Jó embernek jó a bora
Hogy készül a zsendülé?
Elkezdődött a szüret! Na, nem a globális felmelegedés lépett ennyire a gázpedálra, még éretlen, zöld szőlőt szedünk most. A hozamkorlátozás egyik fontos eleme a fürtök válogatása és ennek során a felesleg eltávolítása. Ahol csinálnak ilyet, ezek nagy eséllyel a földre kerülnek, idő hiányában nálunk is történt már ilyen. De ha jól jön ki a lépés, megkímélhetem sváb őseimet a sírbanforgástól, és feldolgozzuk a termés ezen részét is. Megdaráljuk, kipréseljük, majd hőkezeljük a végterméket, amit hívhatunk franciásan verjus-nek (zöld lé), magyarosan zöldszőlő mustnak, de a legfrappánsabbat egy könyvben olvastam. Mivel a bogyók érésének ezen fázisát zsendülésnek nevezzük – ami már önmagában is gyönyörű szó –, a kreatív szerző „zsendülé”-nek nevezte el. Aki még nem kóstolta, képzeljen el egy citromlére hajazó, savanyú és tömény folyadékot, citrom helyett szőlő aromatikával. A felhasználása is nagyon hasonló: limonádé, saláta, tea, mártások, halételek ízesítéséhez kiváló.
Egy kicsit a néróról
Mindeközben lassan, de biztosan körbeér az év, az Aprónapló is a végéhez közelít, így meglehetős magabiztossággal írom: az utolsó „palackban a ...” kezdetű mondathoz értem. Minden borunkról írtam pár gondolatot a forgalomba kerülés vagy a letöltés kapcsán, így maradt a végére a nekem személyesen legfontosabb, mondhatni szívem csücske Néró.
Közös történetünk kezdetét a mádi Barta pince tulajdonosának, Barta Károlynak a mádi Öreg Király-dűlő újratelepítése során elhangzott mondatával tudom a legjobban illusztrálni: „tudás akkoriban még nem homályosította el éleslátásomat.” Gyakorlatilag vakrepülésben, egy az ökológiai szőlőtermesztésről íródott német szakkönyv magyar mellékletének nyúlfarknyi leírása alapján választottam. Mint utóbb kiderült, a fajta számára kvázi tökéletes fekvésbe, talajra, térállásban. Véletlen. No persze...
2012-t írtunk akkoriban, a szőlőműveléshez annyi közöm volt, mint manapság az AI-hoz (láttam már valakit, aki már szagolta), februárban elfűrészeltem a tőkéket 40 cm magasan, Márkus Móni hozott oltócsapokat, és májusban átalakult az 1990-ben telepített hatszáz tőke. Készült aztán siller, rozé, majd az első vörös 2017-ben, dús idomú újhordós kandallóbor 2018-ban, végül 2021-ben csettintettem Lőrincz Gyurit idézve elégedetten, hogy úgymond: „aztakutyafáját”. Történt ugyanis, hogy „termőre fordultak” egy szintén átoltott szőlőskert 40 éves bakművelésű tőkéi, és adtak egy üvegballonnyi kiváló kékfrankost. Aki ismer, ezen a ponton már ki is találta a folytatást: igen, jött a próbaházasítás, méghozzá pontosan 85-15%-os arányban, persze a néró javára. Ekkora hányad „idegen” bort enged ugyanis a törvény egy fajtaborba házasodni. Az eredmény a számomra ideáltipikus stílust hozta: a néró egyedi karaktere megmaradt, de túlzásai eltűntek, a kékfrankos vibrálást, eleganciát hozott. Tartalmas, mégis jól iható lett.
A 2022-es már az első pillanattól ezen „recept” szerint készült, és most palackba került, hogy ott még egy kicsit érlelődve várja az idei novembert, amikor színre léphet. Talán túl sok szót szenteltem neki, de az a helyzet, hogy „ha volna két életem”, további rezisztens hibridekből telepítenék 5-600 tőkéket. Amikor minden mezőgazdasági kultúra közül a szőlő kapja a legtöbb növényvédőszert, amikor kis és közepes birtokok tulajdonosai mondják: „csinálnám én is bióban, de ezt a kockázatot nem engedhetem meg”, akkor nem is kérdés, hogy óriási szükség volna ezekre a kísérletekre. Igen, ez egy felhívás keringőre.
„Spontán” randi Pázmándon
Ha nem is az ellenálló fajták vagy a biotermesztés kapcsán, de hasonló értékek mentén gondolkozó kollégák gyűlnek össze augusztus 5-én Pázmándon. A „rangadó” a Bálint Boráriumban lesz, a spontán erjesztés égisze alatt, somlói és Velencei-tavi borászok részvételével. Jónéhány natúrbort, biobort, természethű tételt, különleges technológiákat és izgalmas fajtákat ismerhet meg, aki meglátogat bennünket. Nem beszélve a készítőikről, akik közül személyesen én sem ismerek mindenkit, de az a helyzet, hogy ebben a körben még sosem csalódtam. Ahogy Andrási Laci barátom mondja: „jó embernek jó a bora”.
Szép, élményekben gazdag nyarat kívánunk a következő részig is, ami már a befejező lesz!
