Vissza
Borjour Explore
2023.05.08. | Vargha Márk
Először hirdette meg és az Explore nevet adta a kis pincészetek, egyedi tételek minifesztiváljának a Borjour csapata. A Stefánia-palotába sereglő vendégek a legjobb döntést hozták, mikor jegyet váltottak rá, ugyanis valóban nagy felfedezéseket tehettek…
A közönség még nem érkezett meg, jómagam azonban hamar belevetettem magam a borok élvezetébe, s hol máshol kezdhettem volna nagy örömmel, mint az ApróKertek standjánál! Itt Schubert Ádám mutatta be azokat az újdonságokat, melyekről Aprónaplójának 15. és 16. részében is írt már. Elfogultság nélkül állíthatom, hogy mind a Rebeka nevű titkos fehér cuvée, mind pedig a Johanna nevű kékfrankos rozé igen jól sikerült. Ádáméktól nem is várhat az ember mást, mint a konvencionálistól eltérő gondolkodást. Nem meglepő például, hogy ez a rozé bizony „erős anyag” lett: nem a strandok és a fűnyírás fröccsbora, sokkal inkább a nyári esték alkonyati, teraszra kiülős, lassan kortyolandó tartozéka. Bográcsos, paprikás ételek mellé is nyugodt szívvel fogyaszthatjuk azon a bizonyos teraszon, mert piros bogyósságához élénk fűszeresség társul. Ha tehát még nem találtuk meg a nyárra való könnyű vörös fajtánkat, mint a dél-tiroliak a schiavát, akkor bizony a kékfrankosból készült rozé is tökéletes választás. De csakis ebben a stílusban, mert ez egy másik világot nyit ki, mint azok a pink itókák, melyeket aztán szódával „csapunk fel.” Minderre a palackon is utal egy idézet Lackfi Jánostól: „Világot kell csinálni, erre tanít Csontváry.” A válogatott és érett szőlőt Ádám és Zoli egy éjszakán át áztatták, spontán erjesztették, majd három hónapig sokadtöltésű 225 literes hordóban seprőn érlelték. Elhagyták a derítést, a szűrést, a szivattyúzást, palackozás előtt pedig felkeverték, és gravitációs módszerrel töltötték palackba.
Geönczöl Attila a magyar borvilág sokoldalú alakja: borászként összefogja a határon túli borászokat, borszakíróként pedig hivatalból is rengeteget kóstol és értékel. Nem nehéz vele összefutni tehát a legkülönfélébb, akár budapesti, akár vidéki rendezvényeken. Négy fehér-, egy narancs- és egy vörösborral érkezett a Stefánia-palotába. nekem a címkétlen palackból töltött, hamarosan forgalomba kerülő Sísík nevű fehér cuvée-je tetszett legjobban. Ez egy 2020-as, nagyon koncentrált és komplex finomság, a nevét pedig Attila egyik női felmenőjéről kapta, akit így neveztek az emberek. A sísík tájnyelvi szó, bolondot jelent (lásd még: süsü), de a szóban forgó ősre nem csúfolódásként, hanem inkább elismerésként ragasztották, mivel az átlaghoz képest nagyon más, különleges asszony volt. Nagyon remélem, hogy hamarosan széles kör ízlelheti meg ezt a hozzá hasonlóan különleges Geönczeöl-bort.
De ne csak északi, hanem keleti határainkon túlra is lássunk, innen kóstoltam ugyanis a rendezvény legjobb vörösborát. Megítélésem szerint a Temes megyei vörösek nem kellően ismertek itthon. Egy kicsit olyan, mintha az Arad megyeiek, azaz a Balla Géza-féle, méltán közkedvelt ménesiek árnyékában rejtőznének. Ezen a rendezvényen azonban egy szépséges képviselőjük meg tudta mutatni magát. A Cramele Recaş tökéletes formában lévő feketecseresznye-bombája, a 2020-as La Putere fekete leányka minden dicséretet megérdemel!
