Minden műfajnak megvannak a maga kiemelkedő alakjai, hősei. A kávés világban rengeteg különös ember fordul meg, közülük jó páran szinte már rocksztárstátuszt értek el, a norvég Tim Wendelboe vagy az amerikai Scott Rao neve a világ bármely újhullámos kávézójában érdeklődést vált ki.

Úgy tűnhet, hogy Brazília a specialty kávé mostohagyereke, kevés igazán emlékezeteset lehet kóstolni innen, és leginkább blendekben használják. Most megosztunk nyolc érdekességet a brazil kávéról – ki tudja, mostantól talán csak ilyet fogtok inni?

Ha agyonütnének sem tudnám megmondani, hogy melyik volt az első budapesti borbár, de az biztos, hogy a Drop Shop az úttörőkhöz tartozik. És ott van ma is az elsők között, nem is érdemtelenül.

Mindig azok a lányok a legizgalmasabbak, akikkel a legtöbb zűr van. Egy barátom kijelentése jutott eszembe, miközben a kadarkákat kóstoltuk. Ritkán ad emlékezetes élményt a fajta – viszont amikor igen, akkor arra sokáig emlékszünk.

Történelmi borvidékünk fehérben és vörösben, Benedek Péter, Centurio – Ludányi Balázs, Losonci Bálint, Major Levente és a Bori Mami gasztrobisztró „szemüvegén” át…

Úgy rémlik, hogy a ’90-es évek végén volt a teázásnak egy erősebb fellángolása. Rengeteg féle-fajta teabolt jelent meg, teák mindenféle ízesítéssel, az epertől a karamellig. Jobban belegondolva inkább bazár volt ez, és mára nyom nélkül el is tűnt, illetve visszaszorult a plázák ajándékboltjaiba.

A kávétermelő országok közül Etiópiával foglalkoztunk először, hiszen ez az ország a kávé őshazája. És mivel a legtöbb izgalmat általában az afrikai kávék hozzák nekünk, így Kenyával folytatjuk.

A bor kapcsán sokat beszélünk az évjáratok fontosságáról, ami kívülállóknak sokszor felesleges fontoskodásnak tűnhet. Pedig tényleg nem mindegy, hogy 2014-ből vagy 2015-ből kóstolunk bort. Az előbbiről már sokat hallottunk, kíváncsi voltam, hogy mit mutatnak ez utóbbiak Badacsonyból.

A Terézia-napi bort jövő tavasszal, a Bűbájos Hétvégén lehet majd megkóstolni először…

Tállya az új Mád, hallottam két éve, és mostanra kezd bizonyosságot nyerni, hogy ebben tényleg lehet valami. Szepsy István is egyre szebb borokat készít a tállyai dűlőkből, majd mádi mintára ez a település is elkészítette saját village borát. Mi jöhet még?

De vajon mit ivott itt Ady? Miközben élénk vitát folytatott Hatvanyval a Nyugat sorsáról és a költészet mibenlétéről, vajon vörös volt a poharában, vagy fehér?

Egyszer minden túra véget ér, a negyedik részben mi is befejezzük a budapesti újhullámos kávémezőnyt bemutató sorozatunkat. Persze könnyen lehet, hogy hamarosan annyi új szereplő lép színre, hogy lesz folytatás – állunk elébe

Egy Tokaj-fertőzött borrajongónak megdobban a szíve, ha ezt a nevet hallja, a Bott Pince komoly és szépen érő furmintja feltette a térképre az olaszliszkai dűlőt. A Bodó házaspár régóta dédelgetett álma teljesült, amikor sikerült felújítaniuk az itteni öreg présházat – ennek örömére hívták meg barátaikat egy kis ünnepségre.

Igazán szerencsések vagyunk, hiszen eddig tizenhárom kávézót jártunk be együtt, mégsem kell attól félni, hogy egyszer csak elfogynának. Ezúttal Budán is körülnézünk, így kiderül, hogy mi újság a Duna másik oldalán

Már akkor is szeretném őket, ha nem lenne jó a boruk. Hát még így! Isten éltessen benneteket!