?

Soha nem fotóztam. A „primitív” népek féltek a fotográfiától, úgy tartották, foglyul ejti a lelküket. Én is valahogy így vagyok; az általam készített képek foglyul ejtik a pillanatot, kiragadják a folyamatból, aminek én is szeretnék része lenni. Elveszi tőlem az átélés, a pillanatban levés élményét és egy illúzióba ringat: nem baj, ha most a fényképezéssel törődöm, majd átélhetem újra, amikor megnézem a képet. Két baj van ezzel: egyrészt nem nézem meg a képet – mint oly sok embertársamnak, nekem sincs se időm, se kedvem sok gigabájtnyi képet a monitoron nézegetni –, másrészt nem marad átélnivaló; a szagok, a fények, a hangulat rám gyakorolt hatásának megfigyelése helyett a telefon képernyőjét próbálom rezzenéstelenül tartani, és nem a napba vakuzni. Én legalábbis így vagyok ezzel. Mindehhez képest meglepő, hogy milyen hatással van rám, amikor valaki úgy tudja kezelni ezt a masinát, hogy nem megragadja a pillanatot, hanem plusz tartalommal tölti fel.

Még egy rétege a létnek

Elkezdtünk egy projekten dolgozni egy fotóssal, Sárközi Zsuzsival. A téma – könnyen megfejthető: szőlő, bor, borász, természet – könnyű és nehéz egyben. Sok a magától értetődő szépség, és éppen ezért nehéz ezt nem közhelyesen megragadni. Szerencsére Zsuzsitól távol áll a boros tematikájú honlapok és könyvek napi szintű fogyasztása, ezért a saját, egyedi látásmódját tudja a fotókhoz adni. És itt a csoda: a fotókon nem az van, amit én is látok, hanem valami, amit én nem. Még egy rétege a létnek, aminek megismerésével többek, jobbak lehetünk.

Elgondolkozom: miért is látjuk szépnek a hagyományos bortájakat? A domborzati viszonyok vagy a mögé képzelt, tudott munka miatt? Valószínűleg igaz ez is, de a pázmándi szőlőhegyen számomra a szimbiózis a legfontosabb. Az épített környezet és az emberkéz alkotta kertek ritmusos váltakozása az erdősávval, az elbozótosodott telekkel, a „kopár” hegytetővel. Egy kicsi világ a nagyban, egy hely, ahol lehet otthon lenni.

Mindenre fel kell készülni

A szőlőskertek? Köszönik, egyelőre nagyjából rend van. A tavalyi aszályban nem volt szükség növényvédelemre, fel is szaporodott néhány kártevő; meglátjuk majd, elbillen-e az egyensúly miattuk. Emellett, sok év óta először komoly mennyiségű eső esik májusban.

Néhányan felteszik nekem a kérdést: milyennek ígérkezik az év? Nos, erre a „nem tudom”-on kívül semmit nem lehet válaszolni. Önmagában semmi sem jó vagy rossz, és nincs olyan együttállás, aminél ne lehetne tökéletesebb vagy katasztrofálisabb. Az eső jó, de a szőlő le van maradva, mert nincs elég meleg. Viszont lehet, hogy emiatt egy későbbi virágzással ússza meg a lehetséges júniusi csapadékhullámot komolyabb fertőzési nyomás nélkül. Vagy pont nem.

Nem lehet tudni semmit előre, de mindig mindenre felkészültnek kell lenni.Járni a szőlőt minden nap. És figyelni. Nagyon figyelni.