A Mátrából az 5 Dudás családi borászat érkezett a Borjour Explore-ra. Eddig nem ismertem őket, viszont képviseletükben egy igazán szuggesztív hölgy állt a standjuknál. Mint kiderült, ő Ildikó asszony, akiről a honlap tanúsága szerint azt kell tudni, hogy ő „az anyai szív, aki nagy mosollyal hív beljebb a kapun, és örömmel ültet asztalhoz, melyet telis-tele pakol különböző ízesítésű és saját készítésű lekvárjaival, befőtteivel. Határozott véleményét és évtizedes borkóstolási tapasztalatait nem rejti véka alá. Imád meghökkenteni, mindig van egy-két szokatlan ötlete – legyen szó akár ízpárosításról vagy spontán szivarozásról a cabernet franc fogyasztása közben.” Nemcsak a kóstoltató személyének, hanem annak is örültem azonban, amit a poharamba töltött. Az elsőként kóstolt ottonel muskotály tiszta illatával és ízével máris meggyőzött a folytatásról. Cserszegi fűszeres, kékfankos rozé és újhordós kékfrankos következett. Tisztaság, szép savak, hűvösség. A Borjour Magnumon Káli Balázs és az Aranysörte volt az a két szereplő, akiknek a meglátogatását azonnal eldöntöttem, az Explore-on az 5 Dudás lett az ok egy gyöngyösi vizitre.
Szintén mostanáig kellett várnom a Hoop Winesszal való személyes találkozásra. A 2020-as pét-natjuk lapunk „gyalogpezsgő”-tesztjén negyedik lett. Jelentem: a 2021-es is nagyon finom, de a ’20-as gyümölcsösségét nem találjuk meg benne. Helyette szép diós-grillázsos világ tárul ki. Két 2021-es kékfrankos is elkísérte Budapestre a habzót, a Selection és a Gereg. Előbbi egy filigrán, hűvösebb, utóbbi egy robusztus, melegebb stílust képvisel (a Gereg-dűlő a napsütés hatásának jobban kitett terület, ami magasabb alkoholt eredményez). Nehéz döntenem közöttük, hiszen mindkettő tetszett.
Régi ismerős és kedvenc a móri Brigád csapata, akikkel a tavalyi Fehérvári Bormustra óta nem sikerült összefutnom. Most végre bepillanthattam az aktuális szortimentbe. Azon túl, hogy megint minden jó volt – a zöld veltelini (2022), a rajnai rizling (2021) és a chardonnay (2020) –, az este legnagyobb meglepetését is ők okozták a még címkétlen, 2021-es ezerjóval. A tétel jellemzői: magas mustfok, késői szüret, majdnem félszáraz kategória és markáns petrezselyemíz. Szóval: séfek, sommelier-k, figyelem! Megvan a gyökérzöldéges köretek legideálisabb borpárja!
A temérdek kistermelő közül mindegyikre kíváncsi voltam, ám az „édesnek” tervezett zárás előtt már csak egy száraz körre volt időm. Pázmánd, Felvidék, Mátra és Mór után a Balatont választottam, azon belül is az Aszófő és Balatonfüred közötti Vörös-mál-dűlőben található Lázár Pincét. A birtokméret kevesebb mint kilenc hektár, a nagy múltú családi pincészet 2018-ban váltott reduktív technológiára. A 2021-es Levente olaszrizling bizonyítja, hogy megérte megújulni. Nemcsak a bor érett almás íze, hanem szép egyensúlya miatt is, a 13,5%-os alkoholt ugyanis stabilan támasztja a sav. Olaszrizlingből egy remek késői szüretelésűt is hozott a pince, ami zamatos átmenet volt az utolsó állomáshoz.
Ami pedig nem más volt, mint a Benkő Borház Tokaj Szerelmi pincesoráról. 2019-es Lencsés Furmintjuk mindent hoz, ami egy érett, hordós tételtől elvárható ebből a fajtából: érett körte és birs, nagyon pici vaníliával díszítve. A 2020-as Lencsés Furmint jóval virgoncabb, de nagyon elegáns mandulássága van, és idősebb testvéréhez hasonlóan nagyon nagy benne a potenciál. A 2021-es édes furmint és a 2018-as szamorodni kóstolásakor pedig elégedetten nyugtázhattam, hogy nagy prezstízsű borvidékünk névadó városában is találunk olyan szereplőt, aki a menő borfalvak menő termelőinek édeseivel képes versenyezni a fogyasztók kegyeiért.
Hogy jövőre lesz-e folytatása az Explore-nak, még nem tudni. Az viszont biztos, hogy a Borjour csapatának sikerült egy kellemes, egyedi és emlékezetes kóstolóval bővíteni a profin szervezett eseményeik hosszú sorát. Nem tudtam elég időt a Stefániában tölteni, szóval a megismert pincészetek listájára pillantva komoly hiányérzetem van, de ennyi alapján is csak azt tudom mondani: szeretném, ha 2024-ben is lenne Borjour Explore!
Fotó:
Vargha Márk